Az oktatás teljesítménye minden korszakban többet mond el egy társadalom állapotáról, mint bármely politikai szólam. A nevelési rendszerek eredményessége hosszú távon meghatározza a munkaerőpiac szerkezetét, az innovációs képességet, sőt, az állampolgári kultúra minőségét is. Az elmúlt években azonban az oktatás világszerte példátlan kihívásokkal nézett szembe: világjárvány, digitális átállás, tanárhiány, növekvő társadalmi különbségek. Ebben a turbulens környezetben meglepő, de éppen ezért értékes, hogy a magyar közoktatás – bár korántsem hibátlan – kisebb mértékben mutatja csak a nemzetközi visszaesések súlyos jeleit. Sőt, a legfrissebb PISA-adatok alapján hazánk tanulói több kulcsterületen is az OECD-átlag fölött teljesítettek.
A PISA-felmérések világszerte több mint nyolcvan országban vizsgálják háromévente a 15 éves diákok matematikai, természettudományos és szövegértési kompetenciáit. A 2022-es adatok sokkoló képet festettek: a tanulói teljesítmény drámai visszaesést mutatott a legtöbb fejlett országban. Az OECD-országok átlaga matematikából például 15 ponttal csökkent 2018-hoz képest, ami az eddigi legnagyobb visszaesés a PISA-mérések történetében. Az olvasási eredmények hasonlóan romlottak, 10 pontos átlagos csökkenéssel. Ebben az általános hanyatlásban azonban Magyarország – egyfajta meglepő kivételként – megőrizte pozícióját.
2022-ben a magyar diákok matematikából 473 pontot értek el, természettudományokból pedig 486 pontot szereztek, ami most először meghaladja az OECD-átlagot, így olyan országokat előzünk meg, mint Norvégia vagy Olaszország, sőt, jelentősen megközelítettük a német diákok matematikában mért teljesítményét (475 pont) igaz, ez jelentős részben annak köszönhető, hogy a magyar pontszám kisebb mértékben romlott, mint a német. Ezzel szemben olvasás-szövegértésből a hazai diákok 473 pontot értek el, amely enyhén elmarad a 476 pontos OECD átlagtól.
Különösen figyelemre méltó azonban, hogy a magyar tanulók 70,5%-a elérte legalább a második teljesítményszintet matematikából, amely a funkcionális alapkészségek meglétét jelzi. Az OECD-átlag ezen a téren mindössze 68,9%, azaz hazánk ebben is meghaladja a nemzetközi középszintet. Mindez azt jelzi, hogy az alapkompetenciák biztosítása nem került veszélybe – ami nem mondható el például Szlovákiáról vagy Olaszországról, ahol az alapképességek hiánya tömegjelenséggé vált.
A teljesítmény stabilitása mellett fontos megvizsgálni a tanulói attitűdöt és az iskolai közérzetet is. A magyar diákok 80%-a számolt be arról, hogy az iskolában közösséghez tartozónak érzi magát – ez némileg magasabb a 75%-os OECD-átlagnál. Ezen felül a magyar tanulók 81%-a számolt be arról, hogy könnyen barátkozik az iskolában, szemben az OECD-átlag 76%-os adatával.
Persze a PISA eredmények sem makulátlanok. A társadalmi háttér szerepe hazánkban továbbra is jelentős: a legjobb és legrosszabb helyzetű tanulók között 121 pont különbség mutatkozott matematikából, ami jóval meghaladja az OECD-átlagként mért 93 pontot. Ez a kihívás azonban nem új, és nem is magyar sajátosság. A társadalmi egyenlőtlenségek hatása az oktatásra világszerte erősödik – a különbség csak az, hogy míg máshol gyakran migrációs háttérből fakad, nálunk elsősorban regionális és gazdasági eredetű.
Miközben számos országban a digitális oktatás bevezetése csak tűzoltásként, a világjárvány idején történt meg, Magyarországon már 2016-tól kezdve célzott fejlesztések történtek az iskolai infrastruktúrában, és elindultak a tankönyvi digitalizációs projektek. Ennek köszönhetően a 2020-as COVID-válság nem okozott olyan mértékű fennakadást a tanulás folytonosságában, mint például Németországban vagy Olaszországban, ahol több régióban hónapokig nem volt érdemi oktatás. Ez a stratégiai előrelátás részben magyarázhatja, hogy a magyar PISA-eredmények nem mutatnak visszaesést, ellentétben sok nyugati ország adatával.
