Orbán Viktor politikájának régóta fontos eleme, hogy az ukrán-orosz konfliktus kapcsán a mielőbbi békekötésben érjen el megoldást. Ahogy a többi békepárti politikust, őt is gyakran éri a “putyinbérencség” vádja ellenfelei részéről. A 2024-es év második fele mozgalmasan alakult: amellett, hogy ősszel azt a Donald Trumpot választották amerikai elnökké, aki gyökeres változásokat ígér az USA Ukrajnával kapcsolatos politikájában, júliustól Magyarország töltötte be az EU soros elnöki tisztét, amelyet Orbán Viktor a békediplomáciája megtámogatására is felhasznált. Ellenfeleinek ez kezdettől fogva csípte a szemét, folyamatosan ismételgették személyeskedő szkepszisüket, még csak azzal sem sokat vesződtek, hogy variálják vagy frissítsék a kritikát a fejlemények tükrében, menetrendszerűen ismételték paneljeiket, kárhoztatva az értelmetlennek nevezett békemissziót. Ugyanúgy megszólalt a budapesti amerikai nagykövet mint Róna Péter, karöltve a magyar ellenzéki politikusokkal, de Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is fanyalgott és gúnyolódott a kezdeményezésen. Az alábbiakban megvizsgáljuk, hogy állnak a béke kilátásai a 2024-es év végén, milyen eredményekkel jártak a magyar miniszterelnök törekvései, mennyiben növekedtek az esélyek arra, hogy szemben a fentebb felsorolt személyek vélekedésével, belátható időn belül megszülessen a tűzszünet.
A magyar miniszterelnök a békemissziót összefoglaló jelentésében így ír erről:
A hadviselő felek eltökéltek abban, hogy még mélyebben bevonják magukat a konfliktusba, és egyikük sem kíván tűzszünetet vagy béketárgyalásokat kezdeményezni. Ezért feltételezhetjük, hogy a feszültségek nem csökkennek, és a felek nem kezdenek kiutat keresni a konfliktusból, jelentős külső beavatkozás nélkül.
Kihasználva az Unió soros elnökének tisztségét, e külső beavatkozásra vállalkozott a magyar miniszterelnök. Tárgyalásaival nemcsak azt érte el, hogy kiszabadította a tabusítás alól a békekötés és fegyverszünet témáját, de világos és egyértelmű választóvonalat húzott a békepárt és a háborús tábor tagjai között, artikulációt adva egyúttal a békepárti elköteleződés mögött rejlő érdekeknek is. Egyre inkább ennek a koordinátájában kell állást foglalni a nyugati politikusoknak.
Tíz nap alatt a Föld körül
Az Európai Tanács soros elnökségének végéhez közeledve a Mandiner így foglalta össze a békemisszió eseménytörténetét: Orbán Viktor magyar miniszterelnök, amint átvette az vándortisztségét, egyből útra is kelt, és „júliusban tíz nap alatt négy országban tárgyalt. Elsőként Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel találkozott. A magyar kormányfő júliusi, kijevi látogatása során az Oroszországgal való gyorsabb tárgyalások érdekében tűzszünetet javasolt az ukrán félnek, melyet Zelenszkij „kissé hűvösen” fogadott a beszámolók szerint.
Orbán Viktor ezután Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz utazott, a találkozót követően a svájci Die Weltwoche készített a miniszterelnökkel interjút, amelyben a magyar kormányfő elmondta, hogy három kérdésben is kikérte Putyin véleményét. Elsőként arról érdeklődött, hogy Putyin mit gondol a már meglévő béketerv javaslatokról és a tárgyalási formátumokról. De az orosz elnököt megkérdezte arról is, hogy lehetségesnek tartja-e a tűzszünetet a béketárgyalások megkezdése előtt, valamint arra is kíváncsi volt, hogy Oroszország vezetője miként látja Európa biztonsági rendszerének jövőjét a háború után. Oroszország után Kína következett, ahol Hszi Csin-Ping kínai elnökkel, a kormányfő Pekingben hangsúlyozta, hogy „a magyaroknak fontos, hogy Kína szorgalmazza a békét a világban”… Júliusi diplomáciai nagyüzem negyedik állomásaként pedig az USA felé vette az irányt, hogy Joe Biden hivatalban lévő elnökkel és a NATO vezetőivel egyeztetett. De nem mulasztotta el ugyanakkor meglátogatni az azóta elnökké választott Donald Trumpot sem”.
