Erős és széles középosztály kell – jelölte ki a közeljövő politikai preferenciáját Orbán Viktor, a Lámfalussy-konferencián pedig adatokkal támasztotta alá, hogy e tekintetben Magyarország kifejezetten jól áll. A kormánykritikus sajtó nem osztotta a lelkesedését, a HVG és a Forbes is arról írt, hogy súlyos problémákkal küzd és zsugorodóban van ez a réteg Magyarországon. Nem véletlen, hogy a középosztály állapota rendszeresen éles politikai viták tárgyává válik. Hagyományosan a társadalom egyik tartóoszlopának tartják, amely egyszerre a gazdasági kereslet motorja, az értékek ápolásának és a politikai stabilitásnak a letéteményese. Ráadásul számos, egymásnak olykor ellentmondó mérce létezik arra, mitől számít valaki középosztálybelinek. Cikkünkben áttekintjük, hogy milyen szempontok alapján határozhatjuk meg a középosztályt, hogyan minősíthetjük annak állapotát. Megnézzük, mi jellemzi a magyarországi helyzetet, szót ejtve a történelmi fejlődésből származó (a szomszédos országokkal közös) meghatározottságokról.
A középosztály fogalma a magyar társadalomtudományi és politikai diskurzusban évtizedek óta intenzív vita tárgyát képezi. Sokan úgy tartják, hogy a középosztály létének és jólétének garantálása nélkülözhetetlen biztosítéka egy társadalom stabilitásának és fejlődésének. Azonban ahhoz, hogy megértsük, mit is jelent a „középosztály” 2025 Magyarországán, olyan átfogó megközelítésre van szükség, amely egyszerre veszi figyelembe a történelmi örökséget, a nemzetközi trendeket, valamint a jövedelmi–vagyoni mutatókat. Különös tekintettel a pénzköltési mintákra.
A magyar középosztály ugyanis nem csupán jövedelmi vagy társadalmi státusz alapján határozható meg, hanem a fogyasztói szokások, az életmódbeli jellegzetességek és kulturális preferenciák is meghatározó szempontok lehetnek. Az alábbi elemzés célja, hogy átfogó képet adjon erről a társadalmi rétegről, külön hangsúlyozva a mindennapi kiadások szerkezetét, a kultúrára és egyéb szolgáltatásokra fordított összegek arányát, továbbá a technológiai és társadalmi átalakulások várható hatásait.
A középosztály európai és hazai keretei
A középosztály meghatározása általában többdimenziós: a jövedelem, a vagyon, a képzettség, a fogyasztói szokások és a társadalmi mobilitási lehetőségek mind befolyásolják, hogy ki és milyen értelemben sorolható ebbe a kategóriába. Az Európai Unióban általában a mediánjövedelem 75–200%-a közötti sávot szokták ezen réteg egyik mutatójaként meghatározni, ezért a tagállamokon belül a középosztály jövedelmi küszöbei is igen különbözőek.
Ez a módszertan azonban leegyszerűsítő lehet, hiszen a középosztályhoz sorolásban számos egyéb szempont is fontos, ilyen például a vagyoni helyzet, amely magában foglalja az ingatlantulajdont, a megtakarításokat, a pénzügyi biztonságot, illetve a különféle befektetések meglétét vagy hiányát. Emellett lényeges tényező a foglalkozási státusz is. A középosztály jellemzően szellemi munkát végzőkből, menedzserekből, kisvállalkozókból áll, de napjainkban ide tartozhatnak egyes képzett szakmunkások, valamint a szolgáltató szektorban dolgozók szélesebb köre is. Fontos továbbá a képzettségi szint, különösen a magasabb végzettség és az ehhez kapcsolódó kulturális tőke, amely segíti a munkaerőpiacon való érvényesülést. Végül az életmód és a kulturális fogyasztás is meghatározó, hiszen a középosztályt gyakran a stabil munkahely, a rendszeres kulturális tevékenységek (színház, mozi, koncert, könyvvásárlás stb.), valamint az önkifejezés és a társadalmi részvétel is jellemzi.
