A Menczer Tamás és Magyar Péter között a pécsi gyermekotthon előtt lefolytatott csetepaté minden bizonnyal új fejezetet nyit a magyar politikai kommunikációban. Nem meglepő módon mindkét fél szerint a “másik kezdte”, az ellenoldal volt az amelyik először új szintre szállította le a közéleti diskurzust. A Tisza Párttal szimpatizálók (és a kormánnyal hagyományosan kritikus sajtó) szerint Menczer Tamás egymaga pár perc alatt sárba rántotta a demokráciát, az ellenoldal szerint viszont Magyar Péter abban a stílusban kapott választ, amelyben politikai karakterét felépítette. A botránypolitizálás a közösségi média és az influenszer-kultúra korában az eddigieknél nagyobb jelentőségre tett szert, de a választások megnyeréséhez valószínűleg szükség lesz egy a kattintásvadászaton túlmenő, társadalmi érdekeket és igényeket becsatornázó politikai ajánlatra.
A közéleti botrányoktól amúgy sem mentes 2024-es év végére befutott az elmúlt időszak talán legnagyobb figyelmetkiváltó, nyilvános politikai vitája, amely Magyar Péter és Menczer Tamás között zajlott le. Az esemény azért is tekinthető rendhagyónak, mert a júniusi európai parlamenti és a helyhatósági választások óta ez volt az első nyilvános vita a két nagy politikai tömb képviselői között. A közvélemény-kutatások aktuális tendenciái alapján kijelenthető, hogy a Fidesz és a Tisza Párt népszerűsége folyamatosan közeledik egymáshoz, és az újszerű versenyhelyzet annak dacára is egyre inkább képes kiélezni a feszültséget a két politikai tömb szavazói között, hogy a következő parlamenti választás csak másfél év múlva lesz Magyarországon. Ebben a felfokozott időszakban robbant be a nyilvánosságba a Magyar-Menczer vita, amely újszerű nyelvezete és stílusával miatt sokan paradigmaváltónak tekintik a rendszerváltás utáni közéleti viták történetében . A polarizált közélet természetesen ellentétesen ítélte meg. A vita mélyebb tartalmi vizsgálata helyett az alábbi elemzés inkább annak várható társadalmi és politikai hatásainak vizsgálatára helyezi a hangsúlyt.
Új módszerek megjelenése, a hagyományos ellenzéki pártok kiszorulása
A Fidesz kommunikációs stratégiája már évek óta a „több hangszeren való játszás” és a „szélesen megyünk” elv alapján alakította ki önmagát, valamint ezek mentén szervezte meg gyakorlati működését. Mégis, a fő csapásirány a központosított kommunikáció volt, ami leginkább a Magyar Péter megjelenése előtt, korábbi ellenzékkel szemben volt bejáratott és igazán sikeres. Ezt a Fidesz sorozatos választási sikerei is alátámasztották. Magyar megjelenése együtt azonban egy teljesen másképp kommunikáló és merőben másképp politizáló ellenzéki modell jelent meg a nyilvánosságban, amellyel szemben a korábbi kommunikációs eszközök és stratégiák ez idáig nem bizonyultak elég hatékonynak.
A korábbi ellenzékkel szemben Magyar Péter kommunikációjában egy újfajta közvetlenség jelent meg. Emellett pedig a frontális politizálás terén (kórházak, szociális intézmények látogatása, spontán politikai akciók) is jelentősen eltért a működése a korábbi időszak ellenzéki pártjainak működésétől. A régebbi múltra visszatekintő ellenzéki pártok bár jelen vannak a közösségi média felületein, arányait tekintve sokkal inkább támaszkodnak a hagyományos médiumokon keresztüli kommunikációra. Ezzel szemben a Tisza Párt pedig mintha tudatosan akarna eltávolodni a politikai elit és a hagyományos médiumok közötti több évtizedes múltra visszatekintő együttműködésétől. Olyan mintha ezen médiumok nagy részét is kihívta volna hagyományos politikai elit mellett. Magyar Péter szinte csak a közösségi médián keresztül, a hagyományos közvetítők elhagyásával, közvetlenül akar beszélni a szimpatizánsaihoz. (Ebből, ahogy nemrég hallhattuk, nem is csinál titkot.) Ennek az újfajta modellnek a hatékonyságát a legutóbbi romániai választáson történtek is alátámaszthatták. Călin Georgescu, egy kevéssé ismert román politikus, ugyanis meglepő választási sikert ért el, miután kampányát szinte kizárólag a TikTok platformon folytatta.
