“És akkor Orbán lassan megtudja, mi jön a Barátság után” – olvasható a HVG heti gazdasági összefoglalójában. A címadás a Barátság-olajvezeték leállítására utal, amelyről több ízben írtunk már. Mostani elemzésünk célja, hogy utánajárjunk, valóban igaz-e, amit a HVG sugalmaz, vagyis hogy a magyar miniszterelnök csak lassacskán, most realizálja, mi a teendő az energiapolitikájával, a Druzsba kőolajvezeték leállása után.
A valóság az, hogy a magyar miniszterelnök nem kevés kritikát kapott a keleti nyitás miatt az elmúlt években, ami mögött jelentős gazdasági racionalitás húzódik meg, és ennek nem elhanyagolható részét éppen az energetikai diverzifikáció célja tette ki évek óta. Az energiapolitikai vitákban gyakran találkozunk leegyszerűsítő címadásokkal és politikai sugalmazásokkal. A kérdés azonban nem az, hogy egy vezeték leállása milyen kommunikációs fordulatokat hoz, hanem hogy a HVG sugalmazásával szemben milyen stratégiai gondolkodás előzte meg az eseményt a kormányzat részéről. Ha időrendben vizsgáljuk a kormányzati nyilatkozatokat, világosan kirajzolódik, hogy a diverzifikáció nem utólagos reakció, hanem több éve következetesen képviselt energiapolitikai alapelv.
Már 2022 májusában, közvetlenül a kormányalakítás után Szijjártó Péter külügyminiszter-jelölti meghallgatásán egyértelművé tette az irányt. „Most lesz az eddigi tizenkét évhez képest a legnehezebb ennek a feladatnak az ellátása” – fogalmazott, majd hozzátette, hogy a paksi beruházás felgyorsítása, az energiahordozókra vonatkozó diverzifikációs törekvések folytatása és a nemzeti energiaellátás biztonságának védelme határozza meg a kabinet álláspontját. A nyilatkozat tehát nem egy későbbi válsághelyzetre adott improvizált válasz volt, hanem már a háború első hónapjaiban kijelölt stratégiai keret. Néhány hónappal később, 2022-ben Szijjártó Péter tovább pontosította, mit ért diverzifikáció alatt. „A kormány a diverzifikáció pártján van, de ez alatt nem az orosz energiahordozók kizárását érti, hanem a minél több forrás bevonását” – hangsúlyozta. Hozzátette: „Az átpolitizált, átideologizált javaslatok helyett minél több csővezetéket, LNG-terminált kell építeni, fejleszteni kell az infrastruktúrát”. A hangsúly tehát a kapacitásbővítésen és az alternatív útvonalakon volt, nem pedig egyoldalú forráskiváltáson.
A diverzifikáció szükségességét 2023. január 30-án maga a miniszterelnök is megerősítette az azeri elnökkel folytatott tárgyalás után. Orbán Viktor így fogalmazott: „Az egyetlen biztató válasz a diverzifikáció: minél több forrásból, minél több útvonalon kell energiát szállítani Európába.” A kijelentés nem csupán magyar, hanem európai dimenzióba helyezte a kérdést. A találkozóval kapcsolatban azt is felidézték, hogy már több mint egy évtizede napirenden volt az azeri energia Európába juttatása. Érdemes felidézni, hogy ugyanerről a találkozóról a HVG egészen más hangsúlyokkal számolt be. A lap szerint „a ‘nyugatosodás’ ünnepén többségében nem nyugatos, hanem keleti, sőt putyinista autokraták adták egymásnak a kilincset”, és azt sugallta, hogy a magyar miniszterelnök szerint „már csak ők Magyarország barátai”. Az energiadiverzifikáció kérdése ebben a keretben valamiért háttérbe szorult. Talán nem is Orbán Viktorra gondolt a költő, amikor lassú ráébredéssel ironizált, az energiapolitika súlyosságával összefüggésben.
Az energiabiztonság szélesítésének folyamata a kormányzat esetében azonban nem állt meg a közlemények szintjén. 2025 decemberében megszületett az azeri gázvásárlásról szóló keretmegállapodás, amely kapcsán Szijjártó Péter ismét világossá tette a kormányzat álláspontját: „A diverzifikáció azt jelenti: minél több forrásból, minél több útvonalon szeretnénk energiahordozókat vásárolni.” Hozzátette: „A mi stratégiánk a több forrásból, több útvonalon, olcsóbban való vásárlásra irányul.”
A háború elhúzódásával az energiabiztonság geopolitikai súlya tovább nőtt, de az álláspont továbbra sem változott érdemben. 2026. február 24-én a külügyminiszter közleményben rögzítette: „Magyarország nyitott a diverzifikációra, de nem fogja lecserélni az olcsó és megbízható energiaforrásokat.” A hangsúly tehát továbbra is a bővítésen, nem a kizáráson volt. A miniszter ekkor konkrét példákkal is alátámasztotta állítását. „A diverzifikáció további források és szállítási útvonalak bevonását jelenti, nem pedig meglévők kizárását” – fogalmazott, majd hozzátette: „És végképp nem jelentheti azt, hogy az olcsó és megbízható forrásokat drágább és kevésbé megbízható forrásokra cseréljük.” A Vertikális Folyosó kapcsán a fizikai kapacitáskorlátokra és a 20 százalékkal magasabb árra is utalt, miközben beszámolt a török, az azeri, valamint amerikai szerződésekről és a román tárgyalásokról. A diverzifikáció tehát nem elméleti, hanem többcsatornás gyakorlatként jelent meg.Ehhez képest a HVG a Barátság-vezeték leállásáról szóló heti összefoglalójában azt írta: „a kormányt és a Molt teljesen felkészületlenül érte a leállás”, annak ellenére, hogy szerintük négy év állt volna rendelkezésre a felkészülésre. A narratíva tehát azt sugallja, mintha a diverzifikáció igénye csak most merült volna fel. A korábbi, időrendben bemutatott nyilatkozatok azonban azt mutatják: a több forrásból, több útvonalon történő beszerzés elve legalább 2022 óta következetesen jelen van a magyar energiapolitikai kommunikációban. A vita így végső soron nem arról szól, hogy szükséges-e a diverzifikáció, hanem arról, hogy mit értünk alatta: kizárást vagy bővítést, ideológiai állásfoglalást vagy infrastrukturális fejlesztést. Az elmúlt négy év nyilatkozatai alapján a kormány álláspontja az utóbbi mellett érvel – következetesen és dokumentálható módon.
