A Kádár-rendszer gyakorlatát idézné, ha a kormány megpróbálná kiutasítani a neki nem tetsző civileket és újságírókat címmel jelent meg egy írás a Telexen, amely arról értekezik, hogy magyar állampolgárok Magyarországról történő kitiltását is tervezi a kormány, amikor arról beszél, hogy meg fogja akadályozni, hogy a jövőben az amerikai baloldali szervezetek “guruló dollárokkal” befolyásolják a magyar közéletet. Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, meg kell ismerkednünk egy klasszikus manipulációs technikával.
A szalmabábérvelés egyfajta logikai lapszus, általában manipulációs érvelési csalás, amelynek során az egyik vitapartner nem a másik fél valódi álláspontját igyekszik megcáfolni, hanem az eredeti állításnak egy eltorzított, kifacsart, lebutított változatát támadja meg, miközben persze azt a látszatot kelti, hogy az eredeti állítással vitatkozik. Mondjuk, valaki azt állítja, hogy a marihuána fogyasztása nem veszélyesebb, mint az alkoholfogyasztás, mire vitapartnere azt feleli, hogy a drogfogyasztás legalizálása rettenetes következményekkel járna. Amiben persze igaza van, de nem cáfolta meg az eredeti állítást, sőt nem is foglalkozott vele. Csak úgy tett, mintha a marihuána és az alkohol összevetése azt is jelentené, hogy engedélyezni kellene a drogfogyasztást, amivel ellen aztán már könnyű érvelni. Ilyesféle manipulációs játékba kezdett a Telex is.
A dolog előzménye az, hogy a tavaszi parlamenti évad nyitányaként a Fidesz–KDNP Balatonfüreden megtartott, kihelyezett frakcióülésén Orbán Viktor miniszterelnök zártkörű beszédében a külföldről pénzelt szervezetekről és médiumokról beszélt. „Trump és Musk lebuktatták Soros és a demokraták politikai korrupciós hálózatát, akik dollármilliárdokat osztottak szét médiumoknak, nemzetközi szervezeteknek, Magyarországon is” – fogalmazott a miniszterelnök, majd hozzátette, többet nem fogják guruló dollárokkal fizetni a zsoldosaikat Magyarországon. A kormányfő leszögezte: politikai korrupció az, amikor valakit azért fizetnek, hogy azt írja, azt mondja, amit kérnek. Végül arra szólította föl a képviselőket, hozzanak szigorú törvényeket, és akik részesültek ezekből a pénzekből, azokat tiltsák ki Magyarországról.
Évértékelő beszédében, a kormányfő újra beszélt a kérdésről, rámutatva, hogy miután az Egyesült Államok leleplezte az amerikai adófizetők pénzén működő elnyomó hatalmi gépezetet, nálunk is lehetőség van a korrupció elleni fellépésre. A részletekkel kapcsolatban elmondta, a terv az, hogy Magyarország kormánymegbízottat küld az Egyesült Államokba, hogy begyűjtse az összes Magyarországra vonatkozó adatot és bizonyítékot, illetve a kormány megteremti az alkotmányos és jogi feltételeit annak, hogy „ne kelljen tétlenül néznünk, amint álcivil közéleti szervezetek a szemünk láttára szolgálják ki a külföldi érdekeket, és szerveznek politikai akciókat”.
A témával szerkesztőségünk is foglalkozott, az Elkészülhet a hazai Magnyickij-törvény – Mit jelenthet mindez a gyakorlatban? címen közreadott elemzésünkben rámutattunk:
„A hazai szabályozás legfontosabb célja – ahogyan az a miniszterelnöki beszédből kiderült – elsősorban a külföldi politikai befolyásszerzési kísérletek megakadályozása lesz. Ennek fókuszában a pártok vagy pártként működő politikai szervezetek, a külföldi finanszírozásra támaszkodó médiumok, az úgynevezett NGO-k és más civil kezdeményezésnek álcázott politikai ágensek állnak majd.”
A Telexen megjelent cikk azonban nem azzal foglalkozik, ami egy ilyen szabályozás reális célja lehet, hanem valami olyasmivel, amiről soha senki nem beszélt az ügy kapcsán a kormány részéről. Sőt, a portál kérdésére kifejezetten cáfolták ezt:
„Amikor a belengetett kitiltásról kérdezték Gulyást a kormányinfón, azt mondta, hogy a Magyar Nemzet által megszellőztetett a formában nincs valóságalapja a külföldi támogatásban részesülő civil szervezetek és újságok kitiltásának, mert nem lehet magyar állampolgárokat kitiltani, hiszen akkor hontalanná válnának.”
A Telex azonban addig csűri-csavarja Gulyás Gergely nyilatkozatát, hogy eljut a végkövetkeztetésre: „Gulyás szavaiból arra következtethetünk, hogy a kormány azokat a személyeket akarná eltávolítani az országból, akik külföldi finanszírozásban részesülő civil szervezeteknél vagy sajtótermékeknél dolgoznak, és a magyar mellett van másik – egy vagy akár több – állampolgárságuk is.”
A szalmabáb tehát előállt, teljesen mindegy, hogy mit reagált a kormány képviselője az ügyben.
A cikkben megszólal Győző Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza, aki miután nagyon korrekt módon megállapítja, hogy „nehéz megalapozott véleményt formálni egy olyan koncepcióról, amiről semmiféle konkrétumot nem lehet tudni”, hosszan elemzi a kormányzati elképzelést, amiről, mint fentebb maga mondta, semmit nem lehet tudni.
Mindez azonban nem akadályozza meg a szalmabáb építését, megidéztetik a „történelem egyik legsötétebb korszaka” is, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza egy ponton a Kádár-rendszerben bevett eljárást is, amikor a disszidenseket megfosztották az állampolgárságtól. Hogy ennek visszatérésére milyen jelek utalnak, arról nem esik szó. Ahogy arról sem, hogy a Magyar Helsinki Bizottság – a feltárás jelenlegi állása szerint – kétéves időszakra hatmillió forint támogatást kapott az amerikai softpower háttérszervezettől, a radikális átalakítás alatt álló USAID-től. A magát függetlennek hirdető Telex, pontosabban a mögött álló cég, a Ne Hallgassunk Nonprofit Kft. pedig 6,6 millió forint összegű támogatást tehetett zsebre azért, hogy ne hallgasson, pláne ha az amerikai demokraták érdekeit kell Magyarországon érvényre juttatni. Számos más vállalkozás és NGO mellett, ezeket a szervezeteket, illetve azok finanszírozását is érintheti a “magyar Magnyickij-törvény” vagy más a miniszterelnök által felvázolt célokat realizálni hivatott jogalkotás. A dolgozóikat, ügyfeleiket, olvasóikat azonban csak a szalmabábos ihletésű fantáziákban.
