A kormány március 17-től bevezetett intézkedésével 30 élelmiszeripari termék esetében 10 %-ban maximálja a kiskereskedelmi árrést. A május 31-ig tervezett korlátozást sokan kritizálták, a piaci elvek megcsúfolását éppúgy felrótták a kormánynak, mint azt, hogy szándékosan összemossa az árrést profittal. A HVG a egyenesen a kiskereskedelem végét vizionálta, mások szerint a rendelet érdemi árcsökkenést sem fog hozni, az inflációt pedig bizonyosan nem töri le. Az első időszak adatai erre gyorsan rácáfoltak, nemcsak az árak, de az infláció mértéke is csökkent már néhány hét után. Elemzésünkben végigvesszük az árréssapka szabályozásának részleteit, a pro és kontra érveket, illetve azt, hogy más országokban milyen hasonló kísérletek történtek arra, hogy szociális szempontok mentén részlegesen belenyúljanak a szabad piac működésébe.
A magyar kormány 2025 tavaszán újabb lépést tett az infláció elleni küzdelem frontján: bevezette az árrésstopot, amely harminc alapvető élelmiszer-kategóriában maximalizálja a kiskereskedelmi árrést. A rendelet (42/2025. (III. 11.) Korm. rendelet) március 17-től hatályos, egyelőre május 31-ig. A szabályozás lényege, hogy az érintett termékeken a kereskedők legfeljebb 10%-os árrést érvényesíthetnek, vagy a 2025 januári átlagárrés szintjét, amelyik alacsonyabb.
Az érintett terméklista a magyar háztartások leggyakrabban fogyasztott cikkeire terjed ki: tej, tejtermékek, kenyérfélék, liszt, cukor, tojás, csirke- és sertéshús, felvágottak, néhány zöldség, étolaj. Az árrésstop csak azokra az élelmiszer-kereskedőkre vonatkozik, akik 2023-ban 1 milliárd forint feletti nettó árbevételt értek el és a TEÁOR 47.11 alá esnek, vagyis jellemzően nagyobb áruházláncokról van szó. A kisebb boltok mentesülnek a szabályozás alól, ez az arányosság mellett a hazai kiskereskedők védelmét is szolgálja.
A kormányzati kommunikáció szerint az árrésstop bevezetését az indokolta, hogy a piaci ármechanizmus az elmúlt időszakban nem volt képes megállítani az élelmiszerárak dinamikus növekedését. Az infláció ugyan 2023 végére érzékelhetően mérséklődött, ám az élelmiszerek áremelkedési üteme nem lassult a várt mértékben. A Gazdaságfejlesztési Minisztérium és a Miniszterelnökség is többször hangsúlyozta: a családok és nyugdíjasok védelme érdekében olyan beavatkozásra volt szükség, amely biztosítja az alapvető termékek megfizethetőségét.
A bevezetés utáni első hetek piaci adatai megerősítették az előzetes várakozásokat: az érintett termékek ára átlagosan 16%-kal csökkent, néhány cikk esetében a mérséklődés elérte a 30-40%-ot is. Az infláció márciusi adatában már látszott a hatás: az éves élelmiszer-infláció 7% alá kúszott, míg a teljes infláció 4,7%-ra esett vissza. A KSH statisztikái szerint márciusban több alapélelmiszer ára havi alapon is csökkent, ami a kormány beavatkozásának közvetlen eredményeként értelmezhető.
Az árrésstop bevezetését megelőzően a kabinet egyeztetett az élelmiszerkereskedelmi szereplőkkel, és felhívta figyelmüket a felelős árképzés fontosságára. Ezt követőenkormány több lépcsős stratégiába kezdett: előbb az online árfigyelő rendszer, majd a kötelező akciók, most az árrésstop, s ha mindez nem vezetne tartós eredményhez, ismét felmerülhet a hatósági árak visszavezetése is. Ez utóbbit azonban már csak vésztartalékként tartja fenn a kormány, tekintettel arra, hogy a piaci folyamatokba csak mérsékelt módon, arányos eszközökkel szeretne beavatkozni.
Sokat vitatott kérdés, hogy az elmúlt években kialakult-e extraprofit bizonyos ágazatokban, amely indokolhatta az állami beavatkozást. A pénzügyi szektor esetében ez vitán felül áll: 2023-ban a magyar bankszektor összesített adózott eredménye 1373 milliárd forint volt, ami háromszorosa az előző évinek, valamint a szektor átlagos sajáttőke-arányos megtérülése 26% körül alakult, ami európai szinten is kiemelkedő. A kormány az extraprofit-adóval és a tranzakciós illeték emelésével már korábban célba vette ezt az ágazatot, és most a számlavezetési díjak csökkentésére is nyomást gyakorol. A telekommunikációs szektorban szintén jelentős profit realizálódott, bár itt a marginok kevésbé voltak látványosak. Ennek ellenére a szolgáltatók inflációhoz kötött automatikus áremelési gyakorlata társadalmi feszültséget váltott ki, és ez is szerepet játszhatott az ágazat különadóztatásában.
