A Tisza Párt az utóbbi hetekben látványosan a rezsicsökkentés védelmezőjeként lép fel, sőt annak kiterjesztéséről beszél. Ez az üzenet azonban éles ellentétben áll a párthoz köthető szereplők korábbi nyilatkozataival és a Tisza gazdaságpolitikai gondolkodásának irányával. A fordulat időzítése sem véletlen: a kampány hajrája és a téli hideg együtt olyan politikai nyomást teremtett, amely felülírta a korábbi elvi álláspontokat. A lényeg nem az, mit mondanak most, hanem az, hogy mit gondolnak és mit akarnak valójában.
Ellentmondásos múlt: „humbugtól” a védelemig
A rezsicsökkentéssel kapcsolatban a Tisza Párt környékéről korábban kifejezetten kritikus hangok érkeztek. Magyar Péter több alkalommal „humbugnak” nevezte az intézkedést, és különböző megfogalmazásokban kérdőjelezte meg annak működését és társadalmi hasznát.
Hasonló irányból érkeztek megszólalások más, a párthoz köthető szereplőktől is. Király Júlia szerint a rezsicsökkentés „valójában hazugság”, Kéri László a „világ blöffjeként” jellemezte, míg Bódis Kriszta olyan szürreális érvelést használt, amely szerint: hogyha az ember többet fizet valamiért az tulajdonképpen „sokkal jobb dolog”. A kritikus hangot erősítette Surányi György („meg lehet kérdőjelezni a rezsicsökkentést”), Lengyel László (a rezsicsökkentés „antiszociális és igazságtalan”) valamint Gerzsenyi Gabriella („a rezsicsökkentéssel maga alatt vágja a fát az ország”) a Tisza Párt európai parlamenti képviselője, akik vitatták az általános árkompenzáció fenntarthatóságát.
Kampányüzemmód: rezsi mindenek felett
Mindezek fényében különösen feltűnő, hogy a kampány hajrájában a Tisza Párt kommunikációja teljes fordulatot vett. A januári hidegben a rezsicsökkentés témája csúcsra lett járatva, Magyar Péter közösségi oldalán sorra jelennek meg a rezsipárti posztok, mintha a kérdés mindig is a párt politikájának középpontjában állt volna. Ezt fokozza Kapitány István megjelenése is, aki már a rezsiárak leszorításának, a szigeteléstechnikai és fűtési megoldások szakértőjeként tűnt fel, éles kontrasztban a korábbi kritikákkal.
Ez az intenzív kommunikáció azonban nem egy hosszú távon érlelt szakpolitikai váltás benyomását kelti, hanem sokkal inkább választási kockázatkezelését. A fűtési szezon idején a rezsi nem elméleti téma, hanem napi megélhetési kérdés sokak számára, amelyhez erős érzelmi viszony társul.
Brüsszeli logika vs. hazai kampány
A Tisza Párt korábbi gazdaságpolitikai nyelvezete szorosan illeszkedett az Európai Unió és az Európai Bizottság ajánlásaihoz. Ezek középpontjában a fiskális stabilitás, a költségvetési hiány leszorítása, a célzott – nem általános – támogatások, valamint a piaci árak torzításának elkerülése áll. Ennek része az energiaár-támogatások fokozatos kivezetésének elve is.
A Tisza korábbi megszólalásai – fenntarthatóság, kiszámíthatóság, a piac szabadon működése – egy hullámhosszon voltak a brüsszeli gondolkodás sarokköveivel. A párt kommunikációjában rendszeresen megjelenik az EU-források felszabadításának ígérete és a „normális viszony Brüsszellel” hangsúlyozása. Ebben az összefüggésben a rezsicsökkentés nem önálló ügy, hanem egy szélesebb gazdaságpolitikai megfelelési csomag nem kívánatos eleme.
Mi történt valójában?
A mostani pálfordulás magyarázata nem ideológiai, hanem politikai-stratégiai. A tél „rezsiérzékeny” időszaka a kampány egyik legkockázatosabb része. Magyarországon a rezsicsökkentés nem pusztán szakpolitika, hanem identitáselem: biztonságot, állami védelmet és kiszámíthatóságot jelent sok választópolgárnak.
Ebben a helyzetben a Tisza Párt számára stratégiai szükségszerűség volt leválni a „rezsicsökkentés-ellenes” címkéről. A korábbi, önazonos szakpolitikai álláspont felvállalása a kampány közepén politikai öngyilkossággal ért volna fel.
A Tisza Párt rezsicsökkentést pártoló üzenetei tehát nem egy öszinte pálfordulás eredményei, hanem a kampányidőszak és a téli hideg diktálta kényszermegoldások. Amit most hallunk, az nem a jövő gazdaságpolitikájának előképe, hanem egy időjárás- és kampányfüggő kommunikációs fordulat. A valódi álláspontot nem a januári posztokban, hanem a korábbi nyilatkozatokban és a brüsszeli iránymutatásokban érdemes keresni.
