A Tisza Párt január 29-én közzétett Facebook-posztja Orbán Viktor egyik legismertebb migrációs kijelentését – „nincs az a pénz, amiért migránsokat engednénk be” – próbálja meg hitelteleníteni, amikor a vendégmunkások jelenlétével állítja szembe azt. A bejegyzés azonban nem pusztán politikai véleményt fogalmaz meg, hanem egy alapvető fogalmi és jogi különbséget mos össze. A miniszterelnök migrációval kapcsolatos mondata ugyanis nem a gazdasági célú, ideiglenes munkavállalásról, hanem a migrációs válság során és azóta érkező bevándorlásról szólt. A poszt érvelése ezért nem cáfol, hanem félreértelmez, miközben elhallgatja a munkaerőpiaci realitásokat.
A Tisza Párt állítása szerint Orbán Viktor „legnagyobb hazugsága”, hogy „nincs az a pénz, amiért migránsokat engednénk be”, mert közben vendégmunkások dolgoznak Magyarországon. Ez az érvelés azonban hamis, mivel a migrációs hátterű bevándorlókat és a vendégmunkásokat azonos kategóriába sorolja.
A miniszterelnök kijelentése a migrációs válság összefüggésében értelmezendő, és azokra a bevándorlókra, illetve menekültekre vonatkozott, akik tartós letelepedési szándékkal, politikai vagy humanitárius jogcímen érkeztek Európába. Ebben a kérdésben a magyar kormány következetesen konfliktust vállal az Európai Unióval, elutasítva a kötelező betelepítési kvótákat és a pénzügyi nyomásgyakorlást. Ez a mondat nem munkaerőpiaci, hanem politikai és szuverenitási üzenet, amely arról szól, hogy a magyar társadalom maga döntheti el, kikkel kíván együtt élni.
Fontos hangsúlyozni: a vendégmunkások nem bevándorlók és nem menekültek. Ők olyan harmadik országbeli munkavállalók, akik ideiglenes, munkavégzéshez kötött jogcímen tartózkodnak Magyarországon. Nem telepedhetnek le, nem kérhetnek menedékjogot. A magyar jogrendszer külön kategóriaként kezeli őket, önálló munka- és tartózkodási engedéllyel, amely szigorúan időben és célhoz kötötten adható ki. A céljuk a munkavégzés, majd a hazatérés.
Felmerül a kérdés: miért van mégis szükség vendégmunkásokra? Ennek oka nem politikai szándék, hanem munkaerőpiaci kényszer. Magyarországon – hasonlóan számos nyugat-európai országhoz – kialakult az a jelenség, hogy a hazai munkavállalók válogatnak a munkák között, és bizonyos ágazatokat tömegesen elkerülnek. Különösen érintett a mezőgazdaság, azon belül az idénymunka és a kézi betakarítás, az állattenyésztés, ahol a fizikai megterhelés és a kötött munkarend elriasztó, valamint a több műszakos gyári és ipari munkakörök, ahol a monoton, hosszú távon megterhelő munkavégzés jelent problémát. Az alacsony presztízs, a fizikai igénybevétel és sok esetben a versenyképtelen jövedelmi feltételek miatt ezekre a pozíciókra nincs elegendő hazai jelentkező.
A poszt egy másik súlyos hibája, hogy összekeveri az állami és a vállalati döntési szinteket. Az állam nem „hoz be” vendégmunkásokat, és nem oszt ki munkaerőt a cégeknek. A kormány nem kötelezi a vállalkozásokat vendégmunkások alkalmazására. Ha a piaci körülmények miatt egy vállalatnál munkaerőhiány jelentkezik, a hatóságok megvizsgálják, hogy az magyar vagy uniós munkavállalóval pótolható-e, és csak ennek hiányában engedélyezik vendégmunkás alkalmazását. Az állam szerepe kizárólag a szabályozás: kereteket, engedélyezési feltételeket és korlátokat állít fel. A vendégmunkások alkalmazása ezért nem politikai akarat, hanem sok esetben gazdasági szükségszerűség.
Ráadásul Magyarország a vendégmunkások tekintetében az egyik legszigorúbb szabályozást alkalmazza Európában. Kvótarendszer határozza meg, hány harmadik országbeli munkavállaló érkezhet, az engedélyek célhoz kötöttek, időben korlátozottak, és szigorú feltételekhez kapcsolódnak. A rendszer kifejezetten a hazai munkavállalók védelmét szolgálja, és kizárja a kontrollálatlan, tartós bevándorlást.
A Tisza Párt vendégmunkásokkal kapcsolatos kommunikációját érdemes tágabb politikai összefüggésben is vizsgálni. A párt európai parlamenti képviselői Brüsszelben támogatták az uniós migrációs paktumhoz kapcsolódó döntéseket, miközben a hazai közbeszédben migrációellenes hangot ütnek meg. Ez az ellentmondás magyarázatot adhat arra, miért támadják a kormányt a migráció kérdésében igaztalan állításokkal: a vendégmunkások és a migráció összemosása inkább politikai túlkompenzálásként értelmezhető, mint következetes álláspontként.
Tehát a miniszterelnök migrációval kapcsolatos mondata nem a gazdasági céllal, ideiglenesen Magyarországon dolgozó emberekre vonatkozik, hanem a migrációs válságból fakadó bevándorlásra és menekültkérdésre. A lényeg: a vendégmunkások célirányosan, szigorúan szabályozott és ellenőrzött keretek között érkeznek az országba, míg a migráció egy olyan folyamat, amely jellemzően ellenőrizetlen módon zajlik, és amelyre a fogadó államok nem képesek érdemi kontrollt gyakorolni. A Tisza Párt posztja ezt a különbséget figyelmen kívül hagyva összemossa a fogalmakat, és ezzel nem cáfol, hanem félrevezet. Magyarán: a bejegyzés valóban „a szezont keveri a fazonnal”.
