Orbán Viktor a március 6-án tartott EU-csúcson, megvétózta az Ukrajna támogatásáról szóló zárónyilatkozatot. A liberális sajtó mindezt az Ukrajnát nehéz helyzetében kívánó EU-szándékok szabotálásaként értelmezte, A magyar kormány szerint azonban az EU törekvései a háború eszkalálodásához fognak vezetni, az pedig, hogy több uniós vezető, köztük Ursula von der Leyen egyre gyakrabban emleget egy gyorsított ukrán csatlakozást, a békeidőkre is elhozza a katasztrófát. Ukrajna jelenleg semmilyen szempontból nem áll készen a csatlakozásra, szimbolikus gesztusnak szánt felvétele pedig veszélybe sodorna számos olyan uniós intézményt, amelyek az együttműködés alapját jelentik. Ukrajna gyors csatlakozásának súlyos következményei lennének a munkaerő szabad áramlása, a korrupció elleni küzdelem és a Közös Agrárpolitika vonatkozásában is, elemzésünkben ezeket is érintjük, alapvetően azonban azt vizsgáljuk, milyen hatással lenne az átlagosnál elmaradottabb régiók felzárkoztatását finanszírozni hivatott kohéziós pénzek elosztásására. Megnézzük, hogy az ukrán tagság hogyan érintené a teljes kasszát, illetve milyen konkrét következményekkel járna Magyarországra nézve, megvizsgálva Lengyelország helyzetét is, illusztálandó hogy nem partikuláris magyar érdeksérelemről, hanem nagymértékű általános forrásvesztésről van szó.
Az Európai Unió kohéziós politikája az egyik legmeghatározóbb eszköz a gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek mérséklésére a tagállamok között. A 2021–2027-es költségvetési időszakban e mechanizmus keretösszege eléri a 392 milliárd eurót, amely az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap+ (ESZA+), a Kohéziós Alap és az Igazságos Átmeneti Platform (JTF) forrásaiból tevődik össze.
E támogatási rendszer különösen meghatározó azoknak az országoknak, amelyek gazdasági fejlettsége elmarad az uniós átlagtól, így például Magyarország és a többi kelet-európai ország számára, amelyek jelenleg a kohéziós alapok legnagyobb kedvezményezettjei közé tartoznak. Ukrajna lehetséges EU-csatlakozása azonban alapvetően átrendezheti ezt a finanszírozási struktúrát, komoly problémákat kihívásokat teremtve a jelenlegi kedvezményezettek számára.
Jelen tanulmány célja, hogy részletesen elemezze Ukrajna csatlakozásának várható hatásait a kohéziós politikára, különös figyelmet fordítva Magyarországra és Lengyelországra, miközben a gazdasági és strukturális dimenziókat is számításba veszi.
A kohéziós politika alapjai és jelenlegi elosztása
Az Európai Unió kohéziós politikája három alapvető célra épül: a gazdasági konvergencia elősegítésére, a regionális versenyképesség növelésére és a társadalmi kohézió erősítésére. A források elosztása a régiók fejlettségi szintje alapján történik, amelyet az egy főre jutó GDP és annak uniós átlaghoz viszonyított aránya határoz meg:
• Kevésbé fejlett régiók: Egy főre jutó GDP kevesebb mint 75% az EU-átlaghoz képest.
• Átmeneti régiók: Egy főre jutó GDP 75–90% között.
• Fejlettebb régiók: Egy főre jutó GDP meghaladja a 90%-ot.
A 2021–2027-es időszakban az ERFA 226 milliárd eurót biztosít infrastruktúra-fejlesztésre és innovációra, az ESZA+ 98,8 milliárd euróval támogatja a foglalkoztatást és a társadalmi befogadást, míg a Kohéziós Alap 42,6 milliárd euróval segíti a legszegényebb tagállamok környezeti és közlekedési beruházásait. A JTF ezen felül 19,2 milliárd euróval támogatja a klímasemlegességre való átmenetet. Magyarország jelenlegi kohéziós forrásai körülbelül 22 milliárd euróra, míg Lengyelországé 76 milliárd euróra rúgnak, amelyek döntő szerepet játszanak e két ország regionális fejlesztési stratégiáiban és gazdasági stabilizációjában.