Az „érthetőség és tisztánlátás” érdekében Orbán Viktor miniszterelnök nyilvánosságra hozta az ukrán, orosz, kínai és török vezetőkkel, valamint Donald Trump korábbi amerikai elnökkel folytatott megbeszélései összefoglaló értékelését és javaslatait, amit Charles Michelnek, az Európai Tanács elnökének el is küldött. A miniszterelnök békekereső javaslatai közül sajnos semmi nem valósult meg.
Tűzszünet karácsonyra
A békemisszió második felvonása decemberben Orbán Viktor a Ferenc pápánál tett látogatásával kezdődött. A Szentatyánál tett látogatást követően a miniszterelnök Amerikába utazott, és a floridai Mar-a-Lagóban tárgyalást folytatott Donald Trumppal, Elon Muskkal és az elnök leendő nemzetbiztonsági tanácsadója, Michael Waltz társaságában. Nem sokkal később Vlagyimir Putyin orosz elnökkel folytatott egy közel egyórás telefonbeszélgetést a miniszterelnök, melyről az X közösségi oldalán azt írta:
A háború legveszélyesebb heteit éljük. Minden rendelkezésünkre álló diplomáciai eszközt bevetünk a tűzszünet és a béke előmozdítása érdekében. (Ugyanakkor Kijev még azt is elutasította, hogy telefonon egyeztessen a magyar kormányfővel – a szerk.) Karácsonyi tűzszünetet és jelentős fogolycserét javasoltunk ma. Sajnálatos, hogy Zelenszkij ukrán elnök egyértelműen elutasította és kizárta ezt… Mi megtettük, amit tudtunk!”
A háborús párt alakot ölt
Oroszország – bár ragaszkodva többször hangoztatott elvárásaihoz – a békemisszió mindkét fordulójához pozitívan viszonyult. Moszkva álláspontjával kapcsolatban talán elég, ha Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő gondolatait idézzük: „Elvileg készek vagyunk megfontolni a konfliktus kiváltó okainak megszüntetésére irányuló konstruktív javaslatokat, amelyek figyelembe veszik majd a helyszíni realitásokat és összességében az általunk felvázolt orosz érdekeket.”
Ugyanakkor a megkérdőjelezhetetlenül jószándékú magyar kezdeményezéssorozat meglepetésszerűen agresszív politikai válaszokat szült a NATO- és EU-partnerek körében. Míg az első forduló eseményeire főleg az európai politikusok reagáltak hisztérikus elutasítással, addig a karácsonyi tűzszünet lehetősége Kijev adott megdöbbentően durva válaszokat. Orbán júliusi kezdeményezést követően Charles Michel, az Európai Tanács elnöke arról beszélt, hogy az Unió soros elnökének nincs felhatalmazása arra, hogy az EU nevében tárgyaljon Oroszországgal. Ursula von der Leyen úgy nyilatkozott, hogy szerinte a békítési szándék nem állítja meg Putyin elnököt. Jan Stoltenberg úgy fogalmazott: „a békéhez vezető egyetlen út meggyőzni Putyin orosz elnököt arról, hogy a hadszíntéren nem győzhet, hanem le kell ülnie és el kell fogadnia egy olyan megoldást, amelyben Ukrajna szuverén és független országként létezik tovább Európában. A meggyőzés egyetlen módjának Ukrajna további katonai támogatása.”
Manfred Weber úgy fogalmazott, hogy Orbán Viktor útja „egyáltalán nem egy békemisszió volt, hanem egy utazás, amely meghosszabbítaná a háborút”. Petr Fiala cseh miniszterelnök teljes ideológiai épületet húzott fel a tagadásból. Szerint béke csak akkor lehetséges, ha az agresszív orosz rezsim megérti, olyan erősek vagyunk, hogy nem éri meg katonailag fellépni ellenünk. Az pedig, hogy a magyar miniszterelnök Vlagyimir Putyin orosz elnökkel találkozott, azokra a kísérletekre emlékeztetik őt, melyeket Adolf Hitler megbékítése során folytatott Európa. Fiala szerint Orbán erőfeszítései csak a Kremlt segítik, mivel mindegy, mit tesz, az oroszok akkor is folytatni fogják az Ukrajna elleni háborút. Donald Tusk lengyel miniszterelnök is aggodalmát fejezte ki a magyar miniszterelnök Moszkvai látogatása miatt. Mike Carpenter, a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának Európáért felelős vezető tanácsadója szerint nem volt hasznos Orbán találkozója Putyinnal.Különleges szerepet választott magának Emmanuel Macron francia elnök, aki a békemisszióról viszont úgy nyilatkozott, hogy a magyar kormányfő látogatásai „nagyon hasznosak”voltak. Ám miközben hasznosnak nevezte a kezdeményezést, arról is gondoskodott, hogy Ukrajnát benne tartsa a háborúban. A karácsonyi tűzszüneti felhívás kapcsán többször is fölvetette, hogy fegyverszünet vagy békekötés esetén európai békefenntartókat kellene küldeni a háborús zónába. A Reuters értesülése szerint egyes európai vezetők akár 100 ezer katonát is Ukrajnába küldenének. A kezdeményezésről Robert C. Castle biztonságpolitikai szakértő adott értékes véleményt:„Ha az oroszokat rá akarjuk venni egy tűzszünetre, akkor talán nem azzal kéne kecsegtetni őket, hogy az egyszersmind azt is jelenti, hogy több tízezer nyugati katona fog állomásozni a határuk mentén. Néha az az érzésem, hogy aki ilyenekkel ötletezik, az szánt szándékkal el akarja szabotálni az egész folyamatot.”
