Az EU bejelentette, hogy 200 milliárd eurót (több mint 80 ezer milliárd forintot) fektet be a mesterséges intelligencia fejlesztésébe, hogy erősítse pozícióját a globális versenyben. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a párizsi AI Action Summiton mutatta be az InvestAI kezdeményezést, amely az AI-infrastruktúra fejlesztését, például a nagy teljesítményű adatközpontok (gigagyárak) építését támogatja – számol be róla a PC World. „Gyakran hallom, hogy Európa lemaradt a versenyben. Ezzel nem értek egyet, mert az AI-verseny messze nem ért véget„- jelentette ki Von der Leyen. A verseny bizonyosan nem ért még véget, de a bizottsági elnök által is halott kritikák valóban elég hangosak. Sokak szerint az Unió szabályozási “viszketegsége” is az ellen hat, hogy a szektor valóban lendületet vegyen a kontinensen. Attól tartanak, hogy a bürokrácia inkább vissza szeretné gyömöszölni a szellemet a palackba, mintsem meglovagolni azt.
Ahogy arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, miközben az USA és Kína között komoly hullámokat vetve zajlik a technológiai fegyverkezési verseny, és minden jel szerint az AI lesz a szuperhatalmi versengés egyik frontvonala, Európa más stratégiát követ: globális szabályozóként igyekszik fellépni az AI terén. Az Európai Unió 2024-ben elfogadta az AI Act néven ismert átfogó mesterségesintelligencia-szabályozást, amely elsőként próbálja törvényi keretek közé szorítani az AI fejlesztését és alkalmazását. A jogszabály kockázati kategóriák (elfogadhatatlan kockázatú, magas kockázatú, alacsony kockázatú) szerint osztályozza az AI-rendszereket, és ennek megfelelő kötelezettségeket ír elő a fejlesztőknek és felhasználóknak. Célja egyértelmű: megbízható és emberközpontú AI biztosítása, az alapvető jogok és értékek védelme mellett. Politikai szempontból az EU így kíván globális etalont teremteni az AI szabályozásában, remélve, hogy mások is követik majd ezt a példát.
Csakhogy mindez komoly aggályokat vet fel az európai versenyképességre nézve. Sok szakértő szerint az AI Act túl korán és túl részletesen akarja szabályozni ezt a születőben lévő technológiát, ami fullasztó hatással lehet az innovációra. Egyes elemzők egyenesen úgy fogalmaznak, hogy az EU ezzel ismét bebizonyította, hogy maximum csak szabályozás-nagyhatalom, és ezzel ismét kockára teszik a jövőbeli innovációt. Az AI Act betartása ugyanis jelentős plusz terhet ró az AI-fejlesztőkre: már a bevezetés időzítésében is több éves átmenet és megfelelési procedúrák vannak, ami különösen a startupokat és egyetemi kutatócsoportokat sújthatja. Egy tanulmány rámutat, hogy az adminisztratív megfelelés költségei és időigénye miatt az európai AI-termékek piaci bevezetése lelassulhat, az innováció ciklusa elnyúlik. Eközben a kevésbé szigorúan szabályozott régiók vállalatai (USA, Kína)könnyebben és gyorsabban vihetnek piacra új AI megoldásokat, így potenciálisan lehagyhatják európai versenytársaikat. Vagyis fennáll a veszély, hogy az EU jó szándékú szabályozása visszaüt: a kontinens cégei versenyhátrányba kerülnek a túlszabályozás miatt, miközben a fogyasztók végül így is külföldi AI-termékeket fognak használni.
Nem véletlen, hogy az európai tech-ipar szereplői közül többen is kiegyensúlyozottabb megközelítést sürgetnek. Roland Berger egy elemzése például kiemeli, hogy bár a megbízható AI fontos érték, az AI Act túlzott szigora innovációs korlátokat hozhat létre. Ha az EU túlságosan előír mindent, az kreativitásbeli és üzleti mozgásteret szűkít: “a digitális túlszabályozás hosszú távú hatásai veszélyeztetik Európa növekedését” – figyelmeztet Henrique Schneider közgazdász. Felhívják a figyelmet arra is, hogy Európa már eddig is lemaradóban van az AI startupok számában és a befektetések volumenében az USA és Kína mögött; ha a szabályozás tovább nehezíti a helyzetet, ez a lemaradás csak nőni fog. Ugyanakkor az Európai Bizottság azzal érvel, hogy a hosszú távú bizalom megteremtése végső soron versenyelőny lehet: az a cég, amely “golyóálló” (azaz biztonságos és etikus) AI-t fejleszt, talán jobban eladhatja termékeit egyre tudatosabb felhasználóknak. Ezt a potenciális előnyt azonban sokan megkérdőjelezik, mondván ha az európai cégek lassabban innoválnak a szabályozás miatt, akkor esélyük sem lesz globális piacra lépni e “biztonságos” termékekkel. Összességében az AI Act körüli vita rámutat az EU dilemmájára: hogyan lehet összeegyeztetni a technológiai szuverenitást és értékalapú megközelítést a globális versenyképesség fenntartásával. Jelenleg sok jel utal arra, hogy a szigorú reguláció akadályozhatja Európát abban, hogy felzárkózzon az AI-verseny élvonalához.
