A Goldman Sachs szerint az olajárak nem kizárólag az idei esztendőben (amelynek még csak az első negyedében járunk), hanem jövőre is emelkedni fognak. A Nemzetközi Energiaügynökség arra figyelmeztet, hogy a történelem legnagyobb olajválsága előtt állunk. Európa azonban nem változtat döntésén, továbbra sem kér az orosz kőolajból és földgázból. Kísértetiesen hasonló a helyzet a migránsválság kezeléséhez, 2015-ben Orbán Viktor kivételével nem kizárták, egyenesen behívták országaikba az illegális migránsokat az európai vezetők. Méghozzá emberiességi okokra hivatkozva. Most az Ukrajna melletti szolidalitás nevében húzzák magukra a fenyegető nyersanyaghiányt és annak minden következményét. Az írott történelem legnagyobb energiaválságára Brüsszelnek nincsen válasza, nincsenek tervei. Mintha mi sem történt volna, Ukrajna támogatását tartja prioritásnak.
Minden idők legnagyobb olajválsága
A történelemben számos tragédiát jegyeztek fel, amit rossz vezetői döntés okozott. Ha még lesz történetírás a jövőben, biztosan feljegyzik, hogy az EU bürokratái vagy nem vették észre a történelem legnagyobb olaj- és gázválságát, vagy önsorsrontó módon nem foglalkoztak vele. Politikusi alkalmatlanság, netán a hübrisz irányítja az unió vezetőit?
A Reuters idézi a világ egyik legismertebb és legbefolyásosabb amerikai multinacionális befektetési bankját: „A Goldman Sachs csütörtökön azt közölte, hogy az olajárak kockázatai továbbra is felfelé ívelnek mind rövid távon, mind 2027-ben. A bank hozzátette, hogy a múltbeli több nagy kínálati sokk elhúzódása rávilágít annak lehetőségére, hogy az olajárak hordónként 100 dollár felett maradhatnak.”
Tegyük hozzá, a Goldman Sachs véleménye mozgatja a piacokat. Ha azt mondják, az olaj ára 150 dollár lesz, akkor a befektetők elkezdenek vásárolni, ami önmagában is felfelé nyomhatja az árakat.
A cikkben a Goldman leszögezi: „a Hormuzhoz köthető sokk a valaha feljegyzett legnagyobb.” A szerző hozzáfűzi: „A Nemzetközi Energiaügynökség közölte, hogy a Hormuzi-szoros lezárása a történelem legnagyobb zavarát okozta a globális olajpiacokon.”
Egy másik cikkben a Reuters sorra veszi az olajválságokat, érzékeltetve a mostani komolyságát. Az 1973-74-es arab embargóról megállapítja, hogy „az arab olajembargót a jom kippuri háború váltotta ki, amely 1973. október 6-án kezdődött, amikor Egyiptom és Szíria összehangolt támadást indított Izrael ellen. (…) A nyersolaj ára ennek eredményeként csaknem megnégyszereződött – az embargó előtti hordónkénti körülbelül 2,90 dollárról 1974 januárjára 11,65 dollárra.”
A jelenlegi iráni helyzetet előidéző 1978-79-es forradalommal kapcsolatban a lap kifejti: „az iráni politikai felfordulás Mohammad Reza Pahlavi sah kormányának összeomlásához és Homeini ajatollah hatalomra kerüléséhez vezetett. (…) Az olajárak 1979 közepén kezdtek gyorsan emelkedni és 1979 áprilisa és 1980 áprilisa között több mint kétszeresére nőttek, amit a további zavaroktól való félelem, a spekulatív felhalmozás és az erős globális kereslet vezérelt.”
Szól az 1990-91-es Öböl-válságról, amikor Irak rátört Kuvaitra, a háborút követő ENSZ-embargó 4,3 millió hordó olajat vont el a globális piacokról. „Az olajárak megugrottak, a Brent nyersolaj hordónkénti ára az 1990 júliusi körülbelül 17 dollárról 1990 októberére körülbelül 36 dollárra emelkedett.”
Végül a Reuters rámutat, hogy „Oroszország 2022-es teljes körű ukrajnai inváziója globális energiaválságot váltott ki, mivel az európai országok igyekeztek csökkenteni az orosz olajtól és gáztól való függőségüket. Az árak néhány héten belül több mint 50%-kal emelkedtek, a nyersolaj ára pedig az alternatív források keresése miatt 2008 óta a legmagasabb szinteket érte el.”
