Szerdán ismét ülésezett a Védelmi Tanács, a közel-keleti konfliktus eszkalációja, a Barátság vezeték leállítása és az országot érintő energiabiztonsági, geopolitikai fenyegetettségek miatt. „Magyarországon ezért megerősítettük az emberek védelmét, a rendőrök és katonák közterületi jelenlétét növeljük. Utasítottam a rendvédelmi szerveket, hogy a szélsőséges iszlamista csoportokkal összefüggésbe hozható személyekkel szemben a legszigorúbban lépjenek fel. Kiemelt figyelmet kell fordítanunk a kritikus energetikai létesítményeinkre is, mert Zelenszkij elnök bejelentette, hogy megakadályozza, hogy orosz energia jusson Európába.” – emelte ki Orbán Viktor. A döntést követően azonban a kormánykritikus sajtó egy részében gyorsan megjelent az a narratíva, amely szerint a katonák közterületi jelenléte elsősorban politikai kommunikációs célokat szolgál. Ennek egyik legmarkánsabb példája a 444 cikke, amely szerint „a kirendelt katonák képe is a Fidesz nyers propagandacéljait szolgálja”. Elemzésünkben azt vizsgáljuk meg, mennyiben állja meg a helyét ez az értelmezés, és hogy valóban magyar sajátosság-e a védelem erősítése egy kiélezett geopolitikai környezetben. Az Oeconomus kutatása alapján azt is bemutatjuk, milyen példákat láthatunk más európai országokban a védelmi kapacitások bővítésére.
“A háborús pszichózist – ahogy 2022-ben és 2024-ben is – azért kell fokozni, mert közelednek a választások, ahogy azt A háború köde ellepte a Fidesz agyát című cikkünkben is írtuk. Ebben a hangulatban a legutóbbi országgyűlési és európai parlamenti választást is meg tudták nyerni, igaz, ez utóbbit már kisebb arányban.” – írja a 444. Azt sugalmazza tehát a portál, hogy valós veszélyek nincsenek ma a világban, a védelem erősítése csak propagandisztikus célokat szolgál. Írják ezt azután, hogy a szomszédos országunkban több, mint négy éve háború van, Ukrajna nem engedi át az olajat politikai okok miatt a Barátság vezetéken és több fenyegetés is érte az országot ukrán részről, igaz utóbbiak egyelőre csak a szavak szintjén. Majd kiélesedett az iráni konfliktus és a 444 szerint az ország védelméért tett erőfeszítések csak a választási kampány részei.
Kísértetiesen hasonlít ez a narratíva a Tisza Párt vádjaira, amely ugyan tényleges erőfeszítéseket nem tett a béke előmozdításáért, de minden ilyen kormányzati szándékot választási célúnak vádol.
Nézzük meg mi a helyzet Európában, valóban csak Magyarország erősíti meg a védelmet, kampánycélok miatt? Az Oeconomus kutatása mást mutat. Bár az elemzés célja a sorkatonaság és a munkaerőpiac összefüggésének bemutatása volt, friss összefüggéseket biztosít az elemzés arra, hogy rálátást kapjunk mennyire magyar sajátosság csupán, hogy ebben a kiélezett geopolitikai környezetben védelmi lépéseket tegyen egy kormányzat. A tanulmány öt olyan ország – Finnország, Lettország, Litvánia, Görögország és Ciprus – tapasztalatait elemzi, ahol jelenleg is működik kötelező katonai szolgálat.
Mint az elemzésben írják: “Korunk geopolitikai kihívásai egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek az államok egyéni védekező képességére. Míg egyes országok visszaállították az elmúlt években a korábban eltörölt sorkatonai szolgálatot, addig más országok inkább professzionális hadseregfejlesztésekkel igyekeznek a védelmi képességeiket erősíteni, a hatékonyságot növelni.” Az öt kiemelten vizsgált ország esete tehát megmutatja, hogy a geopolitikai környezet miatt több állam látványosan erősíti védelmi képességeit, és ebből következnek intézményi döntések (sorkatonaság visszahozása vs. professzionális haderő). Ha a 444 prekoncepciózus feltevése szerint ítélnénk meg ezt, azt kellene gondolnunk, hogy ezekben az országokban mind most lesznek választások, ami sajnos igen messze van a valóságtól. A biztonsági fordulat tehát úgy tűnik kevésbé nevezhető egy önmagában gyanús díszletnek Magyarországon, sokkal inkább egy valós európai trend része, és ennek vannak racionális (még ha vitatható) intézményi következményei is.
