Bulgária 2026. január 1-én bevezette az eurót, amelyet a magyar sajtó egy része – így a HVG is – a gazdasági stabilitás és felzárkózás mintapéldájaként ünnepelt. Ugyanez a lap azonban szinte párhuzamosan, az ipari termelés friss adatairól beszámolva, már kizárólag Magyarország teljesítményét állította pellengérre, „erős visszaesésről” és kedvezőtlen kilátásokról írva. A két narratíva között feltűnő az ellentmondás: miközben Bulgária a közbeszédben pozitív példává vált, az ipari statisztikák ennél jóval árnyaltabb képet mutatnak. A hivatalos adatok szerint ugyanis 2025 novemberében Bulgáriában az ipari össztermelés éves alapon nagyobb mértékben esett vissza, mint Magyarországon, ami önmagában is megkérdőjelezi a sajtóban sugallt sikertörténetet. Elemzésünkben ezért utánajártunk, hogyan alakult az ipari termelés volumene Magyarországon és a sokat hangoztatott „pozitív példának” tekintett Bulgáriában, illetve azt is megvizsgáltuk, milyen ágazati és szerkezeti trendek voltak meghatározóak 2025 végén, amelyekről a HVG beszámolóiban már jóval kevesebb szó esett.
Miközben az euró bevezetését ünnepelve a HVG Bulgáriáról azt írja, hogy „miközben Bulgária épp bevezeti az eurót, Orbán költséges parkolópályán tartja Magyarországot”, addig egy másik, legalább ennyire fontos gazdaságpolitikai területen – az ipari teljesítmény alakulásánál – már feltűnően hiányzik ugyanez az összehasonlító igény. Az ipari termelésről szóló cikkekben a portál kizárólag a magyar visszaesést emeli ki, anélkül hogy megnézné, az európai trendekbe illesztve hogyan teljesít Magyarország a gyakran példaként állított Bulgáriához képest. Pedig éppen az ipari adatok lennének azok, amelyek alkalmasak lennének annak eldöntésére, hogy egy ország gazdasági pályája valóban „parkolópályán” van-e, vagy inkább egy szélesebb, regionális lassulás részeként értelmezhető. Az összevetés hiánya így nem pusztán módszertani kérdés, hanem narratív döntés is: míg az euróbevezetés kontextusában Bulgária a kívánatos ellenpont szerepét kapja, addig az ipari számok esetében már nem kerül sor annak megvizsgálására, hogy a „pozitív példának” tekintett ország teljesítménye valóban jobban alakul-e a magyar adatoknál.
Az ipari termelés összképe az adatok alapján mindkét országban lassulást jelez 2025 novemberében, ami már önmagában árnyalja a HVG kizárólag Magyarországra fókuszáló válság-narratíváját. Bulgáriában az éves visszaesés mértéke (–9,3 százalék) kifejezetten nagyobb volt, mint Magyarországon (–5,4 százalék), miközben a havi változások nagyságrendje gyakorlatilag azonos. Ez arra utal, hogy nem elszigetelt magyar jelenségről van szó, hanem egy szélesebb európai ipari lassulásról, amely több periférikus és félperiférikus gazdaságot egyszerre érint. A feldolgozóipar szintjén Bulgária visszaesése mérsékeltebb (–4,7 százalék), mint Magyarországé (–5,7 százalék), vagyis a két ország pozíciója messze nem válik szét élesen. Az adatok alapján inkább párhuzamos mozgás rajzolódik ki, amelyet a nemzetközi kereslet gyengülése, az európai ipari ciklus lefelé tartó szakasza és az ellátási láncok lassú normalizálódása egyaránt megmagyaráznak.
Ebben az összefüggésben nehéz indokolni, miért kizárólag a magyar gazdaságpolitika számlájára írja a sajtó az ipari visszaesést.
A legmarkánsabb eltérés a két ország között az energiaiparban látható, ahol Bulgáriában extrém mértékű, több mint 40 százalékos éves visszaesés következett be, míg Magyarországon az energiaágazat csökkenése marginális maradt. Ez a különbség jól mutatja, hogy az összipari mutatók mögött eltérő szerkezeti hatások húzódnak meg, és hogy egy-egy kiugró ágazati teljesítmény képes erősen torzítani az összképet. Hasonlóan fontos a járműgyártás alakulása: míg Magyarországon a járműipar visszaesése mérsékelt (–4,7 százalék), Bulgáriában a közlekedési eszközök gyártása jóval nagyobb zuhanást mutat (–17,7 százalék). Ez arra utal, hogy a keresletcsökkenés és az ipari ciklus hatásai nemcsak Magyarországon érintik az autóipart, hanem a régió más országaiban is komoly feszültségeket okoznak. A járműipari gyengélkedés tehát nem „nemzeti sajátosság”, hanem egy európai szinten is érzékelhető trend része.
Az adatok összevetésének talán legfontosabb tanulsága, hogy mindkét ország iparában egyszerre vannak visszaeső és növekvő szegmensek, vagyis nem egységes válságról, hanem széttartó szerkezetről beszélhetünk. A számítógép-, elektronikai és optikai termékek gyártása Bulgáriában is növekedni tudott, Magyarországon pedig még ennél is erőteljesebb bővülést mutatott. Ez a dinamika összhangban van az európai ipar egészére jellemző technológiai átrendeződéssel, ahol bizonyos magas hozzáadott értékű ágazatok képesek ellensúlyozni a hagyományos ipari szektorok gyengélkedését. Éppen ezért félrevezető kizárólag a negatív összmutatókra építeni egy ország gazdasági megítélését, miközben a belső szerkezet és az ágazati különbségek rejtve maradnak. Bulgária „pozitív példaként” való bemutatása és Magyarország egyoldalú bírálata így nem az adatokból következik, hanem abból, hogy a széttartó ipari trendeket a sajtó eltérő mércével értelmezi. Az összevetés viszont világosan mutatja: a magyar ipari folyamatok sokkal inkább illeszkednek egy közös európai pályába, mint ahogyan azt a leegyszerűsítő narratívák sugallják.
Az ipari adatok az elmúlt egy évből tehát elsősorban nem azt támasztják alá, hogy Magyarország egyedi, elszigetelt pályára került volna, miközben Bulgária követendő mintaként szolgálna, éppen ellenkezőleg. Két, egymással párhuzamosan mozgó, hasonló szerkezeti kihívásokkal szembesülő gazdaság képe rajzolódik ki. Az eltérések döntően ágazati súlyokból és egyszeri hatásokból fakadnak, nem pedig gyökeresen eltérő gazdaságpolitikai irányokból. A sajtó által felrajzolt éles kontraszt – dicséret ott, ócsárlás itt – inkább narratíva-kezdeménynek tűnik, mintsem az adatokból szükségszerűen következő értelmezésnek. Ha az ipari teljesítményt valóban európai összefüggésben vizsgáljuk, akkor a magyar adatok nem kilógnak, hanem illeszkednek a régió egészét jellemző lassulási trendbe. Az elemzés tanulsága így nem az, hogy egyik vagy másik ország „nyertese” vagy „vesztese” lenne a jelenlegi gazdasági ciklusnak, hanem az, hogy a gazdasági folyamatok értelmezésekor a következetes összehasonlítás hiánya könnyen torz képet eredményez.
