Az utóbbi években március 15-e, a magyar történelem egyik legfontosabb ünnepe, a nemzeti függetlenség és a szabadság szimbóluma egyre inkább politikai demonstrációk színterévé vált. Idén sem volt ez másként. Délelőtt Orbán Viktor, délután Magyar Péter mondott beszédet jelentős tömeg előtt. A Tisza Párt elnöke 12 pontban foglalta össze programját, amelyben radikális gazdaságpolitikai ígéreteket is tett. Több olyan témát hozott fel, amelyek vonzóak lehetnek a választóknak, azonban komoly kérdések merülnek fel a finanszírozhatóságukkal kapcsolatban, különösen, hogy konkrét és számszerűsíthető ígéretei korábban nem látott léket ütnének az állami költségvetésen.
A Kormány az elmúlt években következetesen csökkentette az adóterheket, és azon szakértők tamáskodása ellenére, akik most nem tartják szükségesnek Magyar Péter elképzeléseit véleményezni, fenntartotta a költségvetési stabilitást. Az egykulcsos, 15%-os személyi jövedelemadó az egyik legalacsonyabb Európában, emellett célzott kedvezmények segítik a családokat és a fiatal munkavállalókat. A 25 év alatti fiatalok SZJA-mentessége után idén januártól a 30 év alatti anyák is teljes személyi jövedelemadó-mentességet kaptak, amely jelentős segítség a gyermekvállalás előtt álló vagy már gyermeket nevelő fiatal édesanyáknak. Az ellenzék korábban többször is kritizálta a kormány adópolitikáját, „választási osztogatásnak” nevezve a családoknak és a munkavállalóknak nyújtott könnyítéseket. Ehhez képest most Magyar Péter még radikálisabb adócsökkentéseket ígér, felvetve a kérdést: hogyan lehet egyszerre tovább csökkenteni az adókat és közben fenntartani az állami kiadásokat? (Amelyek egészen biztosan növekedni fognak, ha bérlakásokkal, egészségüggyel vagy a nyugdíjasoknak kapcsolatos ígéreteit akár csak kis részben is valóra váltja.)
Az egyik legmegdöbbentőbb ígérete a személyi jövedelemadó 9%-ra csökkentése. Ez a jelenlegi 15%-os kulcshoz képest jelentős mérséklést jelentene és évente körülbelül 2000 milliárd forintos bevételkiesést okozna a költségvetésben. Ez az összeg megfelel az állam éves egészségügyi vagy oktatási kiadásainak a felének, vagyis egy ekkora lyukat csak radikális megszorításokkal vagy jelentős hitelfelvétellel lehetne pótolni. Magyar Péter azonban nem beszélt arról, hogy milyen forrásokból kívánná pótolni ezt az összeget, sőt további adócsökkentéseket is ígért, mint egyes termékek áfakulcsának a mérséklését, vagy jelentős KATA-kedvezményeket.
A radikális adócsökkentési tervek mellett Magyar Péter az állam által finanszírozott bérlakásépítési programot is meghirdette. A lakhatási problémák valós és megoldásra váró kérdések, azonban gazdasági szempontból felmerül a kérdés: miből finanszírozná ezt a programot? Az állami bérlakásépítés nem csupán egyszeri beruházás, hanem hosszú távú fenntartási költségekkel is jár. Egy olyan helyzetben, amikor az államkasszából évente több ezer milliárd forintot vonnának kiazadócsökkentések miatt, a lakásépítési program csak újabb hitelfelvétellel lenne fenntartható, amely tovább növelné az államadósságot.
A Kormány gazdaságpolitikáját eddig az adócsökkentések és a költségvetési fegyelem egyensúlya jellemezte. Magyarországon jelenleg Európa legalacsonyabb társasági adója van, miközben a személyi jövedelemadó is az egyik legkedvezőbb. Az állam emellett célzott adókedvezményekkel segíti a családokat és a fiatalokat anélkül, hogy ezzel veszélyeztetné a költségvetési stabilitást. Ezzel szemben Magyar Péter gazdasági ígéretei mögött nem látszik egy jól átgondolt pénzügyi terv. Az SZJA radikális csökkentése, az ÁFA módosítása és a bérlakásépítési program együtt olyan mértékű egyensúlytalanságot jelentene, amelyet a jelenlegi költségvetési szerkezet nem bírna el.
Összességében, ha egy Magyar Péter tervezte felelőtlen gazdálkodás miatt egy államnak nincs elég bevétele, akkor csak három lehetősége marad: új adók bevezetése, az államadósság növelése vagy a kiadások drasztikus csökkentése. Az első ellentmondana az ígért adócsökkentéseknek, a második hosszú távon gazdasági instabilitáshoz vezetne, a harmadik pedig azonnal hatással lenne az állami szolgáltatásokra (egészségügy, oktatás, nyugdíjrendszer), esetleg a beígért bérlakásépítésre.
A választóknak tehát érdemes alaposan megfontolniuk, hogy egy valóban felelős gazdaságpolitikára van-e szükség, amely biztosítja az ország pénzügyi stabilitását, vagy inkább olyan ígéreteknek adnak hitelt, amelyek mögött nem áll reális finanszírozási terv. Magyar Péter beszédében sok mindent megígért – de a klasszikus kérdés továbbra is fennáll: miből?