A középosztály, mint a társadalmi béke garanciája
A középosztály stabilitása – különösen a fogyasztási ereje – kulcsfontosságú a demokratikus berendezkedés fenntarthatósága, a belső piaci kereslet, valamint a társadalmi béke szempontjából. Ugyanis ha a középosztály gyengül vagy apad, rendszerint nő a társadalmi polarizáció kockázata. Napjainkban Magyarországon és nemzetközi szinten is egyaránt erősödik az a tendencia. A jövedelmek növekvő hányada a leggazdagabb réteg kezében koncentrálódik, miközben a középrétegek aránya csökken. Magyarországon a különféle kutatások azt mutatják, hogy a középosztály a jövedelmi- és vagyonstatisztikák alapján, körülbelül a lakosság 40-45%-át teszi ki. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy mint ahogy a legtöbb társadalmi réteg, úgy ez is heterogén, így a pénzköltés, a kulturális fogyasztás valamint a megtakarítások terén is előfordulhatnak jelentős eltérések.
Késői születés és sorozatos traumák – a magyar középosztály történelmi útja
A rendi társadalom kereteitől a kései polgárosodásig (18-19. század)
A 18. századi Magyarországon a társadalmi hierarchiát főként a nemesi rend és a jobbágyság közötti különbség határozta meg, így modern értelemben vett „középosztály” még nem létezett. Főleg a század második felében, az első polgári jellegű rétegek (kereskedők, kisiparosok) lassan kezdték megvetni lábukat a városi központokban, de a gazdaság és a társadalom szerkezete továbbra is erősen feudális maradt. A reformkor, majd a kiegyezés hatására felgyorsult a polgárosodás folyamata, amelynek eredményeként egyre több kereskedő, hivatalnok és értelmiségi jelent meg a társadalomban. Az 1867 utáni időszakban Budapest népessége rendkívül gyors ütemben nőtt. Míg 1850 körül csak 150-160 ezer lakost számoltak, 1900-ra a város népessége meghaladta a 700 ezret. A népességnövekedés nagy részét a belső vándorlás eredményezte, ami egyúttal hozzájárult a középrétegek formálódásához és létszámuk gyarapodásához.
A dualizmus korszaka és az első világháború (1867-1918)
A 19. század végétől az első világháború kitöréséig a magyar ipar és mezőgazdaság dinamikus fejlődésnek indult, nőtt a városok népessége, megjelent egy szélesebb állami tisztviselői és kereskedői réteg. A középosztály ebben az időszakban még viszonylag szűk réteget alkotott, azonban fokozatosan bővült. Tagjai kiemelt figyelmet fordítottak kulturális igényeik kielégítésére, például rendszeresen látogatták a színházakat és operákat, könyveket vásároltak, és a korszak vége felé már a turisztikai célú utazások is anyagi helyzetük javulását tükrözték. A kiegyezést követően Magyarország gazdasága rohamos fejlődésnek indult, főként a vasútépítéseknek és az iparosodásnak köszönhetően. A városi polgárság összetétele is bővült: a kereskedők, gyárosok és bankárok mellett megjelent a közszférában dolgozó hivatalnoki réteg, miközben az értelmiségi osztály egyre nagyobb szerepet kapott. A feudális társadalom átalakulásának egyik figyelemre méltó jelensége a „dzsentri réteg” sajátos helyzete volt. Az elszegényedő nemesi családok egy része ugyanis a hivatalnoki vagy értelmiségi pályán próbált megélhetést találni, ami sajátos magyar viszonyokat eredményezett a középrétegek körében.
Két világháború között és a második világháború évei (1918-1945)
Az első világháború, majd Trianon után a társadalom jelentős megrázkódtatáson ment keresztül, a gazdasági nehézségek fokozódtak, a középosztály számára pedig ismét egyfajta újratervezés vált szükségessé. Az 1920-as és 1930-as években a kulturális igény jelentős mértékben megmaradt, noha az életszínvonal csökkenése miatt kevesebbet költöttek színházjegyekre és könyvekre. Az első világháború, majd Trianon és a gazdasági válságok rendkívül megterhelték a magyar társadalmat. A középosztály számára is nehézségeket jelentett a munkanélküliség, az infláció, a térvesztett piacok. Trianon miatt rengeteg értelmiségi és hivatalnok áramlott be az ország megcsonkított területére, ami telítette a középosztály hagyományos foglalkozási köreit. A második világháború pedig újabb nagy megrázkódtatást és veszteséget hozott, ami jelentősen csökkentette a polgári réteg számát és gazdasági erejét. A Horthy-korszakban viszonylag kicsi maradt az erős polgári réteg. Jellemző volt, hogy a középosztály még mindig elsősorban a kisebb vállalkozókból, bolt- és műhelytulajdonosokból, valamint állami alkalmazottakból állt.