A 2023-as Országos Kompetenciamérés tovább árnyalja a képet. A 10. évfolyamos tanulók szövegértési átlaga 1583 pont, matematikából pedig 1638 pont lett. Ezek az értékek csekély mértékben csökkentek 2022-höz képest, amikor a pontszámok rendre 1600 és 1646 voltak. Ez a visszaesés azonban aligha tekinthető drámainak, ha figyelembe vesszük, a COVID-időszak oktatási nehézségeit.
A kompetenciamérés egyik fontos hozadéka, hogy részletesen látni engedi a teljesítmény megoszlását: a tanulók legfelső 20%-a továbbra is kiemelkedően teljesít, míg az alsó 20%-ban nagyobb az ingadozás. A középső szinteken pedig stagnálás vagy minimális javulás látható – ez azt mutatja, hogy a közoktatás továbbra is képes egy erős középmezőnyt fenntartani, ami nem lebecsülendő érték.
Különösen érdekes, hogy a nyolcosztályos gimnáziumok tanulói továbbra is kiugró eredményeket produkálnak, és a vidéki városi gimnáziumok sem maradnak le jelentősen. Az adatok alapján nem igazolódik az az ismétlődő kritika, hogy az oktatási rendszer széthullóban lenne – inkább differenciálódik, amit célszerű fejlesztéspolitikai eszközökkel orvosolni.
A 2024-es érettségi vizsgák során a diákok átlagosan 3,81-as osztályzatot értek el, gyakorlatilag megegyezve az előző év eredményével. A legnépszerűbb választott tárgyak, mint történelem, magyar nyelv és irodalom, angol nyelv és informatika, évek óta azonos arányban vonzzák a diákokat. Az eredmények pedig azt mutatják, hogy az oktatás kimeneti követelményei – a nehézségek ellenére – nem lazultak.
Középszinten matematikából az országos átlag 53,71%, magyar nyelvből 60,61%, történelemből pedig 57,39% volt. Ezek az arányok már egy évtizede szinte változatlanok: történelemből és magyarból enyhe romlást, matematikából enyhe javulást jeleznek. Az angol nyelvi érettségi különösen jól sikerült: a középszinten vizsgázók 76,64%-ot, az emelt szinten próbálkozók 82,72%-ot értek el. Ez a mutató még európai összevetésben is kiemelkedőnek számít.
A közoktatás teljesítményének megítélésekor gyakran háttérbe szorul a szakképzési rendszer átalakulása, holott ez az egyik legsikeresebb strukturális reform az elmúlt évtizedben. A 2019-ben bevezetett új szakképzési rendszer – az ágazati alapvizsgák, a technikumok és a duális képzési lehetőségek – olyan munkaerőpiaci rugalmasságot kínálnak, amelyre Nyugat-Európában is csak törekednek. Bár ezek az átalakítások nem jelennek meg a PISA-adatokban, mégis hosszú távon hozzájárulnak ahhoz, hogy a középfokú oktatás jobban illeszkedjen a gazdaság szerkezetéhez és innovációs igényeihez.
Európa számos országában az oktatáspolitika évente változó kormányzati preferenciák mentén alakul, ami gyakran zavarja meg az iskolák működését. Magyarországon ezzel szemben – még a viták és politikai konfliktusok ellenére is – a Nemzeti Alaptanterv átfogó reformjai, az egységesített tananyagok és a központi vizsgák stabil keretet biztosítanak az iskoláknak. Ez a kiszámíthatóság különösen fontos volt a járvány éveiben, amikor minden bizonytalan volt – kivéve a tanulmányi követelményeket. Ez a stabilitás is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar oktatás nem omlott össze, hanem tartotta a színvonalat.
Sokszor hallani kritikát a magyar oktatásról: tanárhiány, túlterheltség, elavult tananyag. Ezek nem alaptalan panaszok, és foglalkozni is kell velük. Ám a számok nem hazudnak: a magyar tanulók teljesítménye a nemzetközi trendekhez képest nemhogy nem esett vissza, de több ponton még javulni is tudott. A PISA-adatok, a kompetenciamérés és az érettségi együttesen azt mutatják, hogy a rendszer – minden gyengesége ellenére – működik.
Sőt, az adatok alapján egyértelmű: a legnagyobb kihívás nem maga az oktatás minősége, hanem az arról szóló közbeszéd politikai túlfűtöttsége. Egy olyan időszakban, amikor a világ legtöbb fejlett országa teljesítmény-válsággal küzd, Magyarország képes volt tartani a szintet, tehát a rendszer – ha folyamatos korrekciókkal is – de működőképes, amelyben benne van a tanárok, a szülők, a diákok és a kormányzat munkája is.