Európai AI-startupok helyzete: miért maradnak le? (a francia Mistral esete)
Az európai startup-ökoszisztéma eddig nehezen tudott lépést tartani az amerikai és újabban a kínai AI-robbanással. Bár az utóbbi időben néhány ígéretes európai AI startup jelent meg, méretük és erőforrásaik jóval elmaradnak tengerentúli társaiktól, és több strukturális kihívással küzdenek. Jó példa erre a francia Mistral AI, amelyet 2023-ban alapított három fiatal mérnök (korábban a Meta-nál és a DeepMindnál dolgoztak) azzal a céllal, hogy “Európának is legyen beleszólása” az AI fejlesztésbe. A Mistral rövid idő alatt hírnevet szerzett: kevesebb mint egy év alatt több mint 1 milliárd euró tőkét vont be, legutóbbi, 2024 végi finanszírozási köre 5,8 milliárd euróra értékelte a céget – ezzel a legértékesebb AI-startup jelenleg Európában. A vállalat nyílt forrású nagy nyelvi modelleket fejleszt (Mistral 7B modell), melyekre építve létrehozta Le Chat nevű csevegő AI-asszisztensét is.
Mindezen sikerek ellenére a Mistral (és vele együtt az európai AI startupok többsége) továbbra is árnyékban van a globális óriásokhoz képest. Arthur Mensch, a cég vezérigazgatója egy interjúban elismerte, hogy hiába a korai eredmények, a ChatGPT ismertsége és felhasználói bázisa nagyságrendekkel nagyobb: 2023-ban hetente 200 millió aktív felhasználó használta a ChatGPT-t, míg a Le Chat rendszeres felhasználóinak száma csak „néhány millió”. Hasonló a helyzet az üzleti beágyazottság terén: a Mistral több tucatnyi vállalati partnerséget kötött Európában (pl. Veolia, francia állami ügynökségek), ám ez csupán töredéke az amerikai nagyok által kötött együttműködéseknek. Ráadásul az amerikai cégek hamarosan további előnyhöz juthatnak a Stargate projekt révén, amely óriási infrastrukturális hátteret biztosít majd számukra az AI-modellek fejlesztéséhez. Maga Mensch is elismerte, hogy bár a Mistral “nagyon jól finanszírozott”, a globális versenytársakhoz képest még mindig szűkösebb erőforrásokkal rendelkeznek. Összehasonlításképpen: míg a Mistral 5-6 milliárd dollár körüli értékelést ért el, addig az OpenAI-t 2023-ban ~$30 milliárdra, 2024 végére pedig már $80-100+ milliárdra becsülték, és az Anthropic is ~$20-30 milliárd értékű befektetést vonzott be Amazon-partnerséggel. A tőke és az értékeltség különbsége jól mutatja a szakadékot: egy európai “unikornis” értéke a tizede/huszada egy amerikai riválisának.