Kijevi héják
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök július 8-án még csak azt mondta, hogy Orbán Viktor nem közvetíthet Oroszország és Ukrajna között, a karácsonyi tűzszünetről már egészen másképp nyilatkozott, sajtómegfogalmazások szerint nyílt konfrontációt hirdetett Orbánnal szemben:
„Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek nincs befolyása Vlagyimir Putyin orosz elnökre, és Ukrajnának nincs szüksége az ő közvetítésére az Egyesült Államokkal való kapcsolataiban” − jelentette ki az ukrán elnök. „Erős ország vagyunk, ezt megmutattuk a csatatéren Putyin agressziója alatt. Van-e másnak Európában ilyen tapasztalata? Senkinek. Van-e Orbánnak ilyen hadserege? Nincs. Hogyan fog nyomást gyakorolni Putyinra? Egy viccel, egy mosollyal? Tartsa meg magának”
− mondta Zelenszkij a Helyi és Regionális Önkormányzatok Összukrajnai Kongresszusának keddi ülésén.
„Felszólítjuk a magyar felet, hogy hagyjon fel a béke és karácsony témájában történő erkölcstelen manipulációkkal, tartózkodjon az agresszor állammal való egyoldalú kapcsolatfelvételtől, amely aláássa az igazságos béke helyreállítására irányuló közös erőfeszítéseket” – üzente a magyar kormánynak Ukrajna külügyminisztériuma.
Andrij Jermak, az ukrán elnöki hivatal vezetője egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: Ukrajnának nem szabad tárgyalásokba bocsátkoznia a háború lezárásáról mindaddig, amíg Oroszország rendelkezik a konfliktus folytatásához szükséges eszközökkel. „A fenntartható békéről szóló tárgyalások csak akkor kezdődhetnek meg, ha az ellenségnek nem maradnak forrásai a háború folytatására” – fogalmazott Andrij Jermak újságírói kérdésre válaszolva. Mihajlo Podoljak, az ukrán elnöki hivatal vezetőjének tanácsadója pedig leszögezte: „Jelenleg nincs lehetőség a tárgyalásokra Ukrajna és Oroszország között”.
Mire készül Ukrajna?
Kiss Rajmund, az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetője szerint Zelenszkij azért utasíthatta el a karácsonyi tűzszünetet, mert az ukrán elnök január 20-ig, Trump beiktatásáig, a lehető legtöbb pénzügyi támogatást szeretné besöpörni az Európai Uniótól és az Egyesült Államoktól, a tűzszünet pedig jelentősen rontaná a tárgyalási pozícióját. Vagyis, ha elhallgattak volna a fegyverek, akkor nehezebb lett volna kérnie újabb támogatásokat.
Más elemzők arra gyanakodnak, hogy Ukrajna újabb offenzívára készül. Legalább is, erre lehet következtetni a meglepően hisztérikus reakciókból. Azt már korábban is mondogatták a katonai, biztonságpolitikai szakértők, hogy Kijev rejtegeti a közelmúltban kapott nyugati fegyvereket, repülőgépeket, s észrevehetően elhanyagolja a déli frontot, miközben a kurszki betörés állásait védő csapatok minden erősítést, támogatást megkapnak. Ráadásul Ukrajna máig nem adott ésszerű magyarázatot a Kurszk megyében végrehajtott ukrán műveletre. Orosz megfejtések szerint a cél a kurszki atomerőmű lett volna, s könnyen lehet, hogy Trump elnök hivatalba lépesé előtt az ukránok még egyszer megkísérlik elfoglalni a létesítményt.
