Több mint négy éve tart az orosz–ukrán háború, amelynek tegnap volt az évfordulója. A konfliktus nemcsak geopolitikai, hanem társadalmi és pszichológiai értelemben is tartós nyomot hagyott Európán. Oldalunkon a háború számos aspektusát elemeztük már: gazdasági következményeit, energiapiaci hatásait, valamint biztonságpolitikai vetületeit. Most azonban a közvélemény aspektusát vesszük górcső alá. A friss Eurobarométer-felmérés adatai lehetőséget adnak arra, hogy empirikus alapon vizsgáljuk meg miként alakult az európai polgárok fenyegetettség-érzete a háború árnyékában. Elemzésünk azt vizsgálja, hogyan érzékelik az EU tagállamainak polgárai saját országuk biztonságát, külön figyelmet fordítva arra, hogy a magyar lakosság percepciója miként illeszkedik – vagy tér el – az európai trendektől. A háború nemcsak a frontvonalakon zajlik, hanem a társadalmi tudatban is. Az adatok most képet adnak arról, hogyan változott ez a tudat négy év után.
A felmérést a müncheni biztonságpolitikai konferencia előtt tették közzé, és kifejezetten arra fókuszál, hogyan érzékelik az európaiak a jelenlegi nemzetközi helyzetből fakadó fenyegetéseket. A legfontosabb megállapítás, hogy az európai polgárok 68 százaléka úgy véli, hogy saját országa valamilyen formában fenyegetettség alatt áll. Egyes tagállamokban ez az arány még magasabb, Franciaországban például 80 százalék. Emellett a válaszadók 42 százaléka a személyes biztonságát is veszélyben érzi. A kutatás nemcsak a félelmeket, hanem a bizalmat is mérte, az adatok szerint az európaiak 52 százaléka bízik abban, hogy az Európai Unió képes megerősíteni a kontinens biztonságát és védelmét.
Meglepő adat, hogy a védelempolitikai beruházások társadalmi támogatottsága is jelentős: a megkérdezettek közel háromnegyede (74%) vagy megfelelőnek tartja a jelenlegi uniós védelmi kiadásokat, vagy azok növelését támogatná. Ezzel párhuzamosan az európaiak 52 százaléka bízik abban, hogy az Európai Unió képes erősíteni a kontinens biztonságát és védelmét. Ez a bizalom különösen magas Luxemburgban (76%), Portugáliában (74%), Cipruson (73%) és Litvániában (71%), ami arra utal, hogy egyes tagállamokban az uniós szintű fellépést kifejezetten erős legitimáció övezi.
Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy számottevő arányban vannak bizonytalan válaszadók is, akik nem tudják megítélni sem a nemzeti, sem az uniós szintű védelmi költéseket, ami az informáltság és az átláthatóság kérdését is felveti.
Az uniós átlaghoz képest azonban Magyarország képe árnyaltabb, sőt szerkezetileg eltérő. Ahogyan arra a Makronóm elemzése is rámutat, hazánkban a fenyegetettség-érzet alacsonyabb az EU-s átlagnál: a magyarok 55 százaléka érzi úgy, hogy az ország fenyegetettség alatt áll, miközben uniós szinten ez az arány 68 százalék. Ezzel Magyarország a háborús fenyegetettségtől legkevésbé tartó tagállamok közé tartozik, a hatodik legalacsonyabb értékkel. Az eltérés arra utal, hogy a magyar társadalomban – az orosz–ukrán háború súlyos és megrázó eseményei ellenére – jelenleg erősebb a relatív biztonságérzet, vagyis a konfliktus közvetlen kockázatát a lakosság jelentős része kevésbé érzékeli fenyegetőnek, mint az uniós átlag.
Ugyanakkor az adat nem pusztán mérsékeltebb aggodalmat jelez, hanem erősen polarizált közvéleményt is. Az 55 százalékos összesített arány mögött ugyanis kiugróan magas a határozott vélemények aránya: 24 százalék kifejezetten erős fenyegetettséget érzékel, míg 26 százalék teljes bizonyossággal tagadja a veszély fennállását. Ez utóbbi arány az Európai Unióban a legmagasabb. A fenti grafikon – amely az EU-s átlaghoz viszonyítva mutatja a magyar adatok megoszlását – jól láthatóvá teszi ezt a kettősséget: nálunk nem középre húz a közvélemény, hanem teljesen szélsőséges irányokban.
A polarizáció arra utal, hogy a biztonságpolitikai kérdések Magyarországon nem csupán külpolitikai dimenzióban értelmeződnek, hanem erőteljes belpolitikai törésvonal mentén is strukturálódnak. A személyes biztonság megítélése tovább árnyalja a képet. A magyarok 34 százaléka egyáltalán nem érzi magát veszélyben, miközben uniós szinten ez az arány csupán 18 százalék. Ez relatív biztonságérzetet jelez, amely részben a közvetlen katonai fenyegetés alacsony percepciójából, részben a hazai politikai kommunikáció sajátosságaiból is fakadhat. Az EU egészében inkább egységesen emelkedő fenyegetettségérzet mutat, míg Magyarországon a vita maga is megosztó kérdéssé vált. A grafikon adatszerűen is megmutatja, hogy nálunk nem pusztán az aggodalom mértéke, hanem annak szerkezete is eltér az európai trendtől.
Az adatok tehát azt mutatják, hogy miközben Európa számos országában erősödik a fenyegetettség érzet, Magyarországon a lakosság jelentős része továbbra is relatív biztonságban érzi magát. Ez a percepció aligha független azoktól a külpolitikai eredményektől és békepárti döntésektől, amelyek az elmúlt években meghatározták a kormány kommunikációját és diplomáciai irányvonalát. A konfliktustól való tudatos távolságtartás, a háború eszkalációjának elutasítása és a béketörekvések következetes hangsúlyozása hozzájárulhatott ahhoz, hogy a társadalomban a közvetlen fenyegetettség érzete mérsékeltebb maradjon.
