A baloldali politikusok és média régóta bevett politikai kommunikációs eszköze a magyar gazdaság becsmérlése, és a negatív kontextusban feltüntetett adatok miatt a kormány hibáztatása. Egyre gyakrabban fogalmaznak meg olyan állításokat, hogy hazánk az Európai Unió legszegényebb országa, ez azonban tényszerűen nem igaz, épp a szegénységi és a megtakarítási ráta az, amiben Magyarország az EU élvonalába tartozik. Az alábbi elemzésben számos olyan gazdasági szempont kerül bemutatásra, amelyek megcáfolják a magyarok lesújtó pénzügyi helyzetéről szóló baloldali vádakat.
Az ellenzéki politizálás szerves része a mindenkori kormány munkájának, eredményeinek minősítése és kritikai górcső alá vétele, azonban – ahogy ez a distinkció a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jog korlátainak kérdéskörénél is esszenciális jelentőségű – különbséget kell tenni aközött, hogy valaki az álláspontját kifejezve fogalmaz meg véleményt a kormányzati teljesítményről, vagy valótlan tényt állítva próbálja meg befolyásolni a közhangulatot és formálni a közvéleményt. Előbbi nemcsak az Alaptörvényben garantált jog[1], hanem erkölcsileg elfogadott, bevett gyakorlat is, míg utóbbi morálisan nehezen indokolható, és bizonyos esetekben, meghatározott feltételek fennállásakor, bűncselekmény (pl. rémhírterjesztés[2], közveszéllyel fenyegetés[3]) elkövetésének a gyanúját is felveti.
A baloldal retorikájában évről évre és egyre gyakrabban visszatérő elem Magyarország és a magyar emberek gazdasági teljesítményének a becsmérlése. Magyar Péter többször, köztük a Facebook oldalán[4] és az idei október 23-i beszédében[5] is úgy fogalmazott, hogy „3 millió honfitársunk él a létminimum alatt.” A Közszolgálati Online Lexikon szerint „a létminimum összege azt mutatja, hogy mekkora jövedelem szükséges egy háztartásnak ahhoz, hogy biztosíthassa tagjai számára a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény, a társadalom adott fejlettségi szintjén konvencionálisan megfelelőnek minősülő szükségletek kielégítését. A létminimumérték kiszámítását az élelmiszer-fogyasztás normatív értékéből kiindulva, az élelmiszereket a normatívához hasonló értékben fogyasztó háztartások fogyasztási adatainak felhasználásával végzik. A létminimumérték az élelmiszer-normatíván túl tartalmazza az élelmiszereken kívüli szükségletekre fordítandó összegeket is.”[6] A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2015-ben szakmai okokból abbahagyta a hazai körülményekre vonatkozó létminimum-értékek számítását és közzétételét. A KSH 2015-ös közleménye szerint „a létminimum a lét puszta fenntartása helyett (amire a nevéből következtetni lehet) egy olyan társadalmilag elfogadható életszínvonal szintet mér, ami 2400 kalóriás élelmiszer-fogyasztásból kiindulva figyelembe veszi a művelődési, szórakozási, oktatási stb. költségeket is. A mutató tehát elfedi a társadalomban ténylegesen meglevő szegénységet, emiatt alkalmatlan a ténylegesen nehéz körülmények között élők helyzetének bemutatására. A KSH tehát (…) az idén ősszel új módszertannal és új formában publikált mutatókkal – az európai uniós szegénységi, úgynevezett laekeni indikátorokat kiegészítve – pontosabb képet kíván adni a magyar társadalom rétegeiről, ezen belül a szegénységtől leginkább érintett és fenyegetett csoportokról.”[7]
Vagyis a Tisza Párt elnöke egy olyan mutatóra hivatkozott, amelyről kilenc éve nem készült hivatalos statisztika hazánkban, így a magyar gazdaság és a magyarság helyzetéről lesújtó képet festő állításának valóságtartama erősen megkérdőjelezendő.