Kifáradó ukrán társadalom
Nem meglepő módon a békemissziónak köszönhetően Ukrajnán belül is megindult a polarizáció, ha formát még nem is tudott ölteni, már megszólalt az ukrán békepárt is. Az egyre fáradtabb ukrán társadalom ugyan még hangját keresi, de egyre több ellenzéki megnyilvánulás mutatja az ukrán lakosság békevágyát. A közelmúltban például Viktor Medvedcsuk, az Egy Másik Ukrajna ellenzéki mozgalom elnöke nyilatkozott Volodimir Zelenszkij és Ukrajna háborús kimerültségéről. Az ukrán ellenzéki politikus szerint Volodimir Zelenszkij és az elnöki hivatal vezetője, AndrijJermak nyilvános sértései, kirohanásai a feszültség és az idegi kimerültség jelei, s az ukrán vezetők legitimitásának csökkenését tükrözik. Medvedcsuk úgy véli, hogy Zelenszkij hamarosan elveszíti az ukrán nép támogatását is, mivel a folytatódó háborúval kapcsolatos kiábrándultság egyre növekszik.
Formálódó béketábor
A magyar békekezdeményezést kétely nélkül elsősorban közép-európai politikusok támogatták, még úgy is, hogy némelyikük közben igyekezett megfelelni a háborúpárti elvárásoknak. Olaf Scholz német kancellár például eleinte arról beszélt, hogy Orbán Viktornak nincs tárgyalási mandátuma, pár hét után azonban már a minél intenzívebb diplomáciai erőfeszítéseket támogatott az ukrajnai háború befejezése érdekében. „Úgy vélem, hogy most van itt az ideje annak, hogy megvitassuk, hogyan lehet ebből a háborús helyzetből kilábalni és gyorsabban békét teremteni, mint ahogyan az jelenleg látszik” – mondta az SPD politikusa a ZDF-nek adott interjújában.
Hasonló szellemben nyilatkozott a magyar kezdeményezéssorozatról olasz kormányfő. Giorgia Meloni a La Republica című lapnak hangsúlyozta: „Nyilvánvaló, hogy ha egy kezdeményezés reményt ad a békére és a diplomáciára, akkor azt meg kell szervezni”. Robert Fico szlovák kormányfő azt mondta, hogy szívesen elkísérte volna a magyar miniszterelnököt Moszkvába, Sebastian Kurz, volt osztrák kancellár pedig úgy nyilatkozott, hogy Orbán Viktor erőfeszítései lehetőséget kínálnak arra, hogy elindulhassunk a jó irányba. Még a német ellenzék egyik vezető politikusa, a baloldali Sahra Wagenknecht is jelezte: teljes mértékben egyetért a béke fontosságával kapcsolatban a magyar kormányfővel. Orbán Viktor békemisszióját támogatta továbbá Nicolas Sárközy volt francia elnök és Andrej Babiškorábbi cseh kormányfő is.
Két kontinens patriótái
A békemisszió eredményeit azonban nem láthatjuk tisztán, ha nem vonjuk be vizsgálódásunkba azt a két világpolitikai eseményt, amely a hozzájárult a nemzetközi politikai erőviszonyok átrendeződéséhez. A békemissziónak is köszönhető, hogy az európai és az amerikai politikában egyaránt napirendre került a háború lezárásának kérdése, s mindkét kontinensen jelentősen meggyengültek a háborút támogató erők. Ezt Európában leginkább a német, illetve a francia EP-választási eredmények mutatják. A szuverenista erők jó szereplése lehetőséget teremtett arra is, hogy megalakuljon a Patrióták Európáért pártfrakció, amely mindjárt a harmadik legerősebb EP-frakcióvá duzzadt. Az új konzervatív pártszövetségen belül körvonalazódik egy alapvetően békepárti összefogás is. Az EP első ülésén a Patrióták szónoka, Jordan Bardella leszögezte:Ukrajna támogatása túl költséges, rosszat tesz a gazdaságnak és a mezőgazdaságnak, illetve szerinte Ukrajna NATO-csatlakozása a háború eszkalálódásához vezethet.
