A 2026-os választási időszak közeledtével egyre gyakrabban jelennek meg olyan gazdasági értelmezések, amelyek egy-egy kiragadott mutatóra vagy leegyszerűsített összehasonlításra építve vonnak le messzemenő következtetéseket. Kapitány István 24.hu-nak adott nyilatkozata is ebbe a sorba illeszkedik: olyan regionális párhuzamokat állít fel, amelyek első pillantásra látványosak, de közelebbről megvizsgálva több ponton is vitathatók. Nemcsak azért, mert eltérő gazdasági modelleket vet össze egymással, hanem azért is, mert egy alapvető tényállításban is pontatlan képet fest a magyar gazdaság elmúlt négy évéről.
Kapitány István az interjúban így fogalmazott: “..itthon nem nő a GDP, miközben Horvátországban 11 százalékos, Csehországban 7 százalékos bővülést látunk négy éves periódusban. A környező országokhoz képest is elfogadhatatlanul rossz a gazdasági teljesítmény…”
Ez a kijelentés egyszerre tartalmaz sarkító értelmezést és ténybeli pontatlanságot. Miközben a régiós összehasonlítás önmagában is problematikus, az állítás azon része, miszerint Magyarországon nem volt gazdasági növekedés az elmúlt négy évben, egyszerűen nem felel meg a valóságnak.
A hivatalos adatok alapján a magyar gazdaság 2022 és 2025 között összességében 4 százalék feletti növekedést mutatott. 2022-ben a GDP érdemben bővült, négy százalékot meghaladó mértékben. 2023-ban valóban visszaesés következett be, amelynek okai elsősorban az európai energiaválság, az inflációs sokk és a romló külső konjunktúra voltak. 2024-ben a gazdaság ismét visszatért a pozitív tartományba, 2025-ben pedig további, bár mérsékelt növekedés volt tapasztalható. Ezek együtt nem stagnálást vagy zsugorodást, hanem nettó értelemben vett gazdasági bővülést jelentenek négy éves ciklusban.
A magyar gazdaság teljesítményének értékelésénél ugyanakkor nem lehet eltekinteni attól a strukturális tényezőtől, amely alapvetően meghatározta az elmúlt évek alakulását: a német gazdaságtól való erős függőségtől. Magyarország ipara mélyen beágyazódott a német ipari értékláncokba, ez azt jelenti, hogy a magyar gazdaság ciklikusan követi a német ipar alakulását: amikor Németország lassul, annak hatása rövid időn belül Magyarországon is megjelenik.
Ez a függés magyarázza, hogy a magyar GDP alakulása az elmúlt években inkább a német és az osztrák mintázatot követte, semmint a horvát vagy cseh pályát. Ha egymás mellé tesszük Magyarország, Németország és Ausztria GDP-változásait az elmúlt öt évben, nagyon hasonló mozgás rajzolódik ki.
Kapitány összehasonlítása azért problematikus, mert eltérő gazdasági szerkezetű országokat állít párba. Horvátország esetében a német gazdaságtól való függés lényegesen kisebb. A horvát növekedés motorja nem az ipari beszállítói hálózat, hanem a szolgáltatási szektor, mindenekelőtt a turizmus. Az ipar szerepe mérsékeltebb, és az export kevésbé koncentrált egyetlen piac irányába. Ez a szerkezet eleve tompítja a német ipari ciklusok negatív hatásait.
Csehország esete összetettebb. A cseh gazdaság legalább olyan szorosan kapcsolódik Németországhoz, mint a magyar, ám más minőségben. A cseh ipar nagyobb arányban állít elő komplexebb ipari termékeket, és erősebb a saját márkás, magasabb hozzáadott értékű gyártás jelenléte. Valamint a szolgáltatási szektor nagyobb súlya belső támaszt adott a gazdaságnak. Ez magyarázza, hogy a cseh GDP-alakulás kevésbé követte le a német ciklus kilengéseit, még akkor is, ha a függés mély.
Ezek a strukturális különbségek magyarázzák, hogy Horvátország és Csehország miért reagált kevésbé érzékenyen a német gazdaság 2023–2024-es gyengélkedésére. Ám ebből nem következik az a kijelentés, hogy Magyarországon ne lett volna gazdasági növekedés az elmúlt négy évben. Ez az állítás egyszerűen téves. Ugyanilyen félrevezető az a sugallat is, hogy a magyar teljesítmény a régió egészéhez képest kirívóan rossz lenne, hiszen Németország és Ausztria szintén gyenge növekedési pályán mozogtak ebben az időszakban.
Ausztria példája jól mutatja, – amit következetesen elfelejtenek megemlíteni a kormánykritikus hangok – miért félrevezető a magyar gazdasági teljesítményt pusztán belső okokra visszavezetni. Az osztrák gazdaság az egyik legszorosabban kötődik Németországhoz az Európai Unióban. Az osztrák ipar termelési logikája így együtt mozog a német gazdasággal, ezért amikor Németország 2023–2024-ben stagnált vagy visszaesett, annak hatása gyorsan megjelent az osztrák GDP-adatokban is. Ausztria gyenge növekedésének oka tehát a Németországhoz kötött gazdasági modell természetes következménye – ugyanaz a külső hatás érvényesül, amely Magyarország esetében is visszafogta a növekedést.
Összességében Kapitány István megszólalása inkább egy leegyszerűsített narratívát rajzol fel, mintsem valós gazdasági képet. A magyar gazdaság az elmúlt négy évben nem stagnált, hanem nőtt; a növekedés ütemét pedig alapvetően külső, elsősorban német eredetű tényezők határozták meg. A valós kérdés ezért nem az, hogy „volt-e növekedés”, hanem az, hogyan lehet egy ilyen mértékben külső ciklusokhoz kötött gazdaságban stabilabb és ellenállóbb rendszert kialakítani – pontosan azzal a komplexitással, amely a felszínes összehasonlításokból rendre hiányzik.
