Magyar Péter a Tisza nyugdíjemelési programjának bejelentésekor azt állította, hogy a KATA szigorítása „majdnem félmillió magyar családot” hozott lehetetlen helyzetbe. Ez jól hangzó mondat, de a politikai szlogeneknél a retorikai teljesítményt mindig érdemes szembeszegezni a tényekkel. A „család” itt valójában adóalanyt takar, a „majdnem félmillió” vállalkozó a KATA-rendszer módosítását követő sorsa pedig elég jól lekövethető. Ha ezt megtesszük, egészen más kép rajzolódik ki: egyrészt a KATA-t nem „szüntették meg”, hanem célzottan szűkítették, másrészt a kikerülő vállalkozások nem ellehetetlenültek, hanem döntő részben átálltak más, létező és legális adózási megoldásra.
Kezdjük az alapszámokkal. A KATA 2022 nyarán még nagyon népszerű volt: 2022 májusában körülbelül 460 ezer kisvállalkozó élt vele. Az átállásra megszabott határidő napján, augusztus végén 444 041 egyéni és társas vállalkozás KATA szerint adózott, közülük 411 718 egyéni vállalkozó volt. 2023. január 1-jén pedig 144 729 katás vállalkozást tartott nyilván a NAV. Ezekből az adatokból egyértelműen látszik: a tetőszám sem volt „félmillió”, és a rendszer a változtatás után sem tűnt el – százezres nagyságrendben maradtak benne adózók.
Mi történt a többiekkel? Magyar Péter állítása arra utal, mintha az érintettek egyik percről a másikra elveszítették volna megélhetésüket. A valóság ezzel szemben inkább adminisztratív átjárást mutat: a KATÁ-s kör túlnyomó része tevékenységének folytatása mellett más adózási módba lépett át. A rendelkezésre álló adatok szerint 180 610 vállalkozás bement az átalányadózás alá, 49 572 vállalkozás az általános – vállalkozói személyi jövedelemadó szerinti – szabályokat választotta, és mindössze 36 807 megszűnés történt augusztus 31-én; ráadásul ez utóbbi csoportban 11 424 esetben már eleve szünetelt a tevékenység a fordulónapon. Összességében a korábbi KATA-kör kevesebb mint 9 százaléka döntött tényleges megszűnés mellett. Ez nem tömeges ellehetetlenülés, hanem alkalmazkodás a változó körülményekhez.
A „majdnem félmillió család” megnevezés eleve legalább két szinten pontatlan. Egyrészt a „félmillió” szám maga sem stimmel: a dokumentált tetőszám 444 041 volt az átállási határidőnél, nem 500 ezer. Másrészt a „család” itt nem értelmezési kategória: adóalanyokról beszélünk, akik között vannak egyéni vállalkozók és cégek, eltérő bevételi és költségszerkezettel, eltérő ügyfélkörrel. Ezek keverése kommunikációs szempontból látványos, de mind társadalmilag, mind gazdaságilag értelmezhetetlen. Ha komolyan vesszük az adatokat, a helyzet így fest: több mint 140 ezer adózó maradt KATA-ban, több mint 230 ezer átállt más, működő adózási módba, a tényleges (és nem csupán adminisztratív) megszűnés pedig a teljes korábbi kör kevesebb mint 9 százalékát érintette. Ez az arány távol áll bármiféle „tömeges ellehetetlenüléstől”.
A jogi háttér segítette a zökkenőmentes átállást: a Pénzügyminisztérium egyértelművé tette, hogy ha a korábbi KATA-alany semmit nem tesz, akkor egyéni vállalkozóként automatikusan az SZJA-törvény alá kerül, és a vállalkozói személyi jövedelemadózás szabályai vonatkoznak rá; cégként pedig a társasági adó alanya lesz. Aki ezt nem szerette volna, az pedig léphetett: ott volt az átalányadó is, mint speciálisan egyszerűsített út.
Nyugodtan kijelenthető egyébként, hogy „sokan továbbra is használják a KATÁ-t”. 2023 elején is közel 145 ezer adózó maradt a rendszerben, ami önmagában is komoly, stabil bázis. A különbség az, hogy a jogosultsági kör beszűkült: a változtatás célja az volt, hogy a KATA tényleg arra a rétegre koncentráljon, amelynek eredendően szánták – a valóban önállóan dolgozó, főfoglalkozású, lakosságnak számlázó mikrovállalkozókra –, és ne váljon olyan tömeges adóoptimalizáló eszközzé, amely alatt valójában kvázi munkaviszonyok rejtőznek. A rendszer tehát nem meghalt, hanem visszakerült az eredeti pályájára.
A számok azt igazolják, hogy a vállalkozói ökoszisztéma döntő része talált legális utat: aki nem maradhatott KATA-ban, az jellemzően átalányadóssá vált, vagy visszalépett a vállalkozói SZJA rendszerébe; tipikusan nem tömeges munkaviszonyos visszafoglalkoztatás lett a válasz, hanem a vállalkozói működés fenntartása más adózási szabályok szerint.
A KATA rendszerének átalakításakor fontos cél volt a „gazdaságfehérítés” is. Az adónem népszerűsége nemcsak egyszerűségéből fakadt: sok helyen adó-optimalizációs céllal használták, mértékadó feltételezések szerint nem ritkán burkolt foglalkoztatást leplezve. Ha a valóságban munkaviszonyszerű alá-fölérendeltség állt fenn, akkor annak munkaviszonyként, semmiképpen sem kedvezményes vállalkozási formaként kell megjelennie az adórendszerben – ez a változtatás egyik deklarált célja volt. Akinek a tevékenysége beleillett a KATA törzscélcsoportjába, maradhatott a rendszerben, akiknek nem, azok számára ott voltak az alternatív csatornák. Aki a KATA-ból kiszorult, átléphetett az átalányadóba, visszatérhetett a vállalkozói SZJA szabályaihoz, és – szakmától függően – bizonyos tevékenységikörökben más egyszerűsített elszámolásokat is választhatott. A hangsúly azon van, hogy a rendszer célzottabb és fehérebb lett, nem azon, hogy tömegeket taszított volna tartós gazdasági vákuumba.
Kétségtelen, hogy voltak, akik jól jártak a régi szabályokkal, azonban a közteherviselés logikája nem az egyéni optimumból indul ki, hanem a rendszer egészének tisztaságából és fenntarthatóságából. Ha egy kedvezményes adónem széles körben a munkaviszony kiváltására szolgál, akkor nem az a kérdés, hogy népszerű-e, hanem az, hogy igazságos-e azokkal szemben, akik a teljes járulék- és adóterhet viselik. A célzott szűkítés ezért egyszerre szolgálta a visszaélés-visszaszorítást és a fehéredést, miközben nyitva hagyta az életszerű alternatívákat azoknak, akik üzletileg tovább tudtak és akartak vállalkozóként működni.
Összességében tehát elmondható, hogy a KATA nem szűnt meg, hanem a helyére került: ma is százezrek használják, csak nem mindenki. A többiek előtt pedig ott volt és van az átalányadó, a vállalkozói SZJA szabályrendszere és – tevékenységtől függően – egyéb egyszerűsített elszámolási módok. A vállalkozások elenyésző arányú megszűnése azt mutatja, hogy megtalálták helyüket az új rendszerben, és tovább folytatják tevékenységüket a maguk, a vásárlóik és persze nem utolsó sorban a családjuk örömére.
