Az elmúlt hetekben a sajtóban – többek közt a 444.hu-n – olyan adat jelent meg, hogy a magyar háztartások hitelei a GDP egynyolcadát teszik ki, ami sokakban azt az érzetet keltheti, hogy rekordszintű eladósodásról van szó. A valóság azonban jóval árnyaltabb, a hitelállomány valóban emelkedik, de GDP-arányosan nemhogy nem új csúcs, hanem messze elmarad a 2008–2010 közötti történelmi maximumtól. A gazdasági környezet – csökkenő inflációval és reáljövedelmek növekedésével – pénzügyileg kiegyensúlyozottabb képet mutatnak.
Az a kijelentés, hogy „a lakosság soha nem volt még ennyire eladósodva”, első hallásra hatásosnak tűnhet, de kérdés mennyire állja meg a helyét, ha utána nézünk a részleteknek. A valós képhez ugyanis nemcsak az összegszerű adatokat kell nézni, hanem azt is, hogyan aránylanak ezek a gazdaság egészéhez, milyen típusú hitelekről van szó, és milyen gazdasági környezetben vették fel őket. Az ilyen leegyszerűsített értelmezések gyakran kiragadott számokra épülnek, miközben a hitelállomány megítéléséhez hosszabb távú folyamatokat és arányokat is figyelembe kell venni. Csak így lehet a helyzetet tényleges összefüggéseiben értelmezni.
A háztartási hitelállomány értelmezéséhez elengedhetetlen a történelmi arányok figyelembevétele. A 2008–2010 közötti időszakban, a devizahitelezés csúcsán, a lakossági hitelek aránya a GDP-hez képest 38–42 százalék között mozgott. A pénzügyi válságot követően, a devizahitelek kivezetésével és a szigorodó szabályozói környezettel ez az arány jelentősen csökkent. Bár a 2017 és 2019 közötti években újra növekedés indult, a válság előtti szinteket nem közelítette meg. A 2025 májusáig elérhető adatok szerint a hitelállomány nominálisan tovább emelkedett, ugyanakkor a GDP-arányos érték – a rendelkezésre álló részleges adatok alapján – (ismétlődő mondatrész, ki lehet hagyni) továbbra is számottevően elmarad a 15 évvel ezelőtti csúcstól.
A lakossági hitelállomány értékelésénél nemcsak a volumen, hanem a törlesztőképességet befolyásoló makrogazdasági tényezők is meghatározóak. 2025 első hónapjaiban a nettó keresetek éves szinten 8,4 százalékkal emelkedtek, miközben az infláció 4,4 százalékra mérséklődött, így a reálbérek is növekedtek – a vásárlóerő érezhetően javult. Ez a trend közvetlenül hozzájárul a háztartások hitelviselési képességének erősödéséhez. Emellett az inflációs környezet is jelentősen változott, míg 2022-ben 14,5 százalékos pénzromlás jellemezte a gazdaságot, addig 2025 tavaszára az árindex egy stabil, középtávon kezelhető tartományba került.
A hitelszerkezetben szintén kedvező változások figyelhetők meg. A frissen felvett lakáshitelek döntő része már fix kamatozású konstrukció, az MNB adatai szerint ezek aránya meghaladja a 80 százalékot. Fontos szempont továbbá, hogy a hitelállomány bővülésében nagy súlyt képviselnek az államilag támogatott konstrukciók – például a Babaváró, a CSOK vagy az otthonfelújítási program –, amelyek részben kamatmentesek, vagy teljesíthető feltételek mellett elengedhetők. Ezek strukturálisan eltérnek a piaci kockázatú hitelektől, így nem tekinthetők egyenértékű adósságtehernek a klasszikus értelemben vett kölcsönökkel.
A számok önmagukban még nem mondják el, mennyire terheltek a magyar háztartások. Egy-egy kiemelt összeg vagy arány könnyen félrevezető lehet, ha nem vesszük figyelembe, milyen gazdasági környezetben és milyen feltételek mellett keletkezett. Gyakran előfordul, hogy az eladósodottságról szóló kijelentések csak egy pillanatképet mutatnak, és nem számolnak azzal, hogyan változtak a körülmények az elmúlt években. Pedig épp ez lenne a lényeg: hogy az adatok mit jelentenek az idő függvényében, és hogyan illeszkednek a gazdaság egészéhez. Kontextus nélkül a „rekord” vagy „soha nem volt ilyen rossz” típusú állítások leegyszerűsítik a valóságot.
A lakossági hitelállományról szóló értékelések akkor adnak valós képet, ha nem kizárólag az összegszerű adatokat nézzük, hanem figyelembe vesszük azok arányát, történelmi hátterét és gazdasági összefüggéseit is. A háztartások pénzügyi terhelhetősége nem csupán attól függ, mekkora a tartozásuk, hanem attól is, hogy milyen jövedelmi viszonyok között, milyen feltételek mellett és milyen gazdasági környezetben vállalják ezeket a kötelezettségeket. Ha egy-egy mutatót önmagában vizsgálunk, könnyen torz kép alakulhat ki – különösen akkor, ha az értelmezésből kimaradnak azok a tényezők, amelyek érdemben befolyásolják az adatok jelentését
Források:
https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/gdpev/gdpevelo10.pdf
Elemzés készült a lakosság pénzügyi sérülékenységéről – https://mabisz.hu/szemle
