A magyar kormány legújabb intézkedéseit – a csecsemőgondozási díj (CSED) és a gyermekgondozási díj (GYED) adómentessé tételét, a “csed extra” bevezetését, valamint a családi adókedvezmény megduplázását – Európa legnagyobb családi adócsökkentési programjaként jelentette be a kormány, írja az Index. Elemzésünkben megvizsgáltuk, mennyiben támasztják alá a tények ezt az állítást. Utánajártunk milyen képet mutat a magyar modell, néhány jóléti modellként ismert európai ország (Németország, Franciaország, egy skandináv példa és Ausztria) családtámogatásra fordított kiadásai fényében, illetve, hogy miben különbözik a magyar kormány mostani intézkedéscsomagjának filozófiája más országok gyakorlatától.
Az alábbi táblázat összefoglalja néhány ország családpolitikai kiadásait a legfrissebb adatok alapján, abszolút értékben és a GDP arányosan:
Németország kiterjedt családtámogatási rendszert működtet, amelynek keretében jelentős pénzügyi juttatásokat nyújt a gyermekes családoknak. A szövetségi családügyi minisztérium 2024-es költségvetésében 13,35 milliárd euró kiadás szerepel, amiből 12,13 milliárd eurót kifejezetten törvényben garantált családtámogatásokra (pl. gyermekgondozási ellátásokra) különítettek el. Ennek legnagyobb tétele a “szülői GYES” megfelelője, az Elterngeld, amely 2024-ben ~7,99 milliárd eurót tett ki. Emellett gyermekek után járó ellátásokra ~2,53 milliárd eurót szántak, a tartásdíj megelőlegezésre szánt további ~1,2 milliárd euró mellett. Mindez a szövetségi költségvetés ~1,5%-át jelentette a 2024-es évben.
Ha a teljes német közkiadást nézzük (beleértve a tartományi/önkormányzati szintű szolgáltatásokat és az adókedvezményeket is), Németország a pandémia idején az EU-ban az egyik legmagasabb GDP-arányos családtámogatási szintet érte el: 2021-ben a családtámogatási ráfordítás elérte a GDP ~3,6%-át, ebben a mutatóban megelőzve Franciaországot. A német modellre alapvetően a közvetlen pénzbeli ellátások jellemzőek: a gyermekes családok rendszeres állami támogatást kapnak (Kindergeld), a szülők pedig jövedelemarányos támogatást a gyermeknevelés első éveiben (Elterngeld). Emellett Németország fejlett bölcsődei/óvodai infrastruktúrába is invesztál. Adókedvezmények is léteznek (pl. adóalap-kedvezmény gyermekek után), de a német családpolitika fókusza hagyományosan a közvetlen kifizetéseken és szolgáltatásokon van, nem pedig a teljes adómentességen.
Franciaországot gyakran emlegetik Európa egyik legerősebb családtámogatási rendszerének országaként. Már a 20. század közepétől kialakult a többgyermekes családokat célzó családi pótlék rendszere, és a mai napig széles körű juttatásokat kapnak a szülők. Franciaország 2019-ben a GDP ~3,4%-át fordította családpolitikára, ami akkor a legmagasabb arány volt az OECD-n belül. Ugyanakkor a hivatalos statisztikák szerint 2021-ben a tisztán pénzbeli családi ellátások Franciaországban ~56 milliárd eurót tettek ki, ami a GDP ~2,2%-ának felel meg– ez némileg az EU-átlag (2,4%) alatti arány. Ennek oka, hogy Franciaország jelentős adópolitikai eszközökkel segíti a családokat, amelyek nincsenek mind beleértve ebbe a 2,2%-ba. Létezik például a családi adókvóta (quotient familial) rendszere, melyben a gyermekek számától függően csökken a szülők adóterhe. Ha ezeket az adókedvezményeket és egyéb szociális transzfereket is hozzászámoljuk, Franciaország családtámogatási ráfordítása megközelíti vagy meghaladja a GDP 4%-át. Nem véletlen, hogy nemzetközi összehasonlításban az egyik legmagasabb “családipolitikai erőfeszítést” Franciaország nyújtja.
A francia modell sajátossága a univerzális ellátások és a szolgáltatások kombinálása: minden gyerek után jár bizonyos összegű családi pótlék (bizonyos jövedelemhatárig), hosszú gyermekgondozási szabadság van anyasági és apasági támogatásokkal, valamint államilag finanszírozott bölcsődei ellátás. A kormányzat így közvetlenül viseli a családok terheinek egy részét, szemben az adó alóli mentesítéssel. Franciaország családpolitikai filozófiája az, hogy stabil, kiszámítható juttatásokkal és infrastruktúrával ösztönözze a gyermekvállalást – a statisztikák szerint évtizedek óta az ország termékenységi mutatói az európai élmezőnyben vannak.