Az Eurostat által 2024. június 19-én publikált adatokat[8], melyek szerint az uniós átlag 70 százaléka volt Magyarországon a háztartások fogyasztása, többen helytelenül értelmezve, a közvéleményt tudatosan félrevezetve úgy állították be, hogy Magyarország az unió legszegényebb országa[9], illetve a HVG szerint „Magyarország az EU szegényháza, nemhogy a románok, már a bolgárok is jobban élnek”[10]. Magyar Péter pedig többször kijelentette, hogy Magyarország húsz év alatt éltanulóból az Unió egyik legszegényebb és legkorruptabb országává vált. A fenti megállapítások és a valóság azonban nem rendelkeznek közös metszettel. A szegénységi arányt az Európai Unió (EU) minden országában mérik, a szegénység kockázatának kitettek arányát tekintve pedig Magyarország, az Eurostat adatai szerint[11], az unió élvonalába tartozik.
A szegénységi arány megadja a mediánjövedelem 60 százalékánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élők arányát a teljes népességre vetítve. E mutatót tekintve, Magyarországon az EU-átlagnál évek óta jobb a helyzet: hazánkban a 2015-öt megelőző években növekedett a szegények aránya, majd 2015-től 2022-ig évről évre csökkent. Az Eurostat 2023-as adatai szerint a magyar szegénységi arány 13,1 százalék, amivel az EU-rangsor hetedik helyét foglaljuk el, az első Dánia 11,8 százalékkal, az uniós átlag 16,2 százalék, az eurózóna átlaga pedig 16,4 százalék. Ugyanez a szám Lettországban és Észtországban 22,5 százalék, Romániában 21,1 százalék, Litvániában és Bulgáriában 20,6 százalék, Spanyolországban 20,2 százalék, de még a gazdag országok között számon tartott Svédországban, Franciaországban és Ausztriában is magasabb, mint nálunk: 16,1, 15,4 és 14,9 százalék.
Az a baloldali politikusok és sajtóorgánumok által ismételt toposz, miszerint hazánk az EU legszegényebb országa, tehát, tényszerűen nem igaz, azonban érdemes megvizsgálni magát a fogyasztás mérésére használt mutatót (actual individual consumption, AIC) is, ami erősen félrevezető és pontatlan, illetve a relatív árszintek összehasonlítása is problémás. Bár a mutató igyekszik összefoglalni a „vásárolt fogyasztáson” túl a igénybe vett (adóval terhelt) szolgáltatásokat is, bizonyos „szolgáltatások” egyáltalán nem számszerűsíthetőek. Erre klasszikus példa a közbiztonság, aminek az értékét nem lehet érdemben számokkal kifejezni. E mutatók (emberölés, szexuális erőszak stb.) szempontjából Magyarország – pozitív értelemben – élen jár vagy az erős középmezőnybe tartozik, számos nyugati országot megelőzve. Az Eurostat adatai szerint[12], míg a százezer főre vetített szexuális erőszakok száma Magyarországon 2022-ben 6,06 volt, addig Svédországban 200,34, Franciaországban 126,08, Dániában pedig 107,19. Hazánkat csak Görögország (3,93) és Litvánia (5,02) előzi meg.
Az uniós átlaghoz viszonyított alacsony fogyasztás oka – ahogy az fentebb látható – nem a szegénységben keresendő, sokkal inkább arra lehet visszavezetni, hogy Magyarországon kiemelten magas a háztartások megtakarítási rátája, sőt 2023. negyedik negyedévében az Eurostat számításai[13] alapján az EU-n belül nálunk volt a legnagyobb, 22,09 százalék, magunk mögé utasítva, többek között, Svédországot (18,32 százalék), Ausztriát (16,89 százalék), Franciaországot (16,84 százalék), Belgiumot (15,15 százalék), Hollandiát (15,01 százalék) és Dániát (8,02 százalék).