Az élelmiszer-kereskedelem kapcsán már árnyaltabb a kép. A kereskedelmi árrés 2020 és 2022 között nem ugrott meg drasztikusan: 23,7%-ról 25,2%-ra nőtt. Európai összehasonlításban ez nem számít kiugrónak. Ugyanakkor a magas infláció miatt nominálisan így is jelentősen nőtt a kereskedelmi láncok bevétele és nyeresége. Az OKSZ felhívta a figyelmet arra, hogy az árrés nem egyenlő a profittal, mivel abból fizetik a béreket, rezsit, logisztikát és különadókat. A kormány azonban úgy ítélte meg, hogy az árak korábbi, válságidőszakban történt felfutása után, amikor a beszerzési és működési költségek már enyhülni kezdtek, számos vállalat nem mérsékelte időben fogyasztói árait. Ezért az infláció elleni küzdelem érdekében indokoltnak tartották, hogy a legnagyobb szereplők arányosan járuljanak hozzá a társadalmi tehercsökkentéshez, akár nyereségük egy részének feláldozásával is.
A nemzetközi példák is alátámasztják, hogy Magyarország nem jár egyedül. Az utóbbi évek inflációs hullámai nyomán számos európai ország alkalmazott árszabályozási intézkedéseket, köztük árrésplafonokat, hatósági árakat vagy épp önkéntes árkorlátozó programokat.
Horvátország 2023 szeptemberében újabb árstop-intézkedéseket vezetett be, összesen 70 termékre – többek között húsokra, tejtermékekre, lisztre, cukorra, és még higiéniai cikkekre is. A kormány nemcsak árplafonokat alkalmazott, hanem jelentősen, 26%-ról 5%-ra csökkentette egyes termékek áfáját is, hogy a kereskedők könnyebben elviseljék az intézkedést. Ebben a horvát fogyasztói társadalom is aktív szerepet játszott: 2024 elején bojkottot hirdettek, ami rávette a legnagyobb kereskedelmi láncokat, hogy több száz termék árát önként mérsékeljék, akár 30%-kal.
Romániában 2023 augusztusától egy részletesen szabályozott rendszer lépett életbe: a kiskereskedők árrését 20%-ban, a nagykereskedőkét 5%-ban maximalizálták. A kormány ezt 14 alapélelmiszerre vezette be, majd novemberben további hét termékkel bővítette a kört. A beavatkozás hatékonyságát a versenyhivatal is vizsgálta, és az eredmények szerint több termék esetén akár 30-34%-os árcsökkenés is megvalósult. Bár voltak ellátási aggodalmak, ezek nem váltak rendszerszintű problémává.
Görögországban 2022 tavaszától vezettek be olyan törvényt, amely a vállalkozások profitmarzsát a 2021 szeptember előtti szinten rögzítette. Ez az intézkedés több szektorra is kiterjedt, köztük az élelmiszerekre, higiéniai cikkekre és babatápszerre. Emellett elindították a „háztartási kosár” programot, melyben a szupermarketek heti rendszerességgel meghirdettek egy alapélelmiszer-kosarat, kedvezményes áron. A görög hatóságok ellenőrzéseket tartottak, bírságokat szabtak ki, a fogyasztók pedig visszajelzéseik révén ösztönözték a láncokat az együttműködésre.
Észak-Macedóniában 10%-os árrésplafont vezettek be az alapvető élelmiszerekre, emellett bizonyos termékekre – például kenyérre – hatósági árat is megállapítottak. Ez azonban átmeneti zavarokat okozott, mivel egyes pékségek tiltakozásul leállították a gyártást. A kormány végül a szabályozás rugalmasabbá tételével és a pékek kompenzációjával igyekezett helyreállítani az ellátást, azonban 2025 elején újabb árrésplafon-bővítésről döntöttek, amely már bébiételekre és mosószerekre is kiterjed.
A fenti példákból látszik, hogy a kelet- és dél-európai régió számos állama használt olyan eszközöket, amelyek a vállalati haszonkulcs korlátozásával próbálják mérsékelni az inflációt, sőt Franciaországban és Izraelben is születtek hasonló szabályok. Ezek az intézkedések rendszerint célzottak, időben korlátozottak, és részben politikai konszenzus is övezi őket. Magyarország az árrésstop révén tehát nem elszigetelten, hanem nemzetközi minták alapján járt el, ám a szabályozás formája – amely a marginra vonatkozik, nem a fix árra – egy rugalmasabb, piacközelibb modellként is értelmezhető.
