A 444 Helyzet van című műsorában Krekó Péter politikai pszichológus, a Political Capital igazgatója azt állította, hogy a magyar kormány „már nem is nagyon titkolja”, hogy Oroszország oldalán áll, sőt energiai és politikai nyomást gyakorol Ukrajnára. Ez a kijelentés nemcsak erősen negatív, hanem Magyarország teljes regionális politikáját minősíti anélkül, hogy figyelembe venné a döntések mögötti tényszerű körülményeket. A közelmúlt eseményei inkább ellátásbiztonsági kényszerekről, mintsem geopolitikai oldalválasztásról szólnak.
Magyarország hivatalosan támogatja Ukrajna területi integritását. A kormány 2022 óta minden, az ENSZ Közgyűlésében elfogadott, az orosz agressziót elítélő határozatot megszavazott, és korábban az Európai Unió Oroszország elleni szankciós csomagjaihoz is hozzájárult. Ezek a lépések nehezen értelmezhetők egy következetesen „oroszbarát” külpolitika bizonyítékaként.
A magyar és a szlovák álláspont 2026-ban egy konkrét esemény hatására változott meg. A Barátság kőolajvezetéken január végén leálltak a szállítások az orosz–ukrán energetikai infrastruktúrát ért támadások után. Magyarország és Szlovákia szerint a helyreállítás elhúzódása nem kizárólag technikai okokra vezethető vissza, hanem vélhetően az ukrán fél politikai céloktól vezérelve nem indítja újra a szállítást. A vita így nem politikai szimpátiáról, hanem a fizikai energiaellátási problémáról szólt.
Szlovákia különösen kiszolgáltatott helyzetbe került, mivel egyetlen, orosz nyersolajra optimalizált finomítójára támaszkodik. Ennek következtében Pozsony határozottabb fellépést választott, és megtorló intézkedéseket jelentett be Ukrajnával szemben, beleértve a dízelüzemanyag-export felfüggesztését és a sürgősségi áramellátás megszüntetését Ukrajna irányába. Ez is jelzi, hogy a nyomásgyakorlás nem magyar sajátosság volt, hanem regionális reakció.
Magyarország lépéseit az ellátásbiztonság és a kölcsönösség elve határozta meg. A kormány álláspontja szerint amíg az ország nem jut hozzá a tranzitolajhoz, addig nem vállal újabb politikai és pénzügyi kötelezettségeket, további uniós szankciók vagy egy nagyszabású ukrán támogatási csomag elfogadásával. Ez a kötelesség–ellenkötelezettség logikája, nem pedig egyoldalú állásfoglalás.
A kialakult helyzetet tovább árnyalja, hogy válasz lépésként ukrán dróntámadás érte a Barátság vezeték egyik kulcsfontosságú szivattyúállomását – Tatárföldön, mélyen orosz területen -, ami megerősítette a magyar és szlovák felet, hogy a gyanú nem volt alaptalan, a szállítások elmaradása mögött nem pusztán technikai okok álltak. Ez a fejlemény azt mutatja az ukrán fél nem a vita gyors rendezését tartotta és tarja prioritásnak és nem áll szándékában helyreállítani a szolgáltatást továbbra sem.
Magyarország és Szlovákia ideiglenes uniós mentességet kaptak az orosz olajimport tilalma alól, mivel energiaellátásuk jelentős mértékben függ a Barátság vezetéktől. Ez azt jelzi, hogy az Európai Unió maga is elismeri a térség speciális helyzetét.
Magyarország tehát nem Oroszország oldalán áll ebben a konfliktusban, hanem a saját maga oldalán. Energiaellátási és gazdasági érdekeit védi egy rendkívüli válsághelyzetben. Az energiapolitikai önvédelem nem azonos a geopolitikai lojalitással, még akkor sem, ha egyes döntések politikai vitákat váltanak ki.
