Kapitány István látványos ígéretekkel és erős kijelentésekkel igyekszik alátámasztani mondanivalóját a bérek alakulásáról Facebook posztjában. A hangsúly azonban nem a szakmai megalapozottságon, hanem egy-egy kiemelt adaton van, amely könnyen félrevezető következtetésekhez vezethet. A „2025-ben a főállású dolgozók 28 százalékának csökkent a nettó reálbére” típusú állítások önmagukban igazak, de nem mutatják meg a folyamat egészét. A számok mögé nézve ugyanis egészen más kép rajzolódik ki. A reálbérek alakulása nem egységes romlást, hanem eltérő irányú és mértékű változásokat jelez. A kérdés így nem az, hogy mi történt egyetlen csoporttal, hanem az, hogy mit mutat a teljes adatsor.
Kapitány István posztjában egyszerre jelennek meg hangzatos ígéretek és erős állítások. Ilyen például, hogy „a minimálbér után csak 9 százalék lesz a személyi jövedelemadó”, illetve az a kijelentés, hogy „2025-ben a főállású dolgozók 28 százalékának csökkent a nettó reálbére”. Az utóbbi adat valóban szerepel a KSH elemzésében, azonban annak kiragadása olyan képet sugall, mintha általános romlás következett volna be. Ez azonban félrevezető. A teljes adatsor ugyanis azt mutatja, hogy miközben körülbelül minden negyedik dolgozó reálbére csökkent, addig a többségé nőtt. Vagyis több mint 70 százalék esetében nem csökkent, vagy javult a vásárlóerő. A 28 százalékos arány tehát nem a helyzet romlását, hanem a növekedés egyenlőtlenségét jelzi.
A KSH részletes adatai ezt egyértelműen alátámasztják. A jelentés szerint „a munkavállalók 44,2%-ának legalább 5%-kal nőtt a reálkeresete, közel minden ötödik munkavállalónak pedig legalább 15%-kal.” Ez azt jelenti, hogy jelentős csoportoknál kifejezetten erős bérdinamika volt megfigyelhető. Emellett az is kiderül, hogy „a keresetük vásárlóerejének mérséklődését megélt munkavállalók több mint felének ugyan nominálisan nőtt a bére, de az inflációnál kisebb mértékben.” Vagyis sok esetben nem a bérek csökkentek, hanem egyszerűen nem nőttek elég gyorsan. A különbséget tehát nem visszaesés, hanem a béremelések eltérő mértéke okozta.
Ez a megállapítás különösen fontos az összkép értelmezéséhez. 2025-ben ugyanis a reálbérek összességében nőttek, egy év alatt a reálkereset mintegy 4,8 százalékkal emelkedett. Ez egyértelműen a vásárlóerő javulását jelzi. Ehhez képest Kapitány István kommunikációja egyetlen réteget érintő adatot emel ki, mintha az általános folyamatot írná le. A statisztika egészét tekintve azonban nem romlás, hanem javulás történt – még ha nem is egyformán mindenkinél.
Az inflációval kapcsolatos állítások is kérdéseket vetnek fel. 2025-ben Magyarországon az éves infláció mintegy 4,4 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy az árnövekedés üteme jelentősen mérséklődött, európai kontextusban kissé meghaladja az EU átlagát, de a különbség jelentősen csökkent a korábbi évekhez képest, így nehezen értelmezhető az a kijelentés, hogy azt „le kell törni”. Az infláció kezelése természetesen továbbra is fontos gazdaságpolitikai feladat, ugyanakkor a jelenlegi adatok alapján inkább a stabil szinten tartás és a kiszámíthatóság fenntartása tűnik reális célnak, nem pedig egy drasztikus beavatkozás szükségessége.
A poszt másik fontos állítása, hogy „a magyar emberek nagy része egészen más valóságot tapasztal a hónap végén”. Ez a megfogalmazás azt sugallja, hogy a negatív hatások széles körben jelentkeztek. A KSH adatai azonban ennél árnyaltabb képet mutatnak. A jelentés kiemeli: „A bérnövekedésben meghatározó szerepet játszott a minimálbér és a garantált bérminimum emelése.” Ez azt jelenti, hogy a legalacsonyabb bérek növekedtek a legnagyobb mértékben. A reálbércsökkenés ezzel szemben inkább ott jelent meg, ahol a béremelés nem érte el az infláció ütemét – jellemzően a középső jövedelmi sávban. A KSH adatai arra utalnak, hogy az alacsonyabb keresetűeknél erősebb volt a bérnövekedés.
A béradatok értelmezése mellett a felvázolt gazdaságpolitikai ígéretek is kérdéseket vetnek fel. Kapitány István nemcsak általános adócsökkentést ígér, hanem konkrét összegeket is megnevez: a minimálbéresek esetében évente több mint 240 ezer forint maradna a zsebben, egy 420 ezer forintos bruttó bérnél 180 ezer forint, 500 ezernél körülbelül 120 ezer, míg a mediánbér környékén – nagyjából 625 ezer forintos jövedelemnél – mintegy 60 ezer forintos többletet vetít előre. Ezek a számok első ránézésre részletesek, azonban nem derül ki, milyen módszertan alapján készültek. Nem ismert, hogy milyen adóalappal, milyen kedvezmények figyelembevételével számoltak, és az sem, hogy hány érintettre vetítve mekkora költségvetési hatással járna az intézkedés. Egy ilyen volumenű adócsökkentés több százezer érintett esetén könnyen több százmilliárd forintos bevételkiesést jelenthet. A számok tehát önmagukban nem elegendőek: a mögöttük álló kalkulációk hiányában nem ellenőrizhető, hogy reálisak-e. A TISZA gyakorlatilag már minden lehetséges kedvezményt megígért a választóknak, ugyanakkor ezek az ígéretek nem párosulnak részletes, ellenőrizhető számításokkal, ami komoly kérdéseket vet fel a megvalósíthatóságukat illetően.
A béradatok körüli értelmezési különbség jól mutatja, mennyire meghatározó, hogy egy-egy számot milyen összefüggésben interpretálunk. Kapitány István kommunikációja egy kiragadott adatból épít fel egy sötét képet, miközben a teljes adatsor éppen az ellenkező irányba mutat. A reálbérek alakulása nem általános visszaesést, hanem egyenlőtlen, de összességében pozitív folyamatot ír le. A kampány véget ért, Kapitány István mégis továbbra is szelektíven használja az adatokat, és részletes számítások nélkül tesz ígéreteket, ami nehezen tekinthető felelős hozzáállásnak. Ebben a helyzetben sokkal inkább az lenne indokolt, hogy a hangsúly a megalapozott, átgondolt gazdaságpolitikai lépésekre kerüljön, és arra, miként lehet stabilan irányítani az országot a kormányzat átvétele után.