Ahol a hasonló intézkedéseket hosszú távon fenntartották, ott vegyes tapasztalatokról számoltak be. A túl merev árplafon áruhiányhoz vezethet, ahogy például Észak-Macedóniában a kenyér esetében látható volt. Horvátországban viszont a fogyasztói bojkott hatására a láncok önként csökkentették áraikat. Görögországban hatósági bírságokat is kiszabtak a profitplafon megszegése esetén. Romániában a kormány szerint sikerült 34%-os árcsökkenést is elérni egyes termékeknél. Összességében ezek az országok nem tapasztaltak rendszerszintű ellátási zavarokat, ami azt mutatja: a jól célzott beavatkozás nem feltétlenül jár negatív következményekkel.
A lehetséges visszahatásokat a kormány is figyelemmel kíséri. Többféle kockázat is körvonalazódik, amelyek közül néhány rövid távon, mások inkább középtávon jelenthetnek problémát. Egyrészt kérdés, hogy a nagyobb láncok máshol emelik-e meg áraikat a kieső haszon pótlására (keresztárazás). Erre válaszul Gulyás Gergely jelezte: ha indokolatlan áremelés történik más termékeken, az árrésstop kiterjesztése is felmerülhet. Emellett az is felvethető, hogy a cégek kevésbé lesznek hajlandóak új beruházásokra, fejlesztésekre, ha tartanak a hasonló típusú beavatkozások megismétlődésétől.
Másrészt a kisboltok versenyhátrányba kerülhetnek, hiszen nem kötelezettek árcsökkentésre, de a vásárlók árérzékenysége miatt forgalmuk visszaeshet, ha a nagy láncoknál tartósan alacsonyabb árakat látnak. A kormány jelezte: ha ez jelentős gondot okoz, kompenzációs mechanizmusokat indítanak, akár célzott támogatás vagy adóügyi könnyítés formájában.
További kockázatot jelenthet, ha az érintett kereskedők a kínálat szűkítésével reagálnak, azaz eltávolítanak polcaikról olyan termékeket, amelyek árusítása a szűk árrés miatt kevésbé éri meg. Ez a választék szűküléséhez vezethet, különösen a vidéki térségekben. A szabályozás kiterjesztése újabb adminisztratív terhet is jelenthet, amely különösen a kisebb szereplőknél okozhat nehézséget, ha a jelenlegi mentességi küszöböt módosítják.
A legnagyobb kockázat hosszabb távon a befektetői bizalom megrendülése lehet, ha a cégek tartósan kiszámíthatatlan szabályozási környezetet érzékelnek. Ezért a kormány már a rendelet kihirdetésekor hangsúlyozta: az árrésstop ideiglenes intézkedés, amely a rendkívüli inflációs helyzet kezelésére szolgál, és a piaci normalizálódás után kivezethető.
Mindent összevetve az árrésstop bevezetése a kormányzat számára egyszerre jelentett gazdaságpolitikai eszközt és politikai választ az inflációs kihívásokra. Az eddigi tapasztalatok szerint az élelmiszerárak csökkenése mérhető, az infláció üteme lassult, és nem alakultak ki komoly ellátási zavarok. A KSH legfrissebb adatai alapján az érintett termékcsoportokban már április elejére további árcsökkenések mutatkoztak: a csirkemell kilónkénti átlagára például 1730 forintra csökkent a februári 1980 forintról, míg a 2,8%-os UHT tej ára átlagosan 11%-kal lett alacsonyabb. A háztartások fogyasztási kosarában ezek a termékek jelentős súlyt képviselnek, így az árcsökkenés érzékelhető megtakarítást jelent a havi kiadásokban. A GKI és más gazdaságkutatók szerint az intézkedésnek pszichológiai hatása is van: a fogyasztók bizalmának javulása, illetve az árak stabilizálódásába vetett hit már önmagában is mérsékli az inflációs várakozásokat. Több kereskedelmi lánc közlése szerint nőtt az akciós termékek forgalma és a bolti látogatottság, különösen a vidéki régiókban, ahol az árérzékenység kiemelkedően magas. A májusi döntés majd arról szólhat, hogy a szabályozás elérte-e célját, vagy hosszabb távú átalakításra van szükség. Egyelőre úgy tűnik, a kormány egyensúlyozni tudott az árszabályozás és a piaci mechanizmusok ösztönzése között, miközben szem előtt tartotta a magyar emberek vásárlóerejének védelmét.
Források:
• https://telex.hu/gazdasag/2025/03/18/nagy-marton-ha-nem-eleg-az-arreskorlatozas-arstop-is-lesz
• https://telex.hu/gazdasag/2025/04/08/ksh-inflacioi-fogyasztoi-arak-2025-marcius
• https://telex.hu/gazdasag/2024/01/25/egy-ev-alatt-megtriplazodott-a-magyar-bankok-nyeresege
• https://www.vg.hu/nemzetkozi-gazdasag/2025/02/horvat-arstop-inflacio
