„Nem azt tudja az Amerikából vásárolt kőolaj, amire a Molnak igazán szüksége lenne” ‒ címmel közölt cikket a G7. Bekopogott a valóság a Tisza-kormány propagandistáinál, hosszú-hosszú késéssel észrevették, amit Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója több alkalommal kifejtett, hogy az amerikai olaj sokkal könnyebb az urali típusúnál. Ha egy nehéz olajra tervezett finomítóba könnyű olajat töltenek, a lepárlási folyamat során felborul a termékarány, ezáltal jelentősen csökken a finomító hatékonysága. A Tisza győzelme ráébresztette az egykor független sajtót, hogy Hernádinak igaza volt, igaza van.
Miért állították, hogy százhalombattai finomító könnyen átállítható?
A Tisza Pártot támogató sajtótermékek előszeretettel szólaltatták meg a Fidesz kormányzat alatt ellenzéki Holoda Attila energetikai szakértőt, aki azt hangoztatta: téves az a beállítás, miszerint a finomító vagy csak orosz, vagy csak más olajat tud feldolgozni, ugyanis képes olajkeverékek kezelésére. Mint mondta: a százhalombattai finomító már most is képes arra, hogy az orosz Ural típusú olaj mellett jelentős arányban, akár 30-40 százalékban más típusú kőolajat is feldolgozzon anélkül, hogy leállna, vagy tönkremenne.
Erre most a G7 szerint „a Mol szempontjából hátrányos, hogy az amerikai kőolaj könnyű típusú. Szemben a jóval nehezebb uráli kőolajjal, amire a Mol finomítói optimalizálva vannak, a könnyű kőolajból jelentősen kevesebb dízel és kerozin nyerhető ki.”
Ez a gondolatmenet éppen megfelel a bevezetőben írt Hernádi Zsolttól idézettel.
Mi több, a portál rájött, hogy az Amerikai Egyesült Államokból történő szállítás kedvezőtlenebb a vezetéken történő importnál. Ha másért nem, hát mivel lényegesen drágább a kontinensek közti tengeri fuvarozás. „A nagy távolság miatt más források kedvezőbbek lehetnek. Például az Azerbajdzsánból érkező hasonló összetételű kőolaj esetében a szállítási költségek kisebbek, és ebből már korábban is importált a Mol” – áll a G7 cikkében.
Felismerésüket azonban árnyalni szükséges, tudniillik az azeri, az amerikaihoz hasonlóan light típusú nyersanyag. E mellett azt sem árt tudni, hogy a MOL-csoport 9,57 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik az Azeri-Chirag-Gunashli (ACG) kőolajmezőben, amely a kaukázusi ország legnagyobb kitermelőhelye. Emellett a MOL-nak 8,9 százaléknyi részesedése van a BTC (Baku–Tbiliszi–Ceyhan) vezetékben (amit Oroszország elkerülésére építettek), amely az olajat a török tengerpartra szállítja. Magyarország tehát nem kizárólag vásárolja az azeri olajat, hanem a MOL-on keresztül közvetett módon termeli azt. Azaz a magyar olajipari szakemberek fürgébbnek bizonyultak az egykori ellenzéki megmondóknál, és nyélbe ütötték az általuk, például a G7-ben felvázolt dealt.
Ha már Kaukázus, hasonló a helyzet a Kaszpi-tenger túlsó oldalán fekvő Kazahsztánnal. A MOL-csoport stratégiai pozícióit a Rozskovszkij gáz- és kondenzátummezőben meglévő 27,5 százaléknyi tulajdonrész határozza meg, amelyet az Ural Oil and Gas LLP nevű vegyesvállalaton keresztül kezel. A projekt tulajdonosi szerkezetében a magyar vállalat mellett a kazah állami olajvállalat, a KazMunayGas dominál 50%-os részesedéssel, míg a maradék 22,5% a kínai First International Oil Corporation (FIOC) kezében van. Bár a köznyelvben gyakran olajmezőként említik, a nyugat-kazahsztáni, Uralszk közelében fekvő terület valójában egy gáz- és kondenzátummező, ahol a 2023 decemberében indult kereskedelmi kitermelés során a földgáz mellett nagyon könnyű, kőolajszerű anyagot nyernek ki. Ez kémiailag hasonlít az orosz urali típushoz. A kazah „olajat” a Kaszpi-tenger mellől csővezetéken (CPC-vezeték, a kazah gazdaság főütőere, e nélkül az ország nem tudna a világ egyik legnagyobb olajexportőrévé válni) a fekete-tengeri Novorosszijszk kikötőjébe viszik, onnan tankhajókkal a horvátországi Omišaljba, majd az Adria-vezetéken keresztül Százhalombattára.
Hogy lehetne túlkínálat benzinből?
A G7 cikkében egy névtelenségbe burkolódzó iparági szakértőt citál: „Maga az egész régió benzinből túlkínálatos és dízelből túlkeresletes, ezért a profit az utóbbin van.” Komoly szaktekintély lehet, aki ezt a blődséget állítja.
Lássuk a valóságot: a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség (MSZKSZ) adatai szerint márciusban a benzintartalék 80 százaléka elfogyott a biztonsági készletből. A régiós helyzetről ráadásul pont a Telex számol be másik cikkében, egész pontosan a szlovén állapotokról, ahol a pánikvásárlások és az üzemanyag-turizmus miatt napi 50 literre korlátozták a magánszemélyek, 200 literre a cégek vásárlásait.
A közép-európai üzemanyagpiac áprilisra rendkívül törékeny egyensúlyi állapotba került, amennyiben a technológiai korlátok és a geopolitikai feszültségek egyszerre feszítik az ellátási láncokat. Míg Szlovákiában a Barátság-vezeték januári leállása óta érvényben lévő olajügyi szükségállapot és az Ukrajnával fennálló tranzitviták bénítják a piacot, addig Magyarországon a Dunai Finomító elhúzódó helyreállítási munkálatai és az Adria-vezetékre való kényszerű átállás miatt a stratégiai készletek felszabadítása vált szükségessé az ellátásbiztonság garantálásához. A kínálati szűkösséget tovább fokozza Ausztria, ahol a schwechati finomító tervezett tavaszi karbantartása 1,70 euró fölé hajtotta a benzinárakat, hasonlóan a Cseh Köztársasághoz, amely bár a nyugati vezetékrendszerek révén stabilabb lábakon áll, a globális árnyomás és a szigorú állami árrés-ellenőrzés szorításában kénytelen egyensúlyozni. Ebben a pattanásig feszült környezetben Lengyelország a gdański tengeri terminál kiemelkedő kapacitásai révén a régió legstabilabb ellátási pontjává vált, miközben Horvátország stratégiai tranzitországgá és megkerülhetetlen kapuőrré lépett elő, hiszen az Adria-vezetéken keresztül jelenleg ők biztosítják a tengerparttal nem rendelkező északi szomszédaik nyersanyagellátását, igaz, a tranzitdíjak körüli diplomáciai viták folyamatos bizonytalanságot szülnek a térségben.
A G7 cikke csupán a kezdet, várható, hogy a Fidesz-kormánnyal kritikus sajtó, a Tisza győzelmét követően, radikálisan megváltoztatja eddigi véleményét, nem kizárólag a százhalombattai olajfinomító és az amerikai típusú light olaj viszonyával kapcsolatban. Ne feledjük, többé nem Független Objektív Sajtó a nevük, hanem kormánypárti, vagy ahogy ők fogalmaztak április 12-e előtt a Fidesz-kormánnyal szimpatizáló médiáról: cselédsajtó, lakájmédia, propagandisták.