Orbán kezdeményezése felerősítette az amerikai belpolitika polarizációs trendjeit is. A háborúpárti Joe Bidennek, illetve a helyére lépő Kamala Harissal szemben Trump többször ishangoztatta, hogy akár 24 óra alatt is véget tudna vetni a konfliktusnak, amely, ki sem robban, ha ő az elnök. A The Guardian egy cikkében arra mutatott rá, hogy Donald Trump visszatérése az amerikai elnökségbe jelentősen befolyásolhatja a háború menetét. Trump ígérete szerint gyorsan véget kíván vetni a konfliktusnak, mind az Ukrajnának nyújtott katonai segélyek megvonásával való fenyegetéssel, mind az Oroszországgal való tárgyalások ösztönzésével. Az egyértelmű békepárti állásfoglalás hozzájárulhatott Trump győzelméhez.
Életek és érdekek
A fél éven át tartó meg-megújuló békemisszió nem pusztán új politikai mezőt hozott létre, de arra is rászorította az egyes pártokat és pártvezéreket, hogy a maguk pozíciójának megfelelően értelmezzék, illetve újraértelmezzék saját helyzetüket. Roger Köppel, a Weltwoche főszerkesztője, aki elkísérte a magyar miniszterelnököt Kijevbe és Moszkvába, úgy fogalmazott: „a brüsszeli elit steril dühvel tajtékzik”. Úgy látta: mindent elárul róluk, ahogy nekitámadnak egy olyan embernek, aki „akut világháborús veszély idején nem a fegyverek, hanem a diplomácia nyelvét helyezi a középpontba”. Orbán „kritikusait háborúcsinálókként buktatja le, akik ugyan a békéről beszélnek, de az egyre több és több és egyre veszélyesebb fegyver szállításával mindannyiunkra nézve életveszélyes eszkalációt működtetnek” – foglalta össze a kialakult háborús párt lényegét a publicista.
Az eszkalációs szándékok mögött természetesen gazdasági, geopolitikai érdekek állnak, éppen úgy ahogyan a béketábor sem pusztán értékek mentén alakult ki, de egyre határozottabban körülrajzolható érdekek is meghatározzák céljaikat. A két tábor közötti érdekkonfliktus a legvilágosabban az amerikai elnökválasztás csatáiban öltött alakot, de az óceánon túl kialakult polarizáció, annak globális jellege miatt az ukrajnai háború minden aktirát meghatározza. Az választási küzdelem tanulságai szerint a demokrata párt mögött álló erőcsoportok magját azok a multinacionális vállalatok alkotják, amelyeknek elsősorban abban érdekeltek, hogy hozzáférjenek az orosz, illetve az orosz érdekszférába tartozó nyersanyagkészletekhez, erőforrásokhoz, piacokhoz vagy ezek egy részéhez. Közvetlenül érdekeltek tehát Ukrajnai befektetéseik védelmében, illetve Ukrajna gazdaságának további kiaknázásába. Távolabbi lehetőségként érdeklődnek a jelenleg orosz vállalatok által dominált szíriai, kaukázusi, belső-ázsiai térség iránt, illetve nem tartják lehetetlennek azt sem, hogy a háború során az orosz gazdaság annyira rossz állapotba kerül, hogy a jelcini időkhöz hasonlóan ismét megnyílik Oroszország a multinacionális befektetők előtt.
Másodsorban érdekeltek az Oroszországgal szemben hozott ebargós rendelkezések fenntartásában és kiterjesztésében, mivel abban bíznak, illetve azt tapasztalják, hogy a világpiacról kiszoruló orosz érdekek helyét hosszú távon is elfoglalhatják. Kisebb mértékben a háborúpárti érdekkörhöz tartoznak mindazok a vállalkozások, amelyek számára konjunkturális hatása van a háborúnak, s – többnyire persze áttételesen – annak előnyeit élvezik. A háborúban, illetve a hosszan elhúzódó háború következményei között gazdasági előnyöket és lehetőségeket látó érdekcsoportok céljaikat az általuk uralt politikai ágensek révén próbálják elérni. Az Egyesült Államokban a Demokrata Párt révén, Európa országainak többségében a baloldali és jobbközép centrumpártok segítségével, Ukrajnában pedig közvetlenül a kormányzó Nép Szolgája párt mögé állva.
Fontos rámutatni egyfelől arra, hogy a multinacionális nagyvállalati érdekek – Amerikában, Európában és Ukrajnában egyaránt – az államhatalom és állami költségvetés felhasználásával valósulnak meg, azaz a háborúban érdekelt vállalkozások az adófizetők pénzét (illetve Ukrajnában az ukránok szenvedését) állítják magánjellegű tőkés céljaik szolgálatába. Másfelől azonban azt is látni kell, hogy ezeknek a nagyvállalatoknak a nyereséges működése az egész világra van konjunkturális hatással, így legitim politikai döntés lehet erős támogatást adni az ilyen céloknak, lobbitevékenységeknek.