A szocialista korszak (1948-1989)
A kommunista hatalomátvétel a tulajdonviszonyok drasztikus átalakításával felszámolta a hagyományos középosztály jelentős részét. Az államosítás, a magánvállalkozások betiltása, a kuláküldözés és a tervgazdaság bevezetése miatt sok, korábban önálló középosztálybeli egzisztencia semmisült meg. Ehelyett létrejött egy új, állami alkalmazotti réteg, amely ugyan szintén nevezhető „középrétegnek”, de valójában a politikai függés erősen meghatározta a létét és lehetőségeit. A késő Kádár-korszakban a „második gazdaság” (maszekolás, gmk-k, kiskereskedelmi engedmények) révén egy újfajta, részlegesen polgárosodó réteg is megszilárdult, amelynek tagjai például maszek vendéglátóhelyeket, kisipart, szolgáltatásokat üzemeltettek. Ez a csoport viszonylag szerény tőkefelhalmozásra és anyagi biztonságra tehetett szert, viszont a gazdasági és politikai rendszer korlátai erősen leszűkítették a mozgásterét. Az államszocialista rendszer a magántulajdon jelentős korlátozásával, az államosítással és a szigorú központi irányítással a hagyományos középosztályt szinte teljesen megsemmisítette. A pénzköltés terén megjelentek a hétvégi házak, nyaralók, valamint a lakásberendezés korszerűsítésére fordított kiadások. Bár a kulturális fogyasztás is erősödött (mozi, könyvvásárlás, színház), ezt erősen behatárolta a politikai ellenőrzés.
A rendszerváltástól az EU-csatlakozásig (1989-2004)
A piacgazdaságra történő átállás drámai változásokat hozott. A magas munkanélküliség, a privatizáció gyors üteme és a külföldi tőke (sok esetben kontroll nélküli) megjelenése sokaknak lehetőséget adott a gyors felemelkedésre, míg mások végzetes leszakadását eredményezte. A 1990-es években kibontakozó fogyasztói társadalom hatására a középosztály egyre inkább igyekezett láthatóvá tenni anyagi helyzetének javulását. Ez megmutatkozott az új autók vásárlásában, a külföldi utazások számának növekedésében és a nagyobb, modernebb lakások iránti keresletben. A kulturális fogyasztás is változáson ment keresztül, a könyvvásárlás iránti kereslet például jelentősen nőtt, bár sokan az olcsóbb, diszkontáras könyvpiacról szerezték be kiadványaikat. Fontos azonban megjegyezni, hogy mindez nem egy létező talapzatára épült, hanem tulajdonképpen, egyfajta „légüres térbe”, hiszen a rendszerváltás időszakára már csak az emlékei maradtak meg az egykori magyar középosztály hagyományának. Valódi szellemi örökségről, hagyományról vagy gyakorlatról nem beszélhettük.
Többek között ez a fajta gyökértelenség az oka annak, hogy napjainkban a költési szokások dacára a középosztály nem elég erős és nem elég önszerveződő, főként kulturális értelemben.
A rendszerváltás után az addigi állami vállalatok privatizációjában egyesek sikeresen vállalkoztak, mások beolvadtak a nemzetközi cégek hazai kirendeltségeibe, míg sokan a munkanélküliség vagy a tartós bizonytalanság helyzetébe kerültek. A kilencvenes évek végére a jövedelmi különbségek jelentősen megnőttek, ami az egykori középosztály helyén felemelkedett új réteg széttöredezéséhez vezetett. Voltak, akik felhalmoztak annyi vagyont, hogy felzárkóztak a felső-közép vagy a vagyonosabb elit réteghez, és voltak, akik inkább az alsó rétegek irányába csúsztak le. Utóbbi csoporthoz jelentősen többen tartoztak. A 2004-es uniós csatlakozás viszont egy új távlatot nyitott, mivel a vállalkozások és a magasan képzett munkaerő számára könnyebbé vált a nemzetközi piacra lépés, illetve számos uniós támogatási program is segítette a vállalkozói réteg megerősödését.
A 2008-as gazdasági válságtól 2025-ig
A 2008-as pénzügyi válság komoly visszaesést hozott. A devizaalapú hitelek terhe sok középosztálybeli családot érintett, és a lakásukat elvesztők száma is drasztikusan megnőtt. Ugyanakkor a 2010-es évek közepétől kezdve a magyar gazdaság ismét növekedési pályára tudott állni, amit a 2020-ban berobbant COVID-19-járvány akasztott meg időszakosan. A járvány okozta sokk azonban egyes szektorokban (például digitális szolgáltatások, IT-szektor) pozitív lendületet adott, amely a középosztálybeli keresetek emelkedését és a távmunka elterjedését hozta magával.
