Az Euronews bemutatta az Észt Külügyi Hírszerzés éves jelentését. Miután az elmúlt időszakban egyre több, egyre magasabb rangú európai katona és politikus riogatott az elkerülhetetlen Oroszország elleni háborúval, az észt hírszerzők sokkal kiegyensúlyozottabb képet festettek a helyzetről. A jelentés kitér a gazdasági szankciók megkerülésére használt kiskapuk rendszerére, amelyek ismeretében, tesszük hozzá, érdemes lenne átgondolni a szankciókkal kapcsolatban szkeptikus közép-európai országok pellengérre állítását.
Az Euronews összefoglalót közölt az észt külügyi hírszerzéséves jelentéséről, amely szerint „Oroszország nem szándékozik a közeljövőben katonai csapást mérni Észtország vagy bármely más NATO-tagállam ellen.”
Első olvasásra a megállapítás megnyugtató. De emlékezzünk csak neves katonai szakértőkre, akik állították, Oroszország képtelen legyőzni Ukrajnát. Mint Mark Milley tábornok, aki 2022 elején így fogalmazott: Oroszország „stratégiailag, operatívan és taktikailag is veszített” az első fázisban. Mick Ryan stratéga szerint Oroszország képtelen a nagyerejű, áttörést hozó manőverező hadviselésre, Ben Hodges tábornok (volt amerikai parancsnok) többször hangoztatta, hogy Oroszország nem rendelkezik a szükséges logisztikával Ukrajna legyőzéséhez.
Amennyiben elfogadjuk a szakértői véleményeket, felmerül a kérdés, akkor, hogy bírna Európával, amelynek zöme NATO-tagország. Vagyis miért tervezte volna Ukrajnánál jóvalta erősebb ellenfél megtámadását a közeljövőben? Ha pedig nem tervezte, akkor efelől eddig is nyugodtak lehettünk.
Erősödő hadseregek
A jelentés ugyanakkor hangsúlyozza, hogy Oroszország erősen fejleszti a hadseregét, ami egy hadban álló ország esetében egyáltalán nem meglepő. Ráadásul a NATO sem tesz mást. Az euroatlanti szövetség tavalyi hágai csúcstalálkozóján Trump elnöknek sikerült elérnie egy történelmi megállapodást: a korábbi 2 százalékos védelmi kiadási minimumot 5 százalékra emelték. Idén januárban az Európai Bizottság jóváhagyta az első nyolc tagállam nemzeti védelmi beruházási terveit (SAFE). Ez egy 150 milliárd eurós hitelkeret része, amellyel a nemzeti seregek modernizációját segítik. Továbbá az EU célja, hogy 2027-re a védelmi beszerzések legalább 40 százaléka közösen történjen, aminek köszönhetően a nemzeti hadseregek eszközei kompatibilisek lesznek.
Boris Pistorius német védelmi miniszter 2024-ben kijelentette: Németországnak „háborúra képessé” (kriegstüchtig) kell válnia. Ezt a hangvételt erősítette meg Mette Frederiksen dán miniszterelnök, aki a 2025-ös koppenhágai csúcstalálkozón rámutatott: a kontinens már most is egy hibrid háború részese, és a második világháború óta a legveszélyesebb helyzetben van.
Dánia és Svédország a nők számára is kötelezővé tette a hadkötelezettséget, míg Litvánia már korábban visszahozta a rendszert. Horvátország 2026 januárjától ismét kötelezi a 19–29 éves férfiakat a szolgálatra, Németország 2026-tól egy új, kérdőíves szűrőrendszeren alapuló modellt vezetett be, amely szükség esetén lehetővé teszi a kényszerű behívásokat. Franciaország 2026 nyarától a polgári szolgálatot, tíz hónapos nemzeti szolgálattal váltja fel, míg Lengyelország és Románia az önkéntes tartalékos állomány tömeges alapkiképzésére helyezte a hangsúlyt.
Kiskapuk a tengeren
A gazdasági szankciókról szólva az EuroNews kiemeli: „Bár a szankciók egyértelműen hatással vannak az orosz gazdaságra, továbbra is vannak kiskapuk, amelyeket célzott intézkedésekkel és a nyugati országok közötti együttműködéssel kell bezárni.”
Örömteli, hogy legalább külügyi hírszerzési szinten szóba hozható a Közép-Európával szembeni uniós kettős mérce az orosz gáz- és olajimport tekintetében. Miközben hazánkat sürgetik az orosz nyersanyagokról való mielőbbi leválásról, azt tudni kell, hogy az 2025-ös adatok szerint az ukrán gázimport közel felét (46%) Magyarország biztosítja, továbbá a MOL finomítóiból származó gázolajés egyéb finomított termékeket vasúton és közúton juttatjuk keleti szomszédunkhoz, mivel ez az ukrán hadsereg és mezőgazdaság egyik fő lételeme. Azaz az orosz olaj és gáz.
Nézzük a nagyobb képet. 2024-ben az EU orosz gázimportja mintegy 18 százalékkal növekedett 2023-hoz képest, cseppfolyósított földgáz (LNG) formájában, Spanyolország 60, Belgium 50, Franciaország 40 százalékkal növelte vásárlásait a háború kitörését követően.
És mindeközben működik a kiskapuk rendszere. A módszer két pilléren nyugszik: a nyílt tengeri logisztikán és a keverésen. A folyamat egyik kulcsszereplője Görögország, amely nem végfelhasználóként, hanem megkerülhetetlen közvetítőként működteti az ellátási láncot. A görög partoknál, különösen a Laconian-öböl védett vizein zajlanak az úgynevezett STS (ship-to-ship) műveletek, ahol a szankcionált orosz tartályhajók rakományát a nemzetközi vízen szivattyúzzák át más, gyakran görög tulajdonban lévő tankerekbe. Mire ezek a szállítmányok elérik az uniós kikötőket, a dokumentációjukban már „ismeretlen eredetű” vagy „kevert” áruként szerepelnek, jogilag tisztára mosva a szállítmányt.
Ezzel párhuzamosan a nagy európai kikötői csomópontok, mint Rotterdam, a keverékkészítéssel biztosítják az orosz energiaellátást. Itt az orosz nyersanyagot patikamérlegen adagolják: ha a szállítmány legalább 51%-a nem orosz forrásból származik, a termék elveszíti orosz jellegét, és mentesül a korlátozások alól. Ez a szakmában csak „lett koktélként” vagy „türkmén keverékként” emlegetett eljárás teszi lehetővé, hogy a spanyol és holland terminálokon keresztül a tilalom alá eső energiaforrás végül legálisan kerüljön az európai finomítókba és a fogyasztókhoz.