A skandináv országok – példaként Svédország – jóléti rendszerében a családok támogatása szintén kiemelkedő, de más logikájú, mint a magyar megközelítés. Svédországban a szociális biztosítási kiadások nagy része központilag finanszírozott: 2023-ban a svéd állami szociális biztosító összesen 242,4 milliárd svéd koronát (kb. 22 milliárd eurót) költött el különböző ellátásokra. Ennek kicsivel több mint egyharmada jutott a gyermekes családoknak (a többi főként betegségi és rokkantsági ellátás), vagyis a GDP mintegy ~1,3%-a csak a családi juttatásokra ment el ebben a rendszerben. Ugyanakkor ez nem tartalmaz minden családtámogatási elemet: a gyermeknevelési szolgáltatások (állami bölcsődék, óvodák magas színvonala) és a hosszú fizetett szülési szabadság rendszere a skandináv modell sarokkövei. Svédországban egy szülő akár 480 napnyi jól fizetett (kb. a fizetés 80%-ával támogatott) szülői szabadságot vehet igénybe, amit a szülők meg is oszthatnak egymás között – ez rendkívül nagy állami ráfordítást igényel. A skandináv országok a GDP ~3% körüli részét költik családtámogatásokra, de ennek nagy része nem adókedvezmény, hanem direkt juttatás vagy szolgáltatás. Megközelítésük lényege a teljes körű társadalmi támogatás: biztosítani, hogy a gyermekvállalás ne jelentsen anyagi visszaesést a családnak, ugyanakkor a nők munkavállalása is ösztönözve legyen. A nemek közti egyenlőség is fontos szempont a svéd minta esetlben: az apák is kapnak külön apaszabadságot, ami növeli az apai szerepvállalást a gyermeknevelésben.
Ausztria családpolitikája sok tekintetben a német és a magyar modell között helyezkedik el. Jellemző a havi családi pótlék (Familienbeihilfe) és a gyermekgondozási támogatás kombinációja, amelyeket a Familienlastenausgleichsfonds (családi terheket kiegyenlítő alap, FLAF) finanszíroz. Az FLAF kiadásai 2023-ban 8,2 milliárd eurót tettek ki, ami az osztrák GDP kb. 1,8%-a.
Ausztria emellett 2019-ben bevezetett egy jelentős adójóváírást, a Family Bonus Plus-t, amely gyermekenként évi 1500 euró adókedvezményt biztosított a dolgozó szülőknek (2024-től növelve 2000 euróra). Ez lényegében csökkenti a befizetendő adót a családok számára, hasonlóan a magyar családi adókedvezményhez. Ha ezt az adókedvezményt is figyelembe vesszük, az osztrák állam családokra fordított erőforrásai a GDP ~2,5%-át is elérhetik. Az osztrák modell alapfilozófiája a pénzbeli ellátások biztosítása (hasonlóan Németországhoz), de emellett adókedvezménnyel is segítik a közepes-jövedelmű, dolgozó szülőket. Összességében az osztrák családtámogatás hagyományosan bőkezű (történelmileg is magas a többgyermekes családi pótlék), és kiegészül egy mérsékelt adócsökkentési elemmel az utóbbi években.
A 2024-ben induló magyar intézkedéscsomag fókuszában az SZJA-mentesség áll.Emellett fokozatosan kiterjesztik az SZJA-mentességet az édesanyák széles körére: 2027-ig minden kétgyermekes anya életük végéig mentesülhet az adófizetés alól. A családi adókedvezmény duplázása két ütemben zajlik: 2024 júliusában 50%-kal, majd 2025 januárjától újabb 50%-kal nő. Így egy háromgyermekes család akár havi 200 ezer Ft-ot is megspórolhat. A teljes családtámogatási kiadás 2026-ban eléri az 4802 milliárd forintot, ami a GDP 5%-át teszi ki – ez valóban kiemelkedő nemzetközi összevetésben. Fontos azonban, hogy a magyar modell legnagyobb eleme nem közvetlen kiadásként jelenik meg, hanem bevételről való lemondásként, azaz a családoknál maradó pénz formájában. Ez összhangban áll a kormány társadalomfilozófiájával, miszerint „a családoknál hagyott adóforintok” ösztönzik a gyermekvállalást.
A fenti összehasonlításból kirajzolódik, hogy az európai viszonylatban értett “legnagyobb családi adócsökkentési program” bizonyos szempontból megalapozott: egyik vizsgált ország sem kínál olyan mértékű és kiterjedésű adókedvezményeket és adómentességet a gyermekes családoknak, mint Magyarország jelenlegi reformcsomagja. A nyugati jóléti államok (Németország, Franciaország, skandinávok) ugyan hasonló nagyságrendben (GDP ~2–4%-a) költenek a családokra, de ezt főleg közvetlen juttatások és szolgáltatások formájában teszik. Magyarország ezzel szemben az adópolitika eszközeivel – az SZJA elengedésével, a családi adókedvezmény drasztikus emelésével – éri el, hogy a támogatás a családoknál maradó jövedelemként jelenjen meg. Így a magyar kormány állítása azon az értelmezésen alapul, hogy adócsökkentés formájában valóban egyedülállóan nagy programot valósítanak meg Európában.