Látszólag Magyar Péter is valami hasonló stratégia mentén szervezi a maga és a pártja működését a médiatérben, csak az ő főként minderre a Facebook színterét használja. Bizonyára nem véletlenül, hiszen Magyarországon az EU-s átlaghoz viszonyítva is kiugróan magas arányban használják ezt a platformot a hírfogyasztás terén. A legfrissebb adatok szerint 2024 júliusában Magyarországon körülbelül 7,11 millió Facebook-felhasználó volt.
Magyar Péter eddigi kommunikációs sikereinek a titka tehát a hagyományos és bevett módszerektől való radikális elszakadásban keresendő. Az elmúlt hónapok közvélemény-kutatási trendjeit természetesen számos külső tényező befolyásolja, azonban ha kizárólag a Tisza Párt működésére vizsgáljuk, jól érzékelhetőek a jelentős eltérések a többi ellenzéki párthoz képest. A Tisza Párt megjelenése előtt az ellenzéki pártok politikáját egyre kevésbé jellemezte a konfliktuskereső, frontális megközelítés. Ehelyett inkább önismétlés és bátortalanság volt tapasztalható, ami már jóval Magyar Péter megjelenése előtt hozzájárult ezeknek a pártoknak a hanyatlásához. Magyar ezzel szemben teljesen eltérő stratégiát választott: a konfliktusok folyamatos keresésével és felvállalásával igyekszik fenntartani a közfigyelmet.
A zeitgeist változása révén is megfigyelhető, hogy ami túlcsordul, annak az ellentettje felértékelődik. Ezáltal a túlzott mértékben a digitális térben történő politikai interakciók felértékelhetik a személyes és frontális politika hatékonyságát. Magyar Péter erre érzett rá, és töltötte be a korábbi ellenzék által üresen hagyott teret. Ezáltal pedig a szavazóik nagy részét is sikerült megszereznie. Noha bizonyos közvélemény-kutatások szerint 1-2 korábbi ellenzéki párt továbbra is képes tartani a parlamenti bejutáshoz szükséges 5%-os támogatottságot, ha az elmúlt hónapok trendjeit vesszük alapul, korántsem vehető biztosra, hogy ezt a támogatottságot másfél év múlva is képesek lesznek megtartani. Ez pedig érdekes dolgot árul el az átlag ellenzéki szavazókról: nincs valódi pártkötődésük és csoportidentitásuk. Az ilyen szavazók körében gyors sikereket lehet elérni a közösségi médiumokra optimalizált, kellőképpen botrányízű, leegyszerűsítő “influenszer-technikákkal”, de kérdés, hogy ezek mennyire hatásosak hosszú távon és kellően széles körben.
Az ellenzéki többség számára a jelek szerint szinte teljesen mindegy, hogy egy vezető, milyen ideológiák vagy szólamok mentén szervezi meg a Fidesszel szembeni politikai erőt, a fő – és gyakorlatilag szinte az egyetlen – elvárás a feltételezett kormányváltási potenciál. Azonban egy nem elkötelezett, bizonytalan szavazó esetében (akiknek egy jelentős része jelenleg a Tisza Párt szavazóbázisában is megjelenhet) nem biztos, hogy ez az egyetlen meghatározó szempont. Számukra emellett fontos szempont lehet a kormányzóképességbe vetett hit és a nyugodt erő képzetének kialakítása, amely szorosan összefügg a Magyar–Menczer vita körüli kérdésekkel.