Egy társadalmi réteg mindig tükre egy az adott ország történelmének, és mivel a XX. századi magyar történelem végletesen drámai volt, ennek nyomait a középosztály a mai napig önmagán hordozza.
A magyar középosztály fejlődése jelentős késéssel és folyamatos törésekkel zajlott, ami alapvetően meghatározza társadalmi és gazdasági stabilitását. Míg Nyugat-Európában a polgárosodás és a középosztály megerősödése fokozatos, organikus folyamatként ment végbe, Magyarországon a történelmi traumák – háborúk, rendszerváltások, gazdasági válságok – rendre visszavetették ezt a fejlődést. Az újrakezdések és külső beavatkozások miatt a magyar középosztály helyzete ma is sérülékenyebb, kevésbé önfenntartó, és nagyobb mértékben függ az állami támogatásoktól, mint nyugati megfelelői. Ebben a kontextusban egy-egy kormányzat nem képes önmagában kompenzálni a történelmi hátrányokat. A kulcskérdés a hosszú távú gazdasági és társadalmi trendek fenntartása, amelyek lehetővé teszik a középosztály fokozatos megerősödését.
A pénzköltés, mint a középosztály létének bizonyítéka
Az elmúlt évtizedekben a fejlett országokban a középosztály meghatározásának új megközelítései között szerepel a fogyasztási és pénzköltési minták vizsgálata. Ezek az elemzések arra irányulnak, hogy a társadalmi csoportokat közös fogyasztási szokásaik alapján azonosítsák, szemben a hagyományosabb, például származási vagy foglalkozási alapú besorolásokkal. Egyes kutatások szerint a középosztálybeli életmód fenntartásának költségeit növelik a gazdagokat utánzó fogyasztási minták, amelyek gyakran túlzott kiadásokhoz és finanszírozhatatlan fogyasztáshoz vezetnek.
Az elmúlt évtizedekben nem csak az tendencia volt megfigyelhető, hogy az egész nyugati világban csökken a középosztály aránya a társadalmon belül, hanem az is, hogy a globalizáció egy sajátos következményeként a középosztályt érintő kihívások is sok esetben azonosak, az adott országtól aktuális helyzetétől függetlenül.
Magyarországon 2025-ben elmondható, hogy a lakhatással kapcsolatos költések aránya továbbra is magas, a középosztálybeli háztartások nettó jövedelmének 25–30%-át is elérheti. A vidéki városokban élő középosztály számára a lakás- vagy házfenntartás költségei mérsékeltebbek, mint Budapesten, ugyanakkor a bérleti díjak és a hitelkamatok emelkedése miatt sok középrétegbeli családnak nehézséget okoz az optimális lakáskörülmények fenntartása.
A középosztály körében emellett egyre nő az igény a magasabb minőségű, „egészséges” és bioételek iránt. A pandémia és a hozzá kapcsolódó egészségügyi félelmek felértékelték a minőségi táplálkozás jelentőségét ebben a rétegben is, így azóta is folyamatosan erősödik a tudatos vásárlói attitűd. A könyvvásárlás, a színház- és mozilátogatás, a zenei fesztiválok és egyéb kulturális rendezvények jelentős részét teszik ki a középosztály szabadidős költségeinek. 2023-ban a könyvpiac forgalma 64,2 milliárd forint volt, ami 8%-os növekedést jelent az előző évhez képest. Ugyanakkor a színházjegyek és a kulturális rendezvények bérleteinek árai is folyamatosan emelkednek, ami részben a középosztály egy szűkebb rétegére korlátozhatja a rendszeres kulturális fogyasztást.
Tendenciaként megfigyelhető, hogy a középosztály egyre növekvő hányada választja a rövidebb, ám gyakoribb belföldi kiruccanásokat a hosszabb külföldi nyaralások helyett. 2024-ben a belföldi turizmus 65%-át a középosztály adta. Itt is megfigyelhető, hogy a pihenésre és kikapcsolódásra fordított kiadások a társadalmi státusz egyik fontos kifejezőjévé váltak.
Méret és belső rétegződés
A 2025-ös évre vonatkozó becslések szerint a magyar középosztály, jövedelmi és kiadási adatok alapján, a népesség mintegy 35–45%-át teszi ki. Azonban érdemes kiemelni, hogy a középosztályon belül több réteg is elkülöníthető.