Felmerül a kérdés, mi az oka ennek a lemaradásnak. Finanszírozási különbségek biztosan szerepet játszanak: Európában a kockázati tőkepiac széttagoltabb és óvatosabb, nincs meg az a mélységű tőke, ami az USA-ban (ahol 2023-ban tízszer több magántőkét fektettek AI-ba, mint Kínában, és messze többet, mint Európában). Emellett az európai startupok sokszor Amerikára szorulnak technológiai téren is – például a Mistral is az amerikai NVIDIA támogatását és GPU-it használja a modellek tanításához. Hardverfronton Európa nem rendelkezik saját NVIDIA-val, így kulcsfontosságú komponensekben függ másoktól. További tényező a tehetségek elszívása: a legjobb európai AI-kutatók közül sokan az elmúlt években az amerikai big tech cégeknél (Google, Meta, OpenAI) vagy épp kínai egyetemeken/óriásvállalatoknál kötöttek ki. A Mistral alapítói is azért hagyták ott a Meta-t és a DeepMindot, hogy Európában próbáljanak szerencsét– de ez ritka kivétel, az agyelszívás fő iránya továbbra is kelet-nyugati. Az európai ökoszisztéma széttagoltsága is gond: 27 ország eltérő nyelvvel, szabályokkal, kis piacokkal – egy európai startupnak nehezebb skálázódnia, mint egy amerikai cégnek, amely rögtön egy 300 milliós egységes piacon indul. Ráadásul Európa technológiai kultúrája hagyományosan óvatosabb a kockázatvállalásban. Az amerikai “move fast and break things” mentalitással szemben Európában nagyobb hangsúly van a konszenzuson és a biztonságon, ami innovációs tempóban hátrányt okozhat. Ehhez jön még a korábban említett szabályozási bizonytalanság: egy európai AI startupnak számolnia kell az AI Act előírásaival, ami már a tervezőasztalon befolyásolja, milyen terméket mer piacra vinni.
Mindez nem jelenti azt, hogy Európa ne tudna világszínvonalú eredményeket felmutatni – hiszen a Mistral 7B modell nyílt forráskódú publikálása vagy a német Aleph Alpha nyelvi modelljei mutatják, hogy van szaktudás és potenciál. Sőt, érdekes módon az európai nyílt modellek hatása máshol is érződik: Mensch elmondta, hogy a kínai DeepSeek is profitált a Mistral által 2023-ban megosztott nyílt technológiákból. Vagyis az európai innováció nyomai felfedezhetők a kínai áttörésekben is, még ha a babérokat nem is Európa aratja le. Összességében azonban az látszik, hogy Európa jelenleg lemaradóban van az AI versenyben. Az EU globális részesedése a nagy nyelvi modellek fejlesztésében alig 10-15% (2023-ban egy jelentés szerint a világ LLM-jeinek 73%-át az USA-ban, 15%-át Kínában fejlesztették, és csak a maradék Európában). Ahhoz, hogy ez változzon, gyökeres szemlélet- és stratégiaváltásra lenne szükség a kontinensen.
Mit tehet az EU? – Startup környezet és egyetemi finanszírozás fellendítése
Az európai döntéshozók és szakértők egyetértenek abban, hogy aktív beavatkozások nélkül az EU tovább fog szorulni a globális AI színtéren. Több javaslat is körvonalazódik arra, milyen lépésekkel lehetne javítani a startup-ökoszisztéma és az akadémiai kutatás feltételein:
• Masszív forrásbevonás a kutatás-fejlesztésbe: Mario Draghi 2024-es jelentése rámutat, hogy Európa krónikusan alulfinanszírozza a K+F-et. Az EU évek óta nem éri el a kitűzött célt, miszerint a GDP 3%-át kellene K+F-re fordítani – ez az egyik fő oka annak, hogy lemarad az USA és Kína mögött. Draghi szerint legalább évi 750-800 milliárd euróra kell emelni az EU kutatás-fejlesztési kiadásait (állami és magán együttesen) ahhoz, hogy versenyképesek maradjunk. Ennek részeként meg kell emelni az EU következő keretprogramjának (HorizonEurope utódja) költségvetését, például 200 milliárd euróra, és megduplázni az Európai Kutatási Tanács (ERC) alapkutatási támogatásait. Nemzetállami szinten is ösztönözni kell a K+F kiadásokat adókedvezményekkel, és stabil, többéves finanszírozást biztosítani az egyetemek AI kutatócsoportjainak. Ez utóbbi kulcsfontosságú a tehetségek megtartásához: ha az európai egyetemek versenyképes fizetést, felszerelést és számítási kapacitást tudnak nyújtani, kevesebb fiatal kutató fog elmenni a Szilícium-völgybe vagy Pekingbe.
• Európai AI infrastruktúra és compute hozzáférés: Fontos lenne, hogy a kontinens AI fejlesztői hozzáférjenek a szükséges számítási kapacitáshoz. Ennek érdekében az EU-nak befektetéseket kell eszközölnie a nagy teljesítményű számítástechnikai (HPC) infrastruktúrába kifejezetten AI célokra. Bár vannak EU-s szuperszámítógép projektek (LUMI, Leonardo stb.), ezek nem mindig állnak a startupok vagy egyetemek rendelkezésére AI modellek tréningjéhez. Felmerült egy európai “AI-felhő” vagy közös GPU-kapacitás kialakítása, ahol a feltörekvő vállalkozások kedvezményesen vagy ingyen taníthatnák modelljeiket. Ez kiegyenlíthetné a versenyt az amerikai tech óriásokkal, amelyek saját adatközpontokkal rendelkeznek.
