Az európai gazdaságról folytatott polémiáknak éppúgy központi eleme az orosz energiahordozókkal kapcsolatos vita, mint a magyar választási kampánynak. A leválás mellett érvelők általában erkölcsi és biztonságpolitikai érvekkel operálnak. Időről időre felmerülnek azonban olyan érvek is, hogy valójában a magyar kormány több pénzt fizet az orosz gázért, mint amennyit a világpiacon kellene fizetni az energiahordozóért. Ennek a felvetésnek a tovább fokozott verzióját hozta a Népszava, amikor arról írt, hogy az oroszok más európai partnereknek olcsóbban adják a gázt, mint a magyaroknak. Miután felocsúdtunk a döbbenettől, hogy Orbán Viktor Magyarországán kívül is van uniós állam, amely orosz gázt vesz, körbejártuk a témát.
A Népszavánál megjelent cikk arról értekezett, hogy Magyarország a 2021-ben megkötött orosz földgázszerződés következtében az uniós piaci áraknál drágábban jutott földgázhoz, ami 2021 októbere óta mintegy 285 milliárd forintos veszteséget okozott, miközben más uniós országok olcsóbban vásároltak, így az „olcsó orosz gáz” előnye a gyakorlatban nem érvényesült. Az elemzés kapcsán azonban érdemes kiemelni, hogy a politikai vágyvezéreltség mentén több ponton is csúsztat, illetve jó pár releváns szempontot figyelmen kívül hagy. Fontos kiemelni, hogy a hosszú távú magyar-orosz gázszerződés árképlete a nemzetközi piachoz igazodik. Független elemzések szerint a Gazprommal kötött ár nagyjából a holland TTF (Title Transfer Facility) gáztőzsde árát követi két hónapos késéssel. Tehát az ellenzéki narratívával szemben valójában nincs szó különleges „Putyin-kedvezményről”, de jelentős felárról sem, ugyanis a gyakorlatban a piaci benchmarkhoz kötött árképzésről beszélünk. A két hónapos csúsztatás miatt előfordulhatnak időszakok, amikor a magyar importár kicsivel magasabb vagy épp alacsonyabb a pillanatnyi tőzsdei árnál, de összességében Magyarország a piaci áron, nem pedig annál lényegesen drágábban szerzi be a gázt. Ezt támasztják alá az Eurostat adatai is. 2025 novemberében a magyar importár ~122 Ft/m³ volt, ami mindössze 2%-kal haladta meg a két hónappal korábbi TTF-árat – ez csekély különbség. Ráadásul ugyanez az ár a 2025 novemberi uniós államközi gázügyletek körében nagyjából átlagosnak számított, hiszen az egyes országok által fizetett importárak ~80 Ft és ~200 Ft között szóródtak. Magyarország tehát nem lógott ki felfelé a sorból: több európai ország is hasonló vagy magasabb egységárakat fizetett más forrásokból érkező gázért.
Nem igazolható továbbá az az állítás sem, hogy „mindenki más olcsóbban kapja a gázt Putyintól”. A szóban forgó Eurostat-adatok szerint valóban voltak EU-tagállamok, amelyek adott hónapban látszólag alacsonyabb áron vettek orosz gázt, de ezek többsége eseti LNG-szállítmányokra vagy kisebb volumenű megállapodásokra vezethető vissza. Például 2025 végén Belgium, Spanyolország vagy Olaszország orosz eredetű cseppfolyósított gázt (LNG-t) is importált, mi a globális LNG-piaci túlkínálat miatt átmenetileg olcsóbb lehetett. Ezek azonban alkalmi spotügyletek, nem pedig hosszú távú, garantált szállítások. Magyarország ezzel szemben éves szinten 4,5 milliárd m³ földgázt hosszú távú szerződés keretében vesz az oroszoktól, további mennyiségeket pedig rövidebb távú ügyletekkel egészít ki. A hosszú távú kontraktus ellátásbiztonságot és kiszámíthatóságot nyújt – ennek értékét a piaci árakkal való egyszerű utólagos összevetés nem tükrözi megfelelően. 2022-ben az európai energiaválság idején a TTF tőzsdei árak rekordmagasságokba szöktek, és több ország csak hatalmas költséggel tudta pótolni a kieső orosz gázt.