• Felső középosztály: Tagjai biztos anyagi háttérrel és magas jövedelemmel rendelkeznek, gyakran havi nettó 500 ezer-1 millió forint feletti egy főre eső háztartási jövedelemmel. Számukra jellemző a rendszeres kulturális költés és az utazások mind belföldön, mind pedig külföldön. Jellemzőek az egzotikus utazások, az évi több alkalommal történő vakációzás, a rendszeres étteremlátogatások, valamint a nagy értékű műszaki cikkek vásárlása. Emellett ebben a rétegben egyre inkább megfigyelhető a státuszszimbólumként is funkcionáló luxuscikkek beszerzése.
• Stabil középosztály: A stabil középosztályba elsősorban diplomások, alkalmazottak, valamint kis- és középvállalkozók tartoznak. Jövedelmi szempontból havi nettó keresetük általában 300 és 500 ezer forint között mozog, ami biztosítja számukra a kiegyensúlyozott megélhetést és bizonyos anyagi mozgásteret.Fogyasztásuk tudatos és kiegyensúlyozott. A rendszeres kulturális és szabadidős programok mellett fontos számukra a megtakarítás is. Szívesen költenek könyvekre, színházlátogatásra, valamint rövidebb belföldi wellness-utazásokra.
• Alsó középosztály: Ide tartoznak azok, akik havi nettó 200-300 ezer forint közötti jövedelemmel rendelkeznek, gyakran bizonytalanabb foglalkoztatottsággal. Például szakmunkások vagy pályakezdő diplomások kisebb vidéki városokban. Számukra a kulturális és utazási kiadások már megterhelőbbek, így ritkábban engedhetik meg maguknak ezeket. Fontos számukra a munkahelyi stabilitás megőrzése, és gyakran magas a hiteltörlesztések aránya is.
Nemzetközi összehasonlítások azt mutatják, hogy míg egyes nyugat-európai országokban a medián jövedelem alapján a lakosság 50-60%-a sorolható a középosztályba, addig Magyarországon és Kelet-Közép-Európa több államában ez az arány jellemzően alacsonyabb, 35-45% között mozog. Ezen országokban a széles alsó középosztály sokkal sérülékenyebb, emiatt gazdaságilag nagyobb mértékben támaszkodik az államra, ami sok esetben szembemegy a középosztály autonóm jellegével. A középosztály megerősítése érdekében a magyar kormány 2025-re a középosztály megerősítését és az alacsonyabb jövedelműek középosztályba emelését tűzte ki célul.
A technológiai és társadalmi trendek hatása a középosztályra
A 2020-as években a digitalizáció, az MI és a globális munkaerőpiac átrendeződése jelentős hatást gyakorol a magyar középosztály szerkezetére és jövőbeli kilátásaira. 2025-ben Magyarországon tovább terjed az MI-alapú automatizáció a gyártás, a logisztika és az adminisztratív területeken. Ez a folyamat új lehetőségeket teremt a magasan képzett, programozói vagy mérnöki háttérrel rendelkező középosztály számára, akik gyakran a felső középosztályban foglalnak helyet. Ugyanakkor veszélyeztetheti az alsó középosztály adminisztratív és irodai rutinmunkáit, amelyek a változások révén könnyen automatizálhatók.
A COVID-19-járvány alatt felgyorsult a home office kultúrája, ami kedvezett a digitalizált, szellemi munkát végző középosztálynak. A területi korlátok feloldódása lehetővé tette, hogy sokan akár vidékről, olcsóbb lakhatás mellett lássák el jól fizető, főként budapesti vagy külföldi munkáikat. Ez a folyamat növelte a középosztály rendelkezésére álló elkölthető jövedelmet, de teret engedett a munka és a magánélet összemosódásának is. A 2004-es EU-csatlakozás óta számos fiatal, diplomás magyar választja a külföldi munkavállalást. 2025-re ez a trend nem csökkent jelentősen, sőt egyes szektorokban, mint az egészségügy és az IT, fokozódhat is.
Azok a fiatalok, akik hazatérnek, gyakran magasabb szintű megtakarítással és nemzetközi tapasztalattal rendelkeznek, így megerősíthetik a belföldi középosztályt. Másrészt a folyamatos kiáramlás miatt a hazai munkaerő-állomány csökken, ami különféle gazdasági területeken munkaerőhiányt okoz, ami a bérek emelkedésével is járhat. Ezek a tényezők összességében átalakítják a magyar középosztály szerkezetét és befolyásolják jövőbeli kilátásait.
