A Kontroll írása a gáztárolók feltöltéséről egy szűk nézőpontból vizsgálja a kérdést, amikor azt állítja: „A legnagyobb bizonytalanság nem az ellátásban, hanem a költségekben rejlik.” Ezzel lényegében kizárólag a pénzügyi oldalra koncentrál, miközben a kormányzati döntés mögötti biztonsági megfontolásokat háttérbe szorítja. A 800 millió köbméteres többletbetárolást a cikk nem tartja indokoltnak, elsősorban az uniós szabályok felől közelítve. Csakhogy ez az értelmezés csak részben fedi le a valóságot. A szempont ugyanis nem pusztán az, hogy mennyibe kerül a betárolás, hanem az is, hogy milyen kockázatokat előz meg. A kizárólag költségalapú megközelítés így szükségszerűen hiányos képet ad egy olyan döntésről, amelynek lényege éppen a bizonytalanság kezelése.
A cikk helyesen utal arra, hogy az Európai Unió lazított a 90 százalékos feltöltési cél alkalmazásán, és az is igaz, hogy Magyarország méretéhez képest jelentős tárolókapacitással rendelkezik. Ugyanakkor kimarad az a tény, hogy az uniós szabályozás nem pusztán százalékos célokat határoz meg, hanem regionális kockázatkezelési logikát is követ. Magyarország erősen importfüggő ország, amelynek ellátása több külső tényezőtől függ. Egy ilyen helyzetben a raktározás nem adminisztratív kötelezettség, hanem stratégiai eszköz.
A kormány indoklása is ebbe az irányba mutat: a többletbetárolás az ukrajnai háborús helyzetből fakadó bizonytalanságokra adott válasz, amelynek célja a hazai ellátás stabilitásának megerősítése. Nem egy uniós előírás mechanikus végrehajtásáról van szó, hanem egy megelőző lépésről, amely az esetleges importkiesések kockázatát kívánja mérsékelni. A döntés logikája így nem az árak optimalizálása, hanem a zavarok elkerülése.
A Kontroll írása múltbeli példát is felidéz, amikor „jelentős készletet halmoztak fel magas áron”, és ezt utólag kedvezőtlen döntésként mutatja be. Ez nagy valószínűséggel a 2022–2023-as energiaválság időszakára utal, amikor az orosz–ukrán háború következtében az európai gázpiac extrém bizonytalanságba került. Akkor számos európai ország – nemcsak Magyarország – jelentős készleteket vásárolt, gyakran magas árakon. Ezek a döntések egy kiszámíthatatlan helyzetben születtek, amikor az ellátási zavar reális forgatókönyv volt. A visszatekintő kritika könnyen megfeledkezik arról, hogy a döntéshozók nem a későbbi geopolitikai fejlemények és árak ismeretében cselekedtek és Magyarországon kívül még számos Eu-s országot megfedhetne emiatt.
A jelenlegi számok önmagukban is árnyalják a képet. Magyarország éves gázfogyasztása nagyjából 9–10 milliárd köbméter, így a 800 millió köbméter ennek mindössze 8–9 százaléka. Ez rendszer szinten nem tekinthető rendkívüli mennyiségnek. A teljes tárolókapacitás 6–6,5 milliárd köbméter, a jelenlegi töltöttségi szint pedig 32–34 százalék körül alakul. A többlet betárolásával sem érné el az ország az elraktározható mennyiség felét. Ez azt jelenti, hogy még a beavatkozás után sem beszélhetünk túlzott készletfelhalmozásról.
A jelenlegi nemzetközi környezet tovább erősíti a biztonsági megfontolásokat. A közel-keleti feszültségek, különösen a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság, közvetve az európai gázpiacra is hatással lehetnek a globális LNG-kereskedelem révén. Emellett Magyarország ellátása döntően egyetlen déli irányú vezetéken, a Török Áramlaton keresztül történik, ami koncentrált kockázatot jelent. Egy ilyen struktúrában a tartalékképzés nem túlzás, hanem a sérülékenység csökkentésének eszköze.
Magyarország valóban kiemelkedő kapacitással rendelkezik a fogyasztásához viszonyítva, ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs szükség a készletek feltöltésére. Ez az adottság teszi lehetővé, hogy az ország nagyobb biztonsági tartalékot képezzen, különösen egy kiszámíthatatlan nemzetközi környezetben. A jelentős tárolói háttér tehát önmagában nem csökkenti a betárolás indokoltságát, hanem éppen a mozgásteret bővíti egy kockázatokkal terhelt időszakban, amikor az sem zárható ki, hogy a nemzetközi feszültségek erősödése újabb árrobbanást idéz elő.
A Kontroll által bemutatott érvelés így erősen egy irányba húz: a költségeket hangsúlyozza, miközben az ellátásbiztonság súlya háttérbe szorul. Ez az egyoldalúság torzíthatja a döntés megítélését, hiszen a gazdasági és biztonsági szempontok együtt adják meg egy ilyen lépés jelentőségét. Egy olyan piaci környezetben, ahol az árak alakulása nagyrészt geopolitikai fejleményektől függ, nem lehet teljes bizonyossággal kizárni egy hirtelen és jelentős drágulást sem, ami felértékelheti az előre felhalmozott készletek szerepét.