A pillanatnyi helyzettel kapcsolatban a portál a Macquarie Group Limitedre hivatkozik, e szerint: „a Brent határidős árfolyama 1,83 dollárral, azaz 1,8%-kal emelkedett, hordónként 101,77 dollárra. Ha a szoros április végéig gyakorlatilag zárva marad, a Brent hordónkénti ára még mindig elérheti a 150 dollárt – mondta Macquarie. Ez meghaladná a 2008-ban elért 147 dolláros történelmi csúcsot.”
A cég egy ausztrál központú, globális befektetési bank és pénzügyi szolgáltató csoport. Nem csupán elemez, de hatalmas pénzeket fektet az olaj- és gáziparba. A Macquarie a bizonytalanság miatt éppen most lépett vissza egy hatalmas, 7 milliárd dolláros üzlettől, amelyben kuvaiti olajvezetékekben szerzett volna részesedést. Így aztán érdemes adni a véleményükre.
Az unió ismét rosszul dönt
Úgy tűnik az európai unió nem hallgat az ausztrál multira. De Donald Trumpra sem, aki a helyzet komolyságára tekintettel feloldotta a tengereken lévő orosz olaj szankcióját. Ez lehetővé tette, hogy a már tartályhajókon lévő több százmillió hordó uráli típusú kőolaj, amelyekkel nem tudtak kikötni, szabadon gazdát cserélhessen és eljusson a finomítókhoz – különösen Indiába és Kínába. És a józan eszére sem hallgat az EU bürokráciája. Pedig megtapasztalhatta, hogy az Európába tartó, főleg amerikai LNG-t szállító tankerek, útközben irányt váltottak és Ázsiában kötöttek ki. Kína, India és Tajvan ugyanis elveszítette legfőbb forrását, a katari gázt, ezért az ázsiai vevők elkezdték túllicitálni az európaiakat. Tudni kell: az amerikai LNG-szállítmányok zöme úgynevezett „destination flexibility” (rugalmas úti cél) klauzulával rendelkezik, ami lehetővé teszi a vevőnek, hogy útközben bárkinek továbbértékesítse a rakományt, aki többet kínál érte. (Akárcsak a Covid-járvány idején, amikor az EU lassú és rossz döntései miatt a repülőtérről vitték más országba az oltóanyagot, a védőfelszerelést.)
Az uniós vezetők nem, hogy legalább ideiglenesen feloldanák az orosz gáz és olajszankciókat, újabb szankciót szándékoznak elfogadni.
Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke, az EU energiapolitikai álláspontjáról az uniós csúcson elmondta: „Európa diverzifikálja energiamixét, és ez »már kezd kifizetődő lenni«, miközben figyelmeztetett, a blokk »nem immunis az ársokkokkal szemben« … az EU »nem fogja szem elől téveszteni Oroszország folyamatos illegális agresszív háborúját Ukrajnában”.
Közben fütyülnek az ukrán agresszióra. Az Északi Áramlatot az ukránok robbantották fel – amely csővezetékpár Ukrajnát kikerülve szállított földgázt Oroszországból Németországba. Szintén az ukránok blokkolják a Barátság Kőolajvezetéket és támadják a Török Áramlatot.
A kifizetődő, diverzifikált energiamix hagymázos látomás. Ugyan a nap- és szélerőművek termelése 2026-ra Európában már meghaladta a fosszilis tüzelőanyagokét, a megújulók időjárásfüggők (napsütés, szélfúvás), ezért az esetleges energiapótlásra gáztüzelésű erőműveket használnak. Hollandiában gáztározók töltöttsége 11 százalék, Németországban 21, Franciaországban 22 %. Most értünk a kitárolási ciklus végére. Katarból nem érkezik utánpótlás, az amerikai szállítmányok úticélt változtatnak, a norvég nyersanyagot szállító Baltic Pipe éves karbantartása közeleg. A green deal miatt Németországban ismét üzembe állították a lignit erőműveket ‒ ez is egyfajta diverzifikáció.
Az uniós csúcsvezetők és a tagországok vezetői teljesen elszakadtak a valóságtól, a totális gazdasági összeomlásba sodorják Európát. Méghozzá hangzatos elvek nevében. Pontosan úgy viselkednek, akár a migránsválság kezelésekor. Akkor is, most is; akarva, akaratlanul teret engednek a globális vállalatóriások üzleti érdekeinek, George Soros NGO-i sötétzöld törekvéseinek. Miként a migráció véglegesen átformálja a magországok társadalmát, úgy a történelem legnagyobb olaj- és gázválsága átformálja az ipari forradalom óta fejlődő európai civilizációt.