Bizonyítható tények és tévhitek
A középosztályt gyakran homogén csoportnak tekintik, azonban valójában több belső rétegre oszlik, mint például a felső, stabil és alsó középosztály. Ezek a rétegek jelentős különbségeket mutathatnak jövedelem, lakóhely (főváros vagy vidék), kulturális szokások és foglalkozási státusz tekintetében. Például vidéken gyakran alacsonyabb jövedelemmel is elérhető a fővárosihoz hasonló életszínvonal, ami tovább árnyalja a középosztály belső tagoltságát. Egy másik elterjedt tévhit szerint csak a rendszerváltás nyertesei tartozhatnak a középosztályhoz. Valójában sokan, különösen a korábbi ipari és állami vállalatok alkalmazottai, komoly veszteségeket szenvedtek el a posztszocialista átmenet során. Ennek ellenére középosztálybeli státuszukat megőrizhették, vagy annak peremére szorulhattak. A társadalmi mobilitás útjai ebben az időszakban igen bonyolultak és töredezettek voltak. Gyakori félreértés az is, hogy a középosztály létszáma kizárólag kormányzati intézkedésektől függ. Bár a kormányzati gazdaság- és szociálpolitika, például az adókedvezmények vagy az oktatási és egészségügyi rendszer fejlesztése, jelentős hatással van e réteg helyzetére, a globalizáció és a nemzetközi pénzügyi folyamatok szintén alapvetően befolyásolják a középosztály helyzetét.
A középosztály a társadalom stabilitásának egyik legfontosabb pillére, mivel képes kiegyensúlyozni az alacsonyabb jövedelmű csoportok és a felső rétegek érdekeit. Jellemzően a kiszámíthatóságot és a politikai mérsékletet támogatja, ezáltal hozzájárulva a társadalmi egyensúly fenntartásához. Az OECD Middle Class Under Pressure jelentése szerint a középosztály a demokratikus rendszerek alapját képezi, de egyre nagyobb nyomás nehezedik rá a stagnáló jövedelmek, az emelkedő megélhetési költségek és a növekvő munkahelyi bizonytalanság miatt. A digitalizáció és a magasabb hozzáadott értékű munka előnyei leginkább azok számára érzékelhetők, akik nyitottak a tanulásra és a fejlődésre. Bár ez nem igaz a középosztály teljes egészére, egyértelműen megfigyelhető azoknál, akik képesek kihasználni a modern technológiai fejlődés nyújtotta lehetőségeket. Az Európai Bizottság A szociális Európa jövője című jelentése szerint a digitalizáció és az automatizáció átalakítja a munkaerőpiacot, egyesek számára új lehetőségeket teremt, míg másokat hátrányosan érint. Azok, akik nem rendelkeznek megfelelő digitális készségekkel, kiszorulhatnak a munkaerőpiacról, ezért a folyamatos tanulás és az élethosszig tartó készségfejlesztés kiemelt jelentőségű a középosztály stabilitásának megőrzése szempontjából.
Összegzés – nemzetközi trendek és a magyar perspektíva
A 2020-as évek meghatározó európai és globális folyamata a középosztály apadása. A gazdasági növekedés eredményei egyre inkább a tőketulajdonos, „szupergazdag” rétegekhez áramlanak, miközben a hagyományos középrétegek egy része lecsúszással vagy stagnáló életszínvonallal szembesül. Az Egyesült Államokban különösen látványos ez a folyamat. Míg 1980-ban az amerikai középosztály a társadalom mintegy 60%-át tette ki, 2020-ra ez 50% alá süllyedt, miközben rohamosan nő a milliárdosok és szupergazdagok vagyona.Magyarországon ugyanez a tendencia figyelhető meg, bár sajátos kelet-közép-európai keretek között.
Összességében, a középosztály jövője Magyarországon 2025-ben továbbra sem tekinthető magától értetődőnek vagy teljesen biztonságosnak. A fogyasztási és költési adatok alapján azt mondhatjuk, hogy ez a középosztály képes, legalább időszakosan, a polgári jólét megélésére, de ez a réteg többnyire nem rendelkezik akkora anyagi tartalékkal és politikai befolyással, hogy hosszú távon is garantált legyen pozíciója. Az erősödő globális vagyoni koncentráció miatt a középosztály további erősítése kiemelt társadalom- és gazdaságpolitikai kérdés. Csak így válhat valóban tartós stabilitási és innovációs tényezővé a következő évtizedekben.