A békepárti célok
Vannak a háborúnak gazdasági következményei is. Most azonban ezt lezárhatjuk, eljöhet a béke és akkor megszűnhetnek az európai gazdaságot gyötrő szankciók. Magyarország álláspontja, hogy minél hamarabb fel kell számolni a szankciókat. Megszűnik az inflációs nyomás és helyreállhat a jólét Európában
– vetítette előre a béketábor céljait Orbán Viktor év végi sajtótájékoztatóján.
A miniszterelnök szavaiból az derül ki, hogy politikájával elsősorban azokat az európai gazdasági szereplőket akarja megszólítani, akik megszenvedik a háború, illetve főleg az embargós politika dekonjunkturális hatásait, akiknek nem kedvezőek a magas energiaárak és a szűkülő piacok. A béketábor élén a magyar miniszterelnök többször leszögezte, hogy az európai gazdasági recesszió oka a háború, s így a vérontás megfékezése – s vele együtt a szankciós politika lezárása – újra növekedési pályára állítja Európát.
A békepárt elsődleges célja természetesen kirajzolja azt a törésvonalat is, amely a békepárt sikerében érdekelt és a háborúpárti gazdasági szereplőket elválasztja egymástól. Érdemes hozzá tenni, hogy a békében érdekelt gazdasági szereplők köre – ha nem is teljesen, de jó közelítéssel – egybe esik a Trump elnök által felvázolt amerikai gazdaságpolitika nyerteseinek körével, illetve az európai patrióták által preferált szuverenista, protekcionista gazdaságpolitika kedvezményezettjeivel. Nem túlzás azt állítani, hogy béke és háború kérdésében is a lokális gazdaság sikerében érdekelt nemzeti tőkés csoportok állnak szemben a világgazdasági folyamatokat is befolyásolni képes multinacionális nagyvállalati érdekekkel.
Mindezeket látva azt is érdemes megjegyezni, hogy a nemzeti burzsoázia pártjai – jellemzően a jobboldali, konzervatív pártok – békecéljaikon keresztül nem pusztán az egyes nemzetgazdaságok sikereit kívánják elérni, de egyúttal abban is érdekeltek, hogy a kilencvenes évek óta tartó gazdasági globalizáció folyamatait fékezzék, s a multinacionális vállalatokon keresztül megvalósuló növekedés helyére a nemzetgazdaságok között feltárható komparatív előnyöket kihasználó gazdasági fejlődés lépjen. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a békepárti célok mindezeken keresztül egy nyugodtabb, kiszámíthatóbb, a nagyhatalmi erőegyensúlyokban stabilizálódó világ felé mutatnak, míg a háborús tábor céljai egy háborúktól és felkelésektől szabdalt, éles versenyhelyzetekben konfrontáló zaklatott világot involválnak.
Amit elértünk
Természetesen sem el nem várható, sem fel nem tételezhető, hogy egy olyan kis ország, mint hazánk, egyetlen kezdeményezésen keresztül sikerre vigye a béketábor céljait, de a július óta tartó békekezdeményezés hatásai azért nagyon is világosan megrajzolhatóak. Az orbáni békepolitika legfontosabb eredménye a béketábor és a háborús párt különválása, érdekeiknek és értékeiknek kijegecesedése, illetve a háborús törekvések megakadályozása, megszelídítésé:
• Kiszelly Zoltán a Századvég Közéleti Tudásközpont politikai elemzési igazgatója a békepolitika által okozott változások origóját így foglalta össze egy interjúban:
Eddig arról kellett volna beszélni, hogy Ukrajnát hogyan lehet minél gyorsabban felvenni a NATO-ba, hogy az F-16-osok után még mit küldjenek Ukrajnának, hogy hogyan lehet segíteni, vagy milyen fegyvereket küldjenek, vagy, hogy a hosszú, nagy hatótávolságú rakéták támadhatnak-e Oroszországba. Na, ehhez képest Orbán Viktor a háború alternatívájához képest a béke alternatíváját tette az asztalra.
