A csütörtökön megnyílt és vasárnapig nyitva tartó FeHoVa nyitóünnepségén Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a vadkárokkal kapcsolatban megjegyezte: a vad az erdőn és mezőn otthon van, nem csapás a mezőgazdaságnak. A vadat megilleti az életlehetőség, ennek a kárát pedig a földtulajdonosnak viselni kell, a vad ugyanis hamarabb volt ott, mint a gazdálkodó. Arról nem tett említést a miniszterelnök-helyettes, vajon ki viseli annak felelősségét, ha ragadozók támadnak emberekre. A kérdést indokolttá teszi a minapi ózdi medvetámadás, illetve a Magyarországon egyre gyarapodó medveészlelések, valamint a környező országokban rendkívül gyorsan szaporodó medvetámadások. Valóban kiszolgáltatottak lennénk ostoba jogszabályok miatt? Megnéztük, milyen jogszabályok vonatkoznak a medvék védelmére és milyen jogszabályokon túli viselkedési módok segíthetik a békés és biztonságos együttélést.
Az egyre nyilvánvalóbb veszélyhelyzettel kapcsolatban többen is felemelték szavukat. A témában néhány évvel ezelőtt Balavány György közölt publicisztikát, így írva a kérdésről: „csöppet sem bánnám, ha volna lehetőség inkább kilövöldözni szegény medvéket, mint egy fél megye életébe beiktatni a mindennapi veszélyt. És azt mondom, ha csak egyetlen embertársunkat széttépi a medve, már túl nagy volt az ár. Ez pedig minden jel szerint nagyon is benne van a pakliban.”
De akadnak ennél karakteresebb vélemények is. Egy internetes fórumon sokak meggyőződésének adott hangot egy hozzászóló: „Tönkre vágja a turizmust, a gazdálkodást, az ősi helyben élő népeket a sok medve. … Legyenek kint vadállatok, szarvas, őz, bölény stb. Növényevők. De a medve életveszélyes. Sok embert is megölt. Annak az egy embernek az élete a mindene. Azt elvette a medve. Mi meghódítottuk a földet az erdőket, a területeket. Most adjuk vissza a medvéknek? Csak azért, mert olyan romantikus? Nem. Uniós idióták tolják a medvét az irodaházból.”
Azon túl, hogy a kisebb-nagyobb medvepopulációkkal bíró országok vezetői – a kortárs környezeti szempontoknak is megfelelve – nem szívesen lépnek fel a medvékkel szemben, Európában számos nemzetközi szerződés és egyezmény is védi a vadon élő állatokat, köztük a medvéket. Ezért azok a felvetések, amelyek a medvék veszélyességére hivatkozva a nagyragadozók kilövését vagy befogását javasolják, csakis az európai és a hazai szabályozás figyelembevételével valósíthatóak meg.
A legfontosabb nemzetközi szabályozók közé tartozik a Bern-i Egyezmény (1979), amely az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyek védelmét szolgálja. Az egyezmény különleges védelmet biztosít a veszélyeztetett fajoknak. Az Európában honos barna medve az egyezmény II. függelékében szerepel, amely a szigorúan védett állatfajokat sorolja fel. Az egyezmény értelmében tilos e faj egyedeinek szándékos befogása, megölése vagy zavarása, valamint élőhelyeik szándékos károsítása vagy megsemmisítése. Ugyanakkor az egyezmény lehetőséget biztosít bizonyos kivételekre, ha nincs más kielégítő megoldás, és a kivétel nem veszélyezteti a populáció fennmaradását.
Másik irányadó megállapodás a CITES Egyezmény (Washingtoni Egyezmény, 1973), amely szabályozza a veszélyeztetett vadon élő állatok és növények nemzetközi kereskedelmét, így a medvékre és azok származékaira vonatkozó kereskedelmet is korlátozza. A barna medve itt is a II. függelékben szerepel, ami ez esetben azt jelenti, hogy a faj nem feltétlenül veszélyeztetett a kihalás szempontjából, de a kereskedelem szabályozása szükséges a túlélésük biztosítása érdekében.
Természetesen európai szintű megállapodás is védi a medvéket. Az Európai Unió Élőhelyvédelmi Irányelve (1992) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmét biztosítja az Európai Unióban. A barna medve szerepel az irányelv II. és IV. mellékletében is, amelyek a közösségi jelentőségű, szigorúan védett fajokat tartalmazzák. Az irányelv előírja a tagállamok számára, hogy különleges természetmegőrzési területeket jelöljenek ki e fajok élőhelyeinek védelme érdekében, és biztosítsák a védendő fajok kedvező védelmi státuszát. Magyarországon azonban egyelőre nem látható, hogy van-e olyan terület, ahol tartósan megtelepedett egy-egy medvecsalád, így a megfelelő élőhely, mondjuk valamiféle medverezervátum kijelölése sem történhetett meg.
Ugyanakkor a hazai szabályozás is foglalkozott már a medvekérdéssel. A Környezetvédelmi és tájvédelmi törvény 2024-es módosításánakcélja éppen a medvék élőhelyének védelme és a lakosság biztonságának fokozása volt. A módosítás szabályozta a medvékkel kapcsolatos beavatkozások feltételeit, beleértve a befogásukat, áttelepítésüket vagy szükség esetén a kilövésüket is.
A szabályozás értelmében medvék befogása és áttelepítése során a következő szempontokat kell érvényesíteni:
A természetvédelmi hatóságoktól engedélyt kell kérni a medvék befogására és áttelepítésére.
A műveletet képzett szakembereknek kell elvégezniük, akik tapasztalattal rendelkeznek a nagytestű ragadozók kezelésében.
Az áttelepítésre olyan élőhelyet kell választani, ami megfelelő a medvék számára, és minimálisra csökkenti az emberekkel való konfliktusok lehetőségét.
Fontos továbbá a helyi közösségek informálása a tervezett intézkedésekről és a medvékkel való biztonságos együttélés módjairól.
Főszabályként azonban továbbra is a Természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény van érvényben, amely kimondja, hogya barna medve Magyarországon fokozottan védett faj, eszmei értéke 250 000 forint. A törvény értelmében általánosságban tilos a védett állatfajok egyedeinek zavarása, befogása vagy elpusztítása, kivéve, ha erre a természetvédelmi hatóság külön engedélyt ad.
Ha tehát komolyan felmerül, hogy a Magyarországon élő medvék veszélyeztetik az embereket, rákapnak a falusi szeméttárolókra, turistautak és pihenőhelyek környékén ólálkodnak, vagy kárt tesznek a háztáji állatállományban, akkor van jogi lehetőség arra, hogy a medvéket befogják, elszállítsák vagy akár ki is lőjék.
Mindenképpen helyes azonban, ha betartjuk a természetjárók intelmeit: „Lehetőleg csoportosan túrázzanak, mivel a medvék kevésbé merészkednek emberek közelébe, ha többen vannak.Folyamatosan keltsenek zajt, hogy elkerüljék a véletlen találkozást. Vigyenek magukkal medveriasztó spray-t, amely akár 12-15 méteres távolságból is hatásos lehet, de figyeljenek a szélirányra. Kerüljék a sűrű cserjéket és a magas aljnövényzettel borított területeket, maradjanak a kijelölt turistaösvényeken. Ha medvét észlelnek, ne közelítsenek hozzá, ne próbálják etetni vagy megzavarni, bármennyire is szelídnek tűnik.”
A vadgazdálkodásért felelős hatóságok és természetvédelmi szakemberek kontroll alatt tartják a medvehelyzetet. Azt állítják, hogy ha észszerűen viselkedünk, akkor biztonságban vagyunk.
