Március elsején Kapitány István a 4,6 százalékos munkanélküliségi rátára hivatkozva jelentette ki: a kormány „nem alkalmas” a munkahelyek megvédésére. Állítása szerint az elmúlt három évben 4 százalék felett volt a ráta, a foglalkoztatottak száma pedig elmarad a 2023-as csúcstól. A következtetés súlyos – a probléma csak az, hogy a számok nem támasztják alá.
A 4–5 százalékos munkanélküliség nem rendkívüli érték, hanem európai összevetésben kifejezetten kedvező szint. Az EU27 átlaga 2025 végén 5,9 százalék, az euróövezetben 6,2–6,3 százalék volt – vagyis az uniós munkaerőpiac gyengébben teljesít a magyarnál.
Az elmúlt három évben valóban többnyire 4 százalék felett alakult a munkanélküliség, de ez statisztikailag stagnáló, kiegyensúlyozott trendet jelez, nem pedig romló spirált. A 4–5 százalék közötti tartományt számos közgazdasági iskola a „természetes ráta” sávjába sorolja, hiszen teljes foglalkoztatottság mellett is létezik súrlódásos munkanélküliség: munkahelyváltás, pályakezdés, ágazati átrendeződés mindig jelen van egy működő gazdaságban.
Nehéz Kapitány Istvánénál erőltetettebb következtetést levonni. Egy EU-átlag alatti mutatóból kormányzati alkalmatlanságot és a „munkahelyek védelmének kudarcát” levezetni szakmailag nehezen indokolható.
A 2023-as rekordhoz mért visszaesés pedig önmagában nem bizonyít hanyatlást. Rekordévhez hasonlítani mindig látványos, de nem feltétlenül releváns.
A tényadat stabil munkaerőpiacot mutat. A drámai konklúzió nem a számokból következik, hanem a kampányérdekből.