• A magyar miniszterelnök békekezdeményezése, az európai patrióták fellépése és Trump elnök győzelme nemcsak új jövőképet rajzolt föl, de ehhez az új jövő lehetőségéhez igazította a társadalmi szereplők viselkedését is. A békekezdeményezés rendkívüli módon elbizonytalanította a fegyver- és hadianyaggyártó tőkés csoportokat, amelyek nem bízva a hosszú távú háborús konjunktúrában nem vállalták az immár kockázatosnak látszó beruházásokat, s nem növelték a militarista héják igényeinek megfelelően a termelési kapacitásokat. Így az Ukrajnába küldhető fegyverek mennyisége erősen korlátozott maradt. Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő éppen a napokban foglalta össze indulatos Facebook- posztban az európai fegyvergyártás helyzetét, összevetve azt az egyébként békepárti magyar hadianyaggyártás felfuttatásával: „Mit tett Németország? Mit tett Franciaország? Mit tett Olaszország? Mit tett Spanyolország? Mit tettek a Benelux államok? Ijesztően semmit – amennyire én tudom, de segítsenek már az épülő gyárak nevével, lokációjával… A hadiipar területén még abszolút értelemben is vicc, ami Nyugat-Európában van – pedig lassan 2025.”
• Ezzel az is eldőlt, hogy amennyiben a hagyományos hadianyag-gyártáson múlik, a háborúnak így vagy úgy, de közelesen vége lesz. Hiába volna hajlandó az ukrán háborús rezsim az utolsó ukránig védeni a multinacionális tőke érdekeit, arra nem lesz lehetőség, hogy a háború felőrölje Oroszország katonai potenciálját, s megingassa az orosz társadalmi-politikai rendszert. Tehát az is világossá vált, hogy a háború nem fog elvezetni Oroszország összeomlásáig, s így nem fognak megnyílni az orosz piacok és nyersanyagforrások a háborútól gazdasági előnyt remélő beruházók előtt.
• A békepolitika azt is világossá tette, hogy a háborúnak nem lesz fegyveres megoldása, amiből az is következik, hogy Ukrajnának le kell mondania területeinek egy részéről, a háborús pártnak pedig föl kell adnia azt az ideológiai támpontot, mely szerint agresszoroknak nem szabad hagyni, hogy területi változásokat érjenek el. A területi probléma természetesen gazdasági erőforrás-probléma is: a háborús célok közül tehát a békepolitika miatt kellett kihúznia a háborús nyerészkedőknek a donyecki ukrán gazdasági lehetőségek megszerzésének esélyét.
Tart még a háború
Sajnos azonban a háborús tábornak továbbra is jó oka van arra, hogy lehetőségeinek legvégső határáig fenntartsa a konfliktust. Sem a megalakult európai patrióta pártcsalád, sem a megválasztott amerikai elnök, sem az orbáni békemisszió nem tudta megakadályozni azt, hogy a háborúpárti érdekcsoportok ki ne aknázzák azokat a lehetőségeket, amiket a konfrontáció még felkínál.
• Nem sikerült megakadályozni azt, hogy katonai erejének lekötöttsége miatt Oroszország csökkenő perifériális jelenlétét ne próbálták volna meg kihasználni egyes érdekcsoportok. Hiába tudta elnyomni a 2022-es kazahsztáni zavargásokat az oroszbarát kormányzat, hiába nem vezettek eredményre a Grúziában kirobbant tüntetések, a szíriai Asszad-rezsim decemberi összeroppanása mégis azt mutatja, Moszkva valóban nem tud minden érdekszférájában hatékonyan fellépni. A szíriai fordulat sajnos azt üzeni a háborús pártnak: érdemes nyomás alatt tartani Oroszországot, érdemes tovább szítani az ukrajnai háború tüzét. Lesz lehetőség arra, hogy Oroszország kaukázusi, közel-keleti, belső-ázsiai, afrikai érdekszféráinak egy részében felszámolják Moszkva jelenlétét.
• Nem sikerült elérni továbbá azt sem, hogy az európai gazdaság számára létszükségletet jelentő olcsó orosz színhidrogének akadálytalanul eljuthassanak a kontinensre. Nemcsak a kivetett szankciók akadályozzák ezt az áruforgalmat, de az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantása, illetve az Ukrajnán keresztül folyó szénhidrogén-kereskedelem bizonytalan volta is arra kényszeríti az európai gazdasági szereplőket, hogy távoli piacokról, magasabb áron oldják meg a beszerzést.
• Hasonlóan nem sikerült elérni az embargós politika lazítását, illetve feladását azokon a területeken sem, amelyek az európai piacok számára jelenthettek volna fellélegzést, akáraz új vásárlóerő megjelenése révén, akár a felélénkülő nyersanyagkereskedelem révén.
Világosan látszik, hogy a béketábor legfontosabb közvetlen célja a háború aktív szakaszának lezárása és ezt követően az embargós politika felszámolása kell, hogy legyen.