A bizonytalan szavazók elvárásai
A kormányzóképességbe vetett hit megteremtése és a nyugodt erő képzetének kialakítása közül az előbbit könnyebb elérni. Megfelelő média-tálalás, néhány szakértő és külföldi politikai támogató megjelenése is elegendő lehet ahhoz, hogy egy hatalomra törekvő pártról kialakuljon egy olyan képzet, hogy adott esetben képes lenne az ország irányítására, hiszen láthatóan vannak szakértői, van programja és van nemzetközi kapcsolatrendszere. A nyugodt erő képzetének megteremtése ezzel szemben már jóval nehezebb és összetettebb feladat. Az átlagos, nem elkötelezett szavazók szemében ugyanis ez egy kiemelten fontos követelmény, még akkor is, ha ez nem képezi a hétköznapi politikai diskurzus tárgyát. Egy potenciális kormányzó párttal szemben az egyik legfontosabb elvárás a biztonságos, nyugodt és kiszámítható stabilitás megteremtése.Amennyiben Magyar Péter következő másfél évét a Menczer Tamással folytatott vitájához hasonló szituációk és botrányok fogják végigkísérni, akkor nagyon nehezen fogja tudni kialakítani ezt a képet a nem elkötelezett szavazók szemében.
Nélkülük azonban nem fogja tudni győzelemre vezetni a pártját. A Fidesszel szemben ugyanis a Tisza Párt még nem rendelkezik olyan több évtizedes múltra visszatekintő, személyes kapcsolatok mentén kialakuló és szervezett országos hálózattal, amelynek már nem szükséges bebizonyítania egy politikai pártnak vagy vezetőnek az ebbéli alkalmasságát. Ezt a hátrányt pedig vélhetően nem is fogja tudni ledolgozni másfél év alatt Magyar Péter, így kulcsfontosságú számára a bizonytalan szavazók szimpátiájának elnyerése.
Mintakövetés és utóhatás
A vita kapcsán fontos megjegyezni, hogy bár az ellenzéki médiumok elképesztő össztűzzel és összehangolt hatékonysággal igyekeztek erősíteni azt a narratívát, miszerint Menczer Tamás volt az, aki személyeskedő és agresszív stílus kommunikált a Tisza Párt vezetőjével, ezzel pedig átlépett egyfajta vörös vonalat. Ez a narratíva azonban nagymértékben torzít, mivel Magyar személyeskedő megjegyzései egy szintre hozták a két vitázó felet, ráadásul a pártelnök tovább vitte ezt a kötekedő, személyeskedő stílust Menczer távozása után a higgadt hangot megütni próbáló Fülöp Attila államtitkárral szemben is. Amennyiben Magyar Péter vita során végig visszafogott maradt volna, jelentősen több politikai hasznot könyvelhetett volna el. Így viszont mind a két fél levonhatta a saját veszteségeit, miközben a két tábor megkapta a maga megnyugtató narratíváját a történtekről.
A Fidesz és Tisza Párt biztos szavazóit sem ez, sem pedig a jövőben várható hasonló viták és konfliktusok sem fogják majd megingatni az elköteleződésükben. Az egyetlen releváns kérdés ebben az esetben is az, hogy a bizonytalan szavazók hogyan viszonyultak az ilyen jelenségekhez. Egy olyan szavazó szemszögéből nézve a vitát, aki egyformán távol áll a Fidesztől és Magyar Pétertől, nagyjából hasonló színvonalat láthatott, ezért mind a két szereplőnek jó eséllyel sérült a politikai brandje. Azonban a Fidesz „áldozata” jelentősen kisebb volt, mint a Tisza Párté.
Tizenöt év kormányzás után, egy magas kormányzati pozícióban lévő vezetővel szemben rövid távon nagyobbak lehetnek az elvárások, még a bizonytalanok körében is, mint egy alig egy éve a pályán lévő ellenzéki vezetővel szemben. Ezzel együtt is, hosszú távon ez a vita mégis inkább Magyar Pétert fogja gyengíteni. Ugyanis a kormányzóképességbe vetett hiten kívül azt ilyen és ehhez hasonló, nem túl magas nívón lévő konfliktusok nem csak a kormányzóképességbe vetett hitet gyengíthetik, de annak előfeltételezést is, hogy egy ilyen konfliktusos karakterű pártvezető, nyugodt erőként képes hosszú távon biztonságot és stabilitást teremteni az országban.
Ha a következő másfél évben folyamatos botrányok kísérik majd Magyar Pétert (amire az elmúlt fél év tapasztalata alapján minden esély megvan), akkor ez a kép a végletekig erodálódhat, és kialakulhat a bizonytalanok körében egy olyan benyomás, hogy Magyar győzelmével ez a folyamatos konfliktus és háborúskodás országos szintre is ki fog terjedni, egy hosszantartó, zavaros időszakot idézve elő.