Stratégiai szempontból a kohéziós politika nem csupán az EU belső kiegyenlítő mechanizmusaként működik, hanem a globális versenyképesség erősítését is szolgálja. Az egységesebb belső piac hatékonyabb gazdasági növekedést biztosít, ami kulcsfontosságú a multipoláris világrendben, ahol az EU olyan gazdasági hatalmakkal áll versenyben, mint az Egyesült Államok vagy Kína. Emellett a kohéziós politika „puha hatalmi” eszközként is funkcionál: a források elosztásának feltételrendszere révén az EU hatékonyan befolyásolhatja a tagállamok belső reformpolitikáit, például a fenntarthatóság vagy a strukturális átalakulás terén. (Vagy egyéb kevésbé átlátható politikai szempontok mentén, de ez a visszásság nem tartozik jelen dolgozat tárgyához.)
Ukrajna gazdasági profilja és a kohéziós alapokra gyakorolt lehetséges hatása
Ukrajna esetleges EU-csatlakozása jelentős változásokat hozna a kohéziós politika szerkezetében. A 2023-as adatok alapján Ukrajna népessége körülbelül 40 millió fő (a háború kitörése óta nincsenek megbízható információk az ukrán népességről de az egyszerűség kedvéért számoljunk az elfogadott körülbelüli 40 millióval), míg egy főre jutó GDP-je mintegy 5000 USD, ami messze elmarad az EU-átlagtól (40 422 USD). Ennek alapján Ukrajna valamennyi régiója a „kevésbé fejlett” kategóriába tartozna, így jogosult lenne az ERFA, a Kohéziós Alap és az ESZA+ jelentős forrásaira. Előzetes becslések szerint Ukrajna kohéziós támogatási részesedése elérhetné a 61,6 milliárd eurót a jelenlegi 392 milliárd eurós keretből, feltéve, hogy az EU költségvetése változatlan marad. Az elosztás az alábbiak szerint alakulhat:
• ERFA: Jelenleg a kevésbé fejlett régiók az ERFA 70%-át (158,2 milliárd eurót) kapják, ami 116,48 millió lakosra oszlik el. Ukrajna 40 millió fős lakosságával körülbelül 40,44 milliárd euróra lenne jogosult.
• Kohéziós Alap: A jogosultság a GNI és a népesség alapján történik; Ukrajna részesedése itt 11,68 milliárd euróra tehető.
• ESZA+: A társadalmi és foglalkoztatási támogatásokból Ukrajna körülbelül 7,97 milliárd eurót kaphatna.
• JTF: A klímacélokhoz kapcsolódóan 1,57 milliárd euróra lehetne jogosult.
Ez a jelentős összeg azonban csak úgy biztosítható, ha a meglévő keretből átcsoportosítás történik, amely elkerülhetetlenül érinti a jelenlegi kedvezményezetteket. Ez újfajta érdekütközéseket vet fel a kohéziós politika jövőjével kapcsolatban, hiszen a források újraelosztása politikai és gazdasági következményekkel is járhat, különösen a jelenlegi támogatott tagállamok, például Magyarország és Lengyelország számára.
Hatások Magyarországra és Lengyelországra: rövid távú forráscsökkenés
Amennyiben az EU költségvetése nem bővül, Ukrajna 61,6 milliárd eurós támogatása a 392 milliárd eurós kohéziós keret 15,7%-át emésztené fel, így a fennmaradó 330,34 milliárd euró oszlana meg a jelenlegi 27 tagállam között. Ez arányos forráscsökkentést eredményezne a fő kedvezményezettek számára:
• Magyarország: A jelenlegi 22 milliárd eurós keret körülbelül 18,55 milliárd euróra csökkenne, ami 3,45 milliárd eurós veszteséget jelent. Ez az összeg évente körülbelül 493 millió eurós forráskiesést jelentene, ami Magyarország 9,6 milliós lakosságára lebontva fejenként mintegy 51 eurós éves veszteséget eredményezne.
• Lengyelország: A jelenlegi 76 milliárd eurós támogatás körülbelül 64,14 milliárd euróra csökkenne, ami 11,86 milliárd eurós forrásveszteséget jelent. Éves szinten ez 1,7 milliárd eurós támogatáscsökkenést jelentene, ami Lengyelország 37,7 milliós lakosságára lebontva fejenként körülbelül 45 eurós éves mínuszt jelentene.
