A Hírklikk Klikk TV műsorában Lattmann Tamás nemzetközi jogász és Somogyi Zoltán szociológus a fegyverviselés szigorításával összefüggésben megjelent új országgyűlési javaslatról beszélgetett. Lattmann szerint a szigorítás teljesen felesleges, hiszen a jelenlegi szabályozás is elegendő lenne hasonló ügyek megelőzésére. Elemzésünkben megvizsgáltuk, mennyiben állja meg a helyét ez az állítás, és hogy valóban indokolatlan-e a javaslat, amely a Ruszin-Szendi Romulusz nevével fémjelzett ügy után került az országgyűlés elé.
Az új parlamenti javaslat szerint, – amely a fegyverviselési engedélyek kiadását és használatát érinti – szigorúbb feltételekhez kötnék a fegyverviselési engedély kiadását azok számára, akik korábban katonai vagy rendvédelmi beosztásban álltak, illetve pontosítanák, milyen körülmények között lehet közterületen fegyvert viselni. Tehát a korábbi, kissé hézagos szabályok helyett most már egyértelműen kimondaná: civil fórumra nem viszünk fegyvert, még akkor sem, ha a fegyver viseléséhez egyébként jogunk van. A szigorítás tehát nem a jogos fegyvertartókat célozza, hanem azt a joghézagot, amely eddig lehetővé tette, hogy a „törvényesség látszatával” bárki fegyverrel jelenjen meg egy nyilvános eseményen.
A javaslat nem politikai indíttatásból, hanem egy konkrét ügy tapasztalataiból született. Miután Ruszin-Szendi Romulusz, a Tisza Párt honvédelmi szakértője egy lakossági fórumon viselt fegyvert, az Országgyűlés szakirányú testülete, a Honvédelmi és Rendészeti Bizottság megvizsgálta a hatályos szabályozást, és több hiányosságot is feltárt:
“Azt észleltük, hogy több olyan jogszabály van, amit ha visszaélésszerűen használnak, akkor a jogszerűség látszatát lehet kelteni, de mégis súlyosan sérti azt a közérdeket, hogy Magyarországon egy választói gyűlésre bárki abban a biztos tudatban menjen el, hogy ott nincsen emberélet kioltására alkalmas fegyver, eszköz, robbanószer” – így fogalmazott a Bizottság elnöke, Kósa Lajos. A javaslat tehát ezt a joghézagot kívánja megszüntetni, és világosabb kereteket adni a fegyverviselési gyakorlatnak.
Bár a javaslat apropóját Ruszin-Szendi fegyverviselése adta, a műsorban Lattmann Tamás már a beszélgetés elején (1:34-től) így fogalmazott:
“Tehát én nem tudom, hogy Ruszin-Szendi Romulusznak egészen pontosan fegyvertartás tekintetében milyen engedélye van. Tartási biztos, viselési satöbbi, satöbbi, többféle van. Egy valamiben viszont biztos vagyok, anélkül, hogy Ruszin-Szendi Romuluszt különösebben ismerném, meg hogy tudnám, hogy milyen engedélye van. Viszont nagyon sok embert ismerek, aki fegyveres szervnél dolgozik és van fegyvere, és szereti a fegyvert, érti a fegyvert, tiszteli a fegyvert. Ezek az emberek nem bohóckodnak. És én azt gondolom, hogy Ruszin-Szendi Romulusz sem bohóckodott, mert ha ott volt nála a fegyver, ami kimondhatjuk, hogy ott volt, mert az eléggé annak tűnt, én biztos vagyok benne, hogy a papírmunka rendben volt. (…)
Vagyis: ami a magánszférában jogilag engedélyezett, az egy lakossági fórumon már komoly kockázat – de mintha ez a különbség Lattmann érvelésében elveszne a fegyvertok mélyén.
Ennek fényében most ez a törvény azt mondja ki, hogy nem lehet fegyverrel odamenni egy rendezvényre. Hello, a gyülekezési törvény eddig is ugyanezt mondta. Tehát ebben minőségi újdonság nem volt, tehát ha csak ebből áll ez a történet, akkor ebbe Ruszin-Szendi Romulusz nem fog belerokkanni és nem fog tönkretenni politikusként. Már csak azért is, mert ezek a jogalkotási monstrumok, vagy ilyen kis nem tudom iyen kis pondróságok, ezen mindenki csak röhög, tehát ez tönkretenni nem fog senkit szerintem.”
Lattmann okfejtése kísértetiesen hasonlít néhány sajtóorgánum kritikus narratívájához. A HVG például azt írta: “a szövegből (javaslatból – szerk.) kiderül” (majd dőlt betűvel idézik az alábbi szöveget, ami nem szerepel valójában a javaslatban): “ a javaslat célja hivatalosan „a törvényi rendelkezések pontosítása (…) és a maradéktalan logikai összhang megteremtése” más törvényekkel, valójában egy célt szolgál: örökre elvenni a fegyvertartási engedélyt a Tisza szakértőjétől, a volt vezérkari főnök Ruszin-Szendi Romulusztól.” A HVG értelmezése szerint tehát a javaslat „valójában egy célt szolgál” – Ruszin-Szendi örök fegyvertilalmát. Ez azonban inkább tűnik szerkesztőségi fantáziának, mint jogszöveg-értelmezésnek: a javaslatban ugyanis semmi személyre szabott nincs.
Ez az apró csúsztatás mégis elég volt ahhoz, hogy a közbeszédben a törvényből „Lex Ruszin-Szendi” legyen – ahogy azt a Hírklikk, a 444, a Telex és a Magyar Hang is átvette, gondosan felcímkézve a történetet. A HVG később ezt azzal magyarázta, hogy „a kormánypártok ezzel reagáltak Ruszin-Szendi fegyverbotrányára, amikor is egy nyilvános tiszás rendezvényen fegyvert viselt.” Ezzel azonban a média elterelte a figyelmet a lényegi kérdésről: arról, mennyire helyénvaló, ha egy fegyverviselési engedéllyel rendelkező személy nyilvános rendezvényen gyakorolja ebbéli jogát.
Amikor egy szakbizottsági javaslatot politikai támadásként mutatnak be, azzal a sajtó felcseréli az okot a céllal, és torz képet ad a jogalkotási folyamatról. Az ügy lényege nem Ruszin-Szendi személye, hanem az, hogy a törvény világosabban szabályozza a fegyverviselés körülményeit.
