Újabb hátborzongató jelentést tett közzé a minap a Transparency International Berlinben működő Titkársága. Az idén 30. alkalommal nyilvánosságra hozott Korrupció Érzékelési Index nemcsak azért döbbenetes, mert Magyarországot a harmadik világ félgyarmati rendszerei közé sorolja be, hanem inkább azért, amilyen módszertannal ezt a rangsort sikerült létrehozni.
Abszurd helyezés
„Megőrizte az elmúlt években elért pozícióját Magyarország az Európai Unió tagországai között a Transparency International (TI) berlini központja által közreadott Korrupció Érzékelési Index (Corruption Perception Index – CPI) 2024-es rangsorában. Büszkeségre továbbra sincs ok: hazánk egymást követő három évben lett utolsó az uniós tagállamok között, világviszonylatban pedig hat pozíciót veszítve, a 76. helyről a 82. helyre csúszott vissza…”
– olvashatjuk a jelentésben, és ahogy mazsolázgatunk az adatok között, egyre valószínűtlenebb állításokra bukkanunk. Kiderül például, hogy az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) 38 tagállama közül Magyarország az utolsó, olyan államok mögé sorolva, mint Mexikó és Kolumbia. Az a Mexikó, és az a Kolumbia, ahol bűnözői csoportok uralják az ország egyes részeit, amelyekben az állam nemhogy az üzleti élet tisztaságát nem tudja biztosítani, de a legalapvetőbb feladatait is képtelen ellátni.
Nézzük meg, van-e magyarázat a bizarr eredményre! A jelentésből kitűnik, hogy a Transparency International összefoglalójának szerzői is úgy érzik, magyarázatra szorul a nem éppen életszerű sorrend.
Nem a korrupciót mérik
Egyfelől kiderül – nem győzik hangsúlyozni –, hogy az index nem a korrupciót méri, hanem a korrupció érzékelését. A társadalmi percepció ugyanakkor korántsem hozható összhangba a valós helyzettel. Torzító hatású, hogy nem egy általános mérési metodikát alkalmaznak, hanem egyéni meglátások segítségével készítik el az indexet, amely jellegéből fakadóan képtelen tükrözni a reális korrupciós szintet.
Ezek ismeretében különösen érdekes, hogy a Transparency International ehhez képest “Továbbra is Magyarország az Európai Unió legkorruptabb tagállama” címmel adott ki kommünikét a jelentés kapcsán, amit aztán számos magyar sajtótermék szalagcímben vett át.
Egy korábbi elemzés így ír erről:
„Számos esetben rejtve marad az állami visszaélés a rendszerben, így a korrupcióérzékelési tételeket sokszor nem is tudják bizonyítás alá vonni. Éppen ezért nem lehet hitelt érdemlően megerősíteni a korrupció tényét, ha egy-egy megkérdezett szereplő kinyilvánítja az egyedi véleményét a kérdésben. A módszertan alapján továbbá az információátadók függetlenségére sincs garancia, hiszen a citált szakértők kiléte és kiválasztásuk pontos módja nem ismert – nem zárható ki tehát, hogy ezen személyi kör kialakítása tendenciózus módon történik.”
Fontos kiegészítést jelent az index megalkotójának álláspontja: az 1995 óta működő felmérés vonatkozásában Prof. Dr. Johann Graf Lambsdorff 2009-ben felhívta a figyelmet, hogy a korrupcióval kapcsolatos percepciót nem szabad összekeverni a valósággal. A kutató akkor deklarálta, hogy a Korrupció Érzékelési Index módszertanának átalakítása miatt a jövőben nem kívánja akadémiailag hitelesíteni a CPI-t. Lambsdorff aggályainak kellő súlyt adva lemondott a Transparency International-nél betöltött vezető kutatási tanácsadói (senior research consultant) posztjáról is.
Nemzetközi színtéren mások is kritizálták a CPI-t. A Global Integrity nevű kutatócsoport vezetője úgy nyilatkozott, a megkérdezettek korrupcióérzékelésére a személyes intuíciók mellett a médiabefolyás is kihat. Erőteljesen bírálták a Korrupció Érzékelési Index módszertanát, mivel az szerintük komoly manipulációra és torzításra adhat lehetőséget: ezt szemléltetve például egy érdeksérelmet szenvedett gazdasági szereplő is hivatkozhat mindenféle alap nélkül a korrupció fokozódására, és a CPI ezeket a véleményeket becsatornázva tüntetheti fel rossz színben az adott államot, jelen esetben Magyarországot. A Foreign Policy nevű amerikai lap pedig az index alkalmazásának befejezését javasolta a Transparency International számára, mondván, hogy a CPI az elittel szembeni, félrevezető elfogultságot tartalmaz.
De akkor mit tükröz ez az index?
A kritikákból az bontakozik ki, hogy az index leginkább azt méri, milyen módon jelenik meg a korrupció kérdése egy-egy ország nyilvánosságában, vajon jellemző-e a kormánypártokat korrupciós vádakkal támadni. Magyarország esetében a sajtó szerepe rendkívüli módon felértékelődik, elsősorban azért – derül ki a jelentésből –, mert a nyilvánosság előtt korrupcióval kapcsolatos problémaként jelenik meg az Európai Unió és Magyarország közötti évek óta zajló vita. A jelentés hosszan elemzi, miért nem fér hozzá Magyarország az EU pénzalapjainak egy részéhez. Így fogalmaznak: „Az Európai Bizottság – a teljes kohéziós politikai pénzügyi keret elköltési szabályaival kapcsolatban – 2022. december 22-én megállapította: Magyarország négy területen, így az igazságszolgáltatásban, a menedékjogok és a szexuális kisebbségek jogaival kapcsolatban, valamint a tudományos élet szabadsága terén sérti az Európai Unió Alapjogi Kartáját. Mivel a Karta rendelkezéseinek betartása a kohéziós pénzek felhasználásának alapelveit meghatározó úgynevezett horizontális feljogosító feltételek közé tartozik, a Bizottság 2022 végén úgy döntött, hogy az ország addig nem férhet hozzá az érintett uniós forrásokhoz, amíg a problémákat nem orvosolják.”