Ez a visszaesés különösen az infrastrukturális beruházásokra és a kis- és középvállalkozások támogatására lenne negatív hatással, amelyek az EU-forrásokra építenek. Lengyelország esetében pedig a modernizációs projektek és a kohéziós pénzek által biztosított regionális fejlesztések üteme is lelassulhat.
Politikai és strukturális kihívások
Ukrajna csatlakozásának hatása nem csupán gazdasági kérdés; a politikai tárgyalások és az EU költségvetési prioritásai meghatározó tényezők lesznek. Ha az EU nem növeli a kohéziós forrásokat, a meglévő támogatások újraelosztása konfliktusokat generálhat a tagállamok között, különösen a nettó befizetők (például Németország és Franciaország) és a nettó kedvezményezettek (például Magyarország és Lengyelország) között. Alternatív megoldásként az EU megemelheti a kohéziós alapokat a következő pénzügyi ciklusban (2028–2034), például közös adósságfelvétellel (a NextGenerationEU mintájára) vagy a tagállami hozzájárulások növelésével. Ez azonban politikai ellenállásba ütközhet a fiskálisan konzervatív országok részéről.
Ezen kívül Ukrajna gazdasági és intézményi felkészültsége messze elmarad az EU-s standardoktól, különösen olyan területeken, mint a korrupció elleni küzdelem és a jogállamiság. Ez a kihívás a jelenlegi kedvezményezettekre is kihat, mivel az EU szigoríthatja az ellenőrzési mechanizmusokat, ami tovább nehezítheti a támogatások lehívását.
Az olcsó ukrán munkaerő és mezőgazdasági termékek hatása
Ukrajna csatlakozásával nemcsak a kohéziós források újraosztása jelentene kihívást, hanem az ukrán munkaerő és mezőgazdasági termékek versenyhatása is. Ukrajna bőséges és alacsony költségű munkaereje jelentős versenyt támaszthat a magyar és lengyel gazdasággal szemben, különösen az alacsony képzettséget igénylő ágazatokban, például az építőiparban és a feldolgozóiparban. Az ukrán munkaerő megjelenése társadalmi feszültségeket és belpolitikai következményeket vonhat maga után az EU összes országában.
A mezőgazdaság terén Ukrajna hatalmas, termékeny területei és alacsonyabb termelési költségei miatt rendkívül versenyképes lehet. Az ukrán gabona, hús- és tejtermékek tömeges beáramlása lenyomhatja az árakat, súlyos csapást mérve a magyar és lengyel gazdákra, akik az uniós támogatások és a védővámok segítségével maradnak versenyképesek. Az EU-n belüli agrártámogatási rendszer újragondolása nélkül Ukrajna belépése hosszú távon fenntarthatatlanná teheti a közép-európai mezőgazdasági modell egyes elemeit, ami munkahelyek elvesztéséhez és vidéki térségek további elnéptelenedéséhez vezethet.
Összegzés és jövőbeli kilátások
Ukrajna EU-csatlakozása a kohéziós politika eddigi legnagyobb próbatétele lehet, amely alapvetően átalakíthatja a forráselosztási mechanizmusokat és a regionális fejlesztési stratégiákat. Magyarország és Lengyelország esetében a rövid távú veszteségek – 3,45 milliárd, illetve 11,86 milliárd euró – nem csupán számok, hanem reálisan érzékelhető gazdasági hatásokkal járnak: durván számolva az egy főre jutó éves forráscsökkenés Magyarországon 51 euró, Lengyelországban 45 euró lenne. Ez még az olcsó ukrán munkaerő és mezőgazdasági termékek hatásával, amelyek beláthatatlan következményekkel járhatnak nem csak a magyar és lengyel, de az egész EU-s gazdaságra.
Felhasznált Források
• Európai Bizottság: EU Kohéziós Politika Költségvetése 2021–2027. Link
• Világbank: GDP per fő adatok. Link
• Worldometers: Ukrajna népességadatok. Link
• Európai Bizottság: Kohéziós Alap Jogosultság. Link
• Európai Bizottság: ERFA Elosztás. Link