A háztartások megtakarítási rátáját a bruttó megtakarítás és a rendelkezésre álló bruttó jövedelem hányadosaként határozzák meg, utóbbit a háztartások nyugdíjalap tartalékaiban lévő nettó tőke változásával korrigálják. A bruttó megtakarítás a bruttó rendelkezésre álló jövedelemnek azon része, amelyet nem végső fogyasztási kiadásként költenek el.[14] A magasabb megtakarítási ráta – bár tény, hogy kevésbé „pörgeti” gazdaságot – hozzájárul a lakosság anyagi rezilienciájának megerősítéséhez. Az Eurostat 2023-as adatai[15] szerint míg Bulgáriában és Romániában a lakosság 46,7 és 46,4 százaléka nem lett volna képes fedezni egy nagyobb, váratlan kiadást, addig ez a mutató hazánkban csupán 31,5 százalék, ami szinte pontosan megegyezik az uniós átlaggal (31,2 százalék) és az eurózóna átlagával, és amellyel megelőzzük, többek között, Németországot (35 százalék) is.
Ahogy azt az elmúlt választások eredményei is megmutatták, a magyarországi állapotokat a valóságnál sötétebb színben feltüntető politikai narratíva nemhogy győzelmet nem garantál, de még szavazatszám-növekedés sem következik belőle az ellenzék számára, ugyanakkor az ország megítélése szempontjából komoly reputációs kockázatot hordoz, hiszen a politikusok kommunikációját a külföldi befektetők is figyelemmel kísérhetik. Végül, de nem utolsó sorban, a szavazók félretájékoztatása és a választási kampányok hazugságokra építése épp a baloldal által gyakran hangoztatott és – a szavak szintjén – sokra tartott jogállamiság alapelveivel sincs összhangban.
Források:
[1] Magyarország Alaptörvénye IX. cikk (1) bek.: Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
[2] Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 337. §
[3] Btk. 338. §
[4] https://www.facebook.com/peter.magyar.102/photos/add-tovább-orbán-viktor-olyan-mint-a-titanic-kapitánya-aki-miután-jéghegynek-vez/9039254946108873/?_rdr , letöltés időpontja: 2024. október 26.
[5] https://www.youtube.com/watch?v=sVHGJG8lOJ0 , letöltés időpontja: 2024. október 26.
[6] https://lexikon.uni-nke.hu/szocikk/letminimum/ , letöltés időpontja: 2024. október 26.
[7] https://www.ksh.hu/sajtoszoba_kozlemenyek_tajekoztatok_2015_07_06 , letöltés időpontja: 2024. október 26.
[8] https://ec.europa.eu/eurostat/web/products-eurostat-news/w/ddn-20240619-2 , letöltés időpontja: 2024. október 27.
[9] https://rtl.hu/hirado/2024/06/20/fogyasztas-gazdasag-unio-legszegenyebb-orszaga , letöltés időpontja: 2024. október 27.
[10] https://hvg.hu/gazdasag/20240619_magyarorszag-az-eu-szegenyhaza-nemhogy-a-romanok-mar-a-bolgarok-is-jobban-elnek , letöltés időpontja: 2024. október 27.
[11] https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/ilc_li02__custom_13423231/default/table?lang=en , letöltés időpontja: 2024. október 27.
[12] https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/crim_off_cat__custom_13422986/default/table?lang=en , letöltés időpontja: 2024. október 27.
[13] https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/teina500__custom_13422766/default/table?lang=en , letöltés időpontja: letöltés időpontja: 2024. október 27.
[14] https://ec.europa.eu/eurostat/cache/metadata/en/nasq_10_nf_tr_esms.htm , letöltés időpontja: 2024. október 27.
[15] https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/ilc_mdes04/default/table?lang=en , letöltés időpontja: 2024. október 27.pp a baloldal által gyakran hangoztatott és – a szavak szintjén – sokra tartott jogállamiság alapelveivel sincs összhangban.