A békétlenek válasza
Mindezek mellett arra is érdemes rámutatni, hogy a békepárt és a háborús tábor elkülönülése a két csoport közötti konfrontáció felerősödésével is együtt jár. Ahogy a békepárti erőfeszítések sikerre vezetnek, illetve ahogy a békepárt politikai pozíciókat szerez, úgy erősödnek, illetve változnak a háborús párt erőfeszítései is. Az orbáni békemisszió, az európai patrióták összefogása Európában és Trump elnök választási győzelme Amerikában arra ösztönözte a háborús pártot, hogy céljai érdekében fokozta a koordinációt, hangosítsa föl a háborús, világháborús propagandát, s a posztszovjet térségben az esélyek bizonytalan volta ellenére is vágjon bele kalandorakciókba, illetve, hogy biztosítsa Ukrajna fegyverellátását akkor is, ha az amerikai és európai partnerek erre már nem lesznek hajlandóak.
• A Biden-adminisztráció utolsó intézkedései, valamint az európai politikát uraló von der Leyen-adminisztráció első intézkedései arról tanúskodnak, hogy ezek az erőcsoportok mindenképpen szeretnék fenntartani az ukrajnai háborús feszültséget.
• Megdöbbentő erővel zúdul Európára a háborús propaganda: az egyes kormányok igyekeznek a lakosság félelmeit felkorbácsolni, s NATO és Oroszország közötti összecsapáslehetőségét lebegtetve, atomháborús konfliktus esélyét vizionálva.
• A szíriai rezsim gyors megbuktatása, a grúziai választások legitimitásának megkérdőjelezése, és más hasonló jelenségek mind a háborús párt aktivitását jelzik, s azt mutatják, hogy az orosz érdekszférákat annak ellenére is le akarják választani Oroszországról (ha tudják), hogy nincs esély arra, hogy a megbuktatandó oroszbarát kormányzatok helyére stabil és jól működő politikai berendezkedés állhasson. Úgy tűnik, a háborús párt számára a kaotikus viszonyok is előnyösebbek, mint a rendezett, de oroszbarát kormányzás.
• Végezetül új jelenségként ide sorolhatjuk az ukrán fegyvergyártás felfuttatásával kapcsolatos törekvéseket is. Bár az már az év elején világossá vált, hogy a tavalyi év folyamán Ukrajna megháromszorozta fegyvergyártását, az idén már olyan célok is megfogalmazódtak, hogy Ukrajna az európai fegyvergyártás központjává váljon. Szeptemberre az Ukrajna által létrehozott Védelmi ipari szövetséghez már több mint 100 fegyvergyártó cég csatlakozott. A szövetséget életre hívó konferencián Volodimir Zelenszkij így köszöntzötte a meghívottakat: „Mindannyian itt vannak, akik készek arra, hogy Ukrajnával együtt és Ukrajnában felépítsék a szabad világ arzenálját. Egy olyan fegyvertárat, amellyel szemben egyetlen agresszornak sem lehet esélye”.
Esély a békére
A kibontakozó folyamatok természetesen a békemisszió folytatásának céljait is kijelölik, illetve meghatározzák azokat a feladatokat, amelyek az európai és amerikai patriótákra várnak a 2025. évben. Eszkaláció helyett az orosz-ukrán háború elszigetelésére volna szükség. Emberiességi szempontból és a gazdasági-politikai szempontból egyaránt az lenne előnyös, ha konfliktus térben, időben és intenzitásban egyaránt mérsékelni sikerülhetne.
Fontos lenne az orosz érdekszférák és perifériák stabilitásnak megőrzése, illetve a lokálisan kialakuló kaotikus helyzetek izolálása és megfékezése. Zárójelben érdemes megjegyezni: a fel-fellángoló konfliktusok ilyesfajta korlátozása nem pusztán orosz érdek, de a világpolitikai stabilitás felé mutató globális érdek. Hasonlóan fontos lenne, ha sikerülne eltávolodni az embargós politikától, ami természetesen az európai gazdaság élénkülését, a stagnáló időszak végét is jelentené, egyúttal széles perspektívákat nyitna a magyar vállalkozások előtt is.
Mindezekre esélyt ad a békemisszió tapasztalata, amelyet Bendarzsevszkij Anton külpolitikai elemző úgy foglalt össze: a magyar miniszterelnök békemissziójával nem kerültünk ugyan közelebb a békéhez, de feltételezhetjük, hogy van egyfajta kifáradás a háborútól mind az ukrán, mind a nyugati, és egyre inkább az orosz oldalon is.