Az IEA adatai szerint az EU gázimport-számlája 2022-ben megközelítette a 400 milliárd eurót, több mint háromszorosára nőve a 2021-es szintnek. Ez is jelzi, hogy a pusztán spotpiacról vásárló országok óriási árat fizettek az energiaellátásért. Ezzel szemben Magyarország folyamatosan hozzájutott a szerződött orosz gázmennyiséghez. Például 2022-ben, amikor Moszkva politikai okokból több uniós ország felé leállította a szállítást, hazánkban zavartalan maradt az ellátás. A magyar kormány tehát tudatosan vállalta, hogy a hosszú távú szerződés keretében néha kicsivel a tőzsdei ár fölött fizet, cserébe azonban elkerülte az ellátási sokkot és az ezzel járó extrém árrobbanást. A cikkben említett „285 milliárdos veszteséget” tehát ennek a fényében is érdemes árnyalni. A Népszava tényállítása valójában egy elméleti kalkuláció, ami azt feltételezi, hogy Magyarország minden gázát folyamatosan a holland tőzsdén, ideális piaci körülmények között tudta volna beszerezni. A valóságban viszont a tőzsdei beszerzés ilyen volumenben nem mindig lenne lehetséges (fizikai korlátok, szállítási kapacitások miatt), illetve piaci pánik idején jóval többe kerülhetne, mint a papíron kalkulált összeg. A hosszú távú szerződés nyújtotta stabilitás és előre tervezhetőség pénzben nehezen mérhető előny, de 2022-ben a fenti okok miatt kifejezetten nemzeti érdek volt, hogy Magyarországnak ne kelljen ipari leállásokhoz vagy lakossági fogyasztáskorlátozáshoz folyamodnia.
A Népszava narratívája szerint Orbán Viktor „Putyin-hűsége” nem térül meg anyagilag, mert mások olcsóbban kapják a gázt. Ezzel szemben a tények azt mutatják, hogy a magyar beszerzési ár versenyképesnek mondható, és az alternatív források sem jelentenének varázsütésre olcsóbb gázt. Szlovákia például novemberében még a magyarnál is drágábban jutott orosz gázhoz. Ennek egyik oka, hogy Szlovákia ma már jórészt a Magyarországon keresztül futó Török Áramlat vezetéken át kap földgázt, tehát a közvetett útvonallal többletköltségek járnak. Ugyanígy, ha Magyarország teljes egészében LNG-re vagy nyugati forrásokra állna át, azzal járulékos költségek jelentkeznének. Fizikai infrastruktúra oldalon tehát hazánknak nincs saját tengeri LNG-kikötője, így más országok termináljaira (pl. horvát, olasz, német) lenne utalva, onnan pedig vezetéken kellene továbbhozni a gázt. Ez a folyamat jelentés mértéken drágább lenne a jelenleginél. Az Alapjogokért Központ elemzése szerint az LNG szállítási és átalakítási költsége akár hét-nyolcszorosa is lehet a vezetékes szállításénak, ami önmagában 30-40%-kal megemelheti a beszerzési árat.
A Népszava-cikk eszmefuttatását követve, több független szakértő is a kormány optimizmusát vitatva úgy véli, hogy az orosz gáz kiváltása csak néhány százalékkal emelné a nagykereskedelmi árakat, és a lakossági tarifákra egyáltalán nem lenne hatással. Ezek az elemzői becslések azonban ideális esetet feltételeznek, és nem számolnak minden járulékos tényezővel. Például azzal, hogy a térségünkben korlátozott az azonnal elérhető alternatív gázkapacitás. A horvát LNG-terminál bővítése folyamatban van, de jelenleg nem tudná pótolni a teljes magyar szükségletet. A román vagy norvég földgáz pedig hosszú távú szerződéseken és meglévő infrastruktúrán múlik. Emellett a néhány százalékos többlet inkább a puszta nyersanyagárra vonatkozik – ha a kereslet-kínálat felborul (márpedig egy teljes orosz importtilalom esetén Európa-szerte megnő a verseny az LNG-ért), akkor a piaci árak is feljebb szökhetnek. A 2022-es tapasztalatok azonban óvatosságra intenek. Sok elemző alábecsülte, hogy milyen extrém drágulás következhet be orosz gáz nélkül. A kormány tehát joggal hangsúlyozza a fokozott kockázatot – ha nem is törvényszerű a többszörös áremelkedés, a 30-40%-os beszerzési drágulás már önmagában is komoly teher lenne, amit végső soron az államnak vagy a fogyasztóknak kell megfizetniük.