A 444 azt sugallja, hogy a katonai jelenlét célja a „biztonságérzet” és a félelem–hangulat menedzselése Magyarországon. Ahogyan azonban az Oeconomus megállapítja: “Hasonlóan fontos kérdések, miszerint mennyire fogadja el a társadalom a sorkatonai szolgálatot (…)Ez a megállapítás arra hívja fel a figyelmet, hogy a védelem működőképessége nem pusztán katonai vagy biztonságtechnikai kérdés, hanem társadalmi együttműködésen is múlik. Az, hogy „mennyire fogadja el a társadalom” a védelmi fejlesztéseket és mennyire hajlandó együttműködni velük, egy háborús kockázatokkal terhelt geopolitikai környezetben alapvető érdeke minden állampolgárnak, tehát nem politikai célokat szolgáló döntésről beszélünk. A modern hadseregek működése – még ott is, ahol létezik sorkatonai szolgálat – jelentős mértékben támaszkodik a motivációra, a tartalékosokra, önkéntes szolgálatra. Ha a védelem látható és a közéletben szükséges” állami feladatként jelenik meg, az csökkentheti a katonai szolgálattal szembeni negatív attitűdöket, és növelheti a részvételi hajlandóságot. A finn példa is ezt mutatja, ott a társadalmi presztízs és az elfogadottság kulcsfontosságú eleme annak, hogy a rendszer működőképes maradjon.
Krízishelyzetekben ráadásul nem csupán a katonák végzik a védelemhez kapcsolódó feladatokat. Szükség van lakossági együttműködésre, fegyelemre, információkezelésre, logisztikai támogatásra és az önkormányzati szintek koordinációjára is. Ha az emberek értik, hogy miért történnek bizonyos intézkedések – például infrastruktúra-védelem, járőrözés vagy ideiglenes korlátozások –, akkor kisebb az esély a pánikra, nagyobb az együttműködés, és csökken a káosz kockázata. Ebben az értelemben a védelem láthatósága éppen az ellenkező célt szolgálja, mint amit a 444 „háborús pszichózisként” ír le. Nem a félelemkeltést, hanem a társadalmi felkészültség erősítését.
A kérdés nem az, hogy a védelem erősítése kommunikációval iis jár-e – hiszen minden biztonságpolitikai döntésnek van társadalmi és politikai dimenziója. A valódi kérdés inkább az, hogy léteznek-e olyan geopolitikai kockázatok Európában, amelyek indokolják az államok részéről a védelmi képességek erősítését. Az Oeconomus kutatása megmutatja, hogy más európai országok eltérő módon ugyan, de fokozza védelmi képességeit, legyen szó a sorkatonaság visszaállításáról vagy a professzionális hadseregek fejlesztéséről. Finnországban például továbbra is általános sorkatonai rendszer működik, amelyben a férfiak többsége katonai kiképzésen vesz részt, és az ország több százezres kiképzett tartalékos állományt tart fenn. A balti államok közül Litvánia 2015-ben állította vissza a kötelező katonai szolgálatot az orosz–ukrán konfliktus nyomán, Lettország pedig 2023-tól vezette be újra a sorkatonaságot, amelynek célja a tartalékos állomány gyors bővítése és a társadalom szélesebb bevonása a védelembe. Cipruson a kötelező szolgálat továbbra is a védelmi rendszer egyik alapja, míg Görögország a regionális biztonsági feszültségek miatt szintén fenntartja a sorkatonai rendszert, amely több hónapos kötelező szolgálatot ír elő a fiatal férfiak számára. Ebben az összefüggésben a magyar lépések inkább illeszkednek egy szélesebb európai biztonságpolitikai trendbe, semmint egyedülálló propaganda célú lépésekként, ahogy azt a 444 sugallja.