• Tőkevonzó startup-ökoszisztéma kialakítása: Európának sürgősen javítania kell a startupok finanszírozási környezetét. Ennek egyik akadálya a széttagolt európai tőkepiac – a Tőkepiaci Unió (Capital Markets Union)megteremtése kritikus lenne. Draghi jelentése hangsúlyozza, hogy egységes európai kockázati tőkepiacra van szükség, ahol a határokon átnyúló befektetések egyszerűbbek, és a nyugdíjalapok, nagy intézményi befektetők is bátrabban szállnak be a tech-szektorba. Jelenleg az eltérő nemzeti szabályok, engedélyezési eljárások akadályozzák a nagyszabású befektetéseket – ezeket harmonizálni kell. Az EU-nak ösztönöznie kell a magántőke bevonását AI startupokba például közös európai befektetési alapok (European Innovation Council Fund bővítése) révén. A sikeres amerikai modell alapján érdemes lenne az államnak társ-befektetőként fellépnie korai fázisú deep techstartupokban, mérsékelve a befektetők kockázatát. Emellett módosítani kell az uniós versenyszabályokat is, hogy ne fojtsák el a növekedést: lehetővé kell tenni, hogy európai tech cégek összeolvadhassanak, megerősödhessenek anélkül, hogy azonnal trösztellenes korlátozásokba ütköznek. Csak így jöhetnek létre európai “techbajnokok”, amelyek globális szinten is versenyképesek.
• Rugalmasabb, innovációbarát szabályozás és sandboxok:Bár az AI Act-et már elfogadták, nagyon fontos lesz a végrehajtás módja. Az iparág szereplői azt kérik, hogy a hatóságok fokozatosan, kellő rugalmassággalalkalmazzák a szabályokat, különös tekintettel a kis startupokra. Felvetődött, hogy mentességeket vagy “regulatory sandbox” keretrendszereket kellene biztosítani a startupoknak, ahol kísérletezhetnek anélkül, hogy azonnal teljes megfelelést várnának el tőlük. Így kontrollált környezetben fejleszthetnének, és csak amikor a termék érett, akkor vonatkoznának rá a teljes előírások. Az EU-nak egy pro-innovációs megközelítést kellene magáévá tennie: ahogy egy elemző fogalmazott, „rugalmas, innováció-vezérelt AI-szabályozásra” van szükség, különben Európa végleg lemarad. Ez nem jelenti az értékek feladását, csak azt, hogy a szabályozás ütemét és arányát a technológiai fejlődéshez igazítják.
• Egyetemek és ipar együttműködése, tehetséggondozás:Az EU-nak többet kell tennie azért, hogy megtartsa és hazacsábítsa a tehetségeket. Ennek része a már említett egyetemi kutatási finanszírozás növelése, de az oktatás fejlesztése is – több AI-specifikus képzés, mesterképzés, doktori program indítása, ahol a hallgatók a legmodernebb eszközökkel dolgozhatnak. Emellett ösztönözni kell az egyetemi spin-off cégek létrejöttét (pl. egyszerűsíteni a szellemi tulajdon kezelését, hogy a kutatók alapíthassanak vállalkozást az eredményeikre). Fontos volna európai AI kiválósági központokat létrehozni, ahol az akadémia és ipar találkozik – például nemzeti AI laboratóriumokat, hasonlóan a sikeres brit Alan Turing Institute-hoz vagy a kanadai Vector Institute-hoz. Továbbá európai szinten egy ”AI DARPA” jellegű program indítása is felmerült: vagyis olyan nagyra törő kutatási projektek finanszírozása, amelyek az ipar számára kockázatosak, de áttörést hozhatnak (például energiatakarékos algoritmusok, új chip-architektúrák, stb.). Mindezek a lépések hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az EU ne csak szabályozó, hanem innovatív fejlesztő térség is legyen az AI-ban.
Természetesen a fenti intézkedések összehangolt végrehajtása nem könnyű feladat, de szakértői konszenzus van arról, hogy radikális változás nélkül Európa lemaradása csak nőni fog. A Draghi-jelentés is kiemeli: az EU előtt álló évtized fő kihívása a versenyképesség megtartása, ami intézményi reformokat és beruházásokat igényel a magas technológiai szektorokban. Az idő sürget, de megvannak az ötletek, hogyan lehetne fellendíteni az európai AI innovációt – a kérdés, hogy megvalósulnak-e.