Az Európai Unió friss döntése értelmében 2027 végétől tilos lesz orosz földgázt behozni az EU területére – cseppfolyós gáznál 2026 végétől, vezetéken érkező gáznál 2027 szeptember 30. után lép életbe a tilalom. A cikk megjegyzi, hogy Magyarország és Szlovákia nemmel szavazott, Bulgária tartózkodott, de a minősített többség így is elfogadta a szabályozást. Magyarország határozottan vitatja ezt a döntést, és már jelezte is, hogy az Európai Bíróságon meg fogja támadni a rendeletet. A magyar kormány szerint ugyanis az energiaellátás kérdése nemzeti hatáskör. Még az EU Alapszerződése is kimondja, hogy az energiamix összeállítása a tagállamok kompetenciája. Orbán Viktor érvelése szerint az orosz gáz tilalma valójában egy szankciós intézkedés, amit az EU-n belül csak egyhangúlag lehetne elfogadni. Mivel ez nem történt meg, a rendelet szerintük jogsértő, és veszélyes precedenst teremt. Ezen túl Magyarország gazdasági érdekeit is sérti a lépés. A hosszú távú orosz gázszerződés felmondására való kényszerítés nemcsak ellátásbiztonsági kockázatot jelentene, de anyagilag is káros lenne, az orosz fél akár kártérítést követelhet a szerződés felbontása miatt. Emellett hazánk elveszítene több kedvező pozíciót is, amit jelenleg élvez.
A több forrásból (Oroszország, Norvégia, LNG stb.) történő beszerzés jelenleg alkupozíciót jelent az árak leszorításában. Amennyiben kiesik az egyik nagy beszállító, az gyengíti Magyarország tárgyalási helyzetét más eladókkal szemben. Továbbá, az országunkon áthaladó orosz gáz tranzitdíjai is kiesnének, ami bevételkiesést okoz. Mindezek miatt a kormány álláspontja, hogy az uniós tiltás aránytalanul büntetné Magyarországot, miközben az oroszokat sújtó hatása csekély (hiszen Oroszország a gázt máshol értékesíti, vagy LNG formájában – az EU-n belül is több ország, pl. Franciaország és Belgium, továbbra is vásárol orosz LNG-t). Ez tehát egy koránt sem egységes álláspont az EU tagállamai között, és a jövőben számos konfliktus alakíthatja majd a szövetségi rendszer végső álláspontját. A Népszaván közölt elemzés tehát a kormánykritikus politikai agenda szempontjai szerint érvel, és több ponton torzít vagy kiragadott szemszögből értelmeznek tényeket. Valójában nincs bizonyíték arra, hogy Magyarország hátrányosabb feltételekkel jutna gázhoz, mint mások. A hosszú távú orosz szerződés piaci árat biztosít, előnye pedig a garantált mennyiség és ellátásbiztonság. Az „olcsó orosz gáz” narratívája valóban túlzó lehet, de ennek fordítottja – miszerint drága orosz gázt vennénk – sem állja meg a helyét. A magyar kormány stratégiája tudatos abban a tekintetben, hogy ameddig csak lehet, több lábon állva, de az orosz forrást megtartva szerzi be az energiát, mert így védheti meg leginkább a fogyasztókat. Ez a stratégia eddig sikerrel járt abban a tekintetben, hogy ne következzen be ellátási válság, és hogy Európában itt legyenek az egyik legolcsóbbak a rezsiárak. Természetesen mindez komoly költségvetési áldozattal járt, de a kabinet vállalta ezt a terhet a lakosság zavartalan ellátása érdekében.