Azaz az EU által elvárt szabálymódosítások közül legfeljebb egy, az igazságügyi reform kérdése érintheti a korrupció problémakörét, a Magyarországgal szemben zajló uniós feltételességi eljárás mégis jelentősen befolyásolja, azaz, valójában súlyosan torzítja a TI Korrupció Érzékelési Indexét.
Önmagukra mutató hivatkozások
Tovább rontja a jelentés hitelességét az utóbbi hetekben kiderült USAID-támogatás hálózat mögött álló érvelési hurokrendszer. Az amerikai baloldali kormányzattól jelentős és rendszeres támogatást kapó Transparency International jelentéseiben olyan szervezetekre hivatkozik, amelyek ugyancsak az USAID és más baloldali-liberális jellegű NGO-k támogatását élvezik. Az áttételes önhivatkozásra maga a jelentés kínál példát, amikor – a Korrupció Érzékelési Indexet befolyásoló tényezőként számol be a Szuverenitásvédelmi Hivatal és a TI Magyarország konfliktusáról. A szövegből kiderül, hogy a Transparency International Magyarország 31 civil szervezet támogatásával lépett föl a szuverenitásvédelmi törvénnyel szemben, köztük számos olyan egyesülettel, amely – mint kiderül éppen úgy rajta van az amerikai USAID kifizetési listáján, mint maga a Transparency International. Az ügyet a szervezet ugyancsak eljuttatta az Európai Unióig, az Európai Bizottság pedig a törvény kapcsán kötelezettségszegési eljárást indított a magyar kormánnyal szemben.
Az újabb vita pedig természetesen további pozícióvesztéssel jár a Korrupció Érzékelési Index rangsorában…
A magyar korrupció valódi mértéke
A teljesség kedvéért érdemes azt is megemlíteni, hogy a magyarországi korrupció valószínűleg nagyjából ott lehet, ahol az európai centrum-periféria-lejtőn lennie kell, illetve ahová kulturális gyökerei kapcsoljuk: valahol Ausztria mögött és Románia előtt, nagyjából egy szinten Szlovákia és Horvátország korrupciós helyzetével. Fenyvesi Éva – Kurgyis Zsuzsanna tanulmányában egyebek mellett arra is rávilágít, hogy komoly kulturális tényezők befolyásolják a korrupció mértékét. „A szociológusok sokszor utalnak a korrupció kialakulása kapcsán a kulturális hatásokra, melyben nagy szerepet játszik az általános bizalom, a vallás és a hierarchia kérdéséhez való hozzáállás (Havasi, 2009). Az emberek közötti bizalom és a korrupció mértéke között fordított arányosság van (Glinkina, 2010). Ezzel szemben más eredményt mutatnak azok az elemzések, ahol a családcentrikusság és a korrupció egymásra való hatását vizsgálták, és kiderült, hogy a kettő pozitív korrelációt mutat. Ugyanis azokban az országokban,ahol a megvesztegetők biztosabbak abban, hogy majd viszonzást is remélhetnek, – vagyis jelen van egyfajta általános bizalom a partnerek között – magasabb korrupciós szint mutatkozik… A különböző vallási értékek és a megvesztegetés szintje között, pozitív korrelációt fedeztek fel. Ilyen változó például az, hogy az egyének elfogadják, illetve következetesnek tartják, hogy egy országon belül egyenlőtlen a hatalomeloszlás. Egy másik ilyen tényező, hogy az egyén az anyagi sikert az életminőség elé helyezi. A hagyományőrzést és a különböző társadalmi értékeket vizsgálva, egy kutatás azt bizonyította, hogy azok a közösségek, ahol a világi, vagy racionális erények dominálnak a hagyományos vallási értékek felett (vagyis, ahol a személytelen értékek fontosabbak, mint például a családi értékek), kisebb a korrupciós ráta.”
A helyzeten természetesen ronthatnak a borús a gazdasági kilátások, és javíthatnak például a bűnüldözés megerősítésére irányuló törekvések, ám összességében a korrupciót leginkább az befolyásolja, hogy milyen régen van hatalmon az a politikai-gazdasági elit, amelyben a korrupció megjelenik. Erre is utal Fenyvesi Éva – Kurgyis Zsuzsanna Mindennapi korrupció című tanulmánya: „A korrupciós kapcsolat létrejöttét nehezíti, ha a felek között nagy a társadalmi különbség. A korrupció a versengés mellett együttműködést is igényel, amelynek egyik legfontosabb aspektusa az egymás iránti bizalom (Bereczkei – Tóth, 2010)”. A korrupció gyakorlati szempontból ugyanis éppen olyan jártasságot igényel, mint bármilyen üzleti modell. Kialakításához nemcsak a résztvevő felek közötti bizalomra van szükség, de arra is, hogy tisztában legyenek a korrupció helyben szokásos működésmódjával, mértékével, a törvényi keretekkel, a bűnügyi kockázatokkal és így tovább. Minél hosszabb időt tölt a hatalomban egy politikai-gazdasági elit, tagjai annál képzettebbek lesznek a korrupciós kérdések és lehetőségek tekintetében. Ebben a viszonylatban pedig a közép-európai elitek ugyancsak hasonlítanak egymásra, nagyjából egyidősek.
