A Tisza Párt elnöke arról beszélt, hogy ő hamar hazahozná a zárolt EU-s pénzeket. Félő azonban, hogy ezt a lengyel minta alapján tenné meg, kapitulálva minden olyan vitában, amelyben Magyarország eddig ragaszkodott ahhoz, hogy szuverén módon hozza meg politikai döntéseit. Elemzésünkben bemutatjuk, hogyan képzeli a konkrétumok szintjén a Tisza Párt a szuverenitás részleges feladását olyan kérdésekben, mint az orosz-ukrán háború, a migránsok betelepítése, a rezsicsökkentés vagy az LMBTQ-jogok kiterjesztése.
„Egy nagyon pici szuverenitásról kellene lemondani Magyarországnak” – mondta Magyar Péter a hivatalos youtube-csatornáján futó Magyar Info műsorban arra a felvetésre, hogy mi Budapest teendője a befagyasztott európai uniós források tekintetében. Mivel mind a szuverenitás, mind a Magyarországnak járó EU-s pénzek kifizetésének felfüggesztése forró, kurrens közéleti témáknak bizonyulnak, és a napirendet uraló problémakörként merülnek fel, az efféle nyilatkozatok megkülönböztetett figyelmet kapnak. De vajon hogyan alakul a Tisza Párt véleménye azon fajsúlyos ügyekben, amelyek akár a magyar szuverenitásra is hatással lehetnek?
A magyarországi szuverenitás ügye az utóbbi években frekventált politikai témává vált Magyarországon. Mind a különböző nagyhatalmak, mind az Európai Unió vonatkozásában felmerült a magyar társadalmi, gazdasági és politikai rendszerbe történő beavatkozás problémája, és ennek kivédésének a lehetőségei. Globális szinten az egyes nemzetállamok meghatározó kérdésévé érett az, hogy a külső, nemzetközi kapcsolatok irányában hogyan lép fel egy ország önálló entitásként, valamint a belső hatalmi struktúrákban ki gyakorolja a főhatalmat, és mennyire lehet praktikus szempontból független országokról beszélni az egyes államok esetében.
A tematikáról szóló hazai diskurzus eredményeképpen 2023 novemberében az Országgyűlés elfogadta a szuverenitásvédelmi törvényt, azzal az indokkal, hogy a külföldi befolyásszerzési tevékenységekkel szembeni nemzetállami immunitás érvényre juttathatóvá váljon. A jogszabály értelmében 2024 februárjától működik a Szuverenitásvédelmi Hivatal, amely hatósági jogkör nélkül ugyan, de elemző, kockázatértékelő és javaslattételi jogosítványokkal hivatott hozzájárulni Magyarország szuverenitásának és állami integritásának hatékony védelméhez.
Nézzük végig pontról pontra, hogy miként szavazott, illetve nyilvánult meg az értelmes kompromisszumokon alapuló együttműködést hirdető Tisza Párt. Az orosz-ukrán háború kérdésében ismert az álláspontjuk: a legnagyobb ellenzéki erő EP-képviselői 2024.szeptember 19-én megszavazták az újabb fegyverszállítmányokra felszólító európai parlamenti határozatot Ukrajna megsegítésére.
Magyar Péter közleményeiből és az őt övező brüsszeli és strasbourgi kommünikékből kiolvasható a világos szándék: Ukrajnát – minden eszközzel, katonai és pénzügyi szempontból is – támogatni kell. Manfred Weber, az Európai Néppárt elnök-frakcióvezetője úgy értékelte, Donald Tusk és Magyar Péter azok az Európa-párti és Ukrajna-párti vezetők, akik a Néppárt tagjaiként érdemesek országuk kormányzására. Fontos megjegyezni, hogy Weber nem fogadatlan prókátorként beszél Magyarék nevében, ezt tisztázva Tarr Zoltán, a Tisza Párt EP-delegációjának vezetője elmondta:
„(…) a néppárti álláspontra támaszkodunk, ami egyfajta kötelezettség, a néppárti álláspontot elfogadtuk és elfogadjuk, és ezeket az álláspontokat magunkévá tesszük”.
Jelzésértékkel bír továbbá, hogy a háború ezredik napján, 2024 novemberében Dávid Dóra és Kollár Kinga, a Tisza Párt két EP-képviselője ukrán zászlós pólóban jelentek meg az Európai Parlament ülésén.
A Tisza Párt hatszor szavazott meg az EP-ben olyan dokumentumokat, amelyeket a rezsicsökkentés Magyarországon bevezetett intézménye ellenében alkottak meg. Mindez olyan határozatokban manifesztálódott, mint a 2024. november 14-én elfogadott állásfoglalás, amelyben az Európai Parlament az ún. lakossági energiaár-támogatások kivezetésére szólított fel. A testület – a Tisza Párt képviselőinek hozzájárulásával – túl magasnak minősítette az olyan lakossági energiaár-támogatásokat, mint a magyar rezsicsökkentés, és egyúttal azok felszámolását követeli.
Az európai migrációs paktum évek óta komoly vita tárgya. A kontinensen pártállástól függetlenül több ország kormánya is ellenezte az utóbbi időszakban annak elfogadását, mondván, hogy a tervezet az illegális bevándorlással szembeni védekezést inkább nehezíti, mintsem megoldja.
A Tisza valamennyi képviselője igennel szavazott a paktumra, amely magában foglalja a vállalást, hogy az Európai Unió tízmilliárd forintnyi összeggel többet fordítson az EU területére érkezett migránsok közvetlen ellátására. A migrációs paktum elfogadásával ismét napirendre került a kötelező betelepítési kvóta kérdése, amelyről már baloldali politikusok többször úgy nyilatkoztak, hogy elvetették az ötletet, de mégis újra és újra megjelenik a javaslat az uniós döntéshozatali tervek integráns részeként.
Annak olvasatában unikális Magyar Péterék döntése, hogy az illegális bevándorlás egyszerre szociális, biztonsági és gazdasági természetű problématömege elutasítása terén hazánkban széleskörű társadalmi konszenzus kezd kibontakozni, és épp egyfajta nemzeti minimummá válik a migráció elutasítása. Azok a pártok, amelyek korábban a déli határkerítés embertelenségéről beszéltek, vagy a bevándorlást álproblémának nevezték, mára szintén egy megoldandó, kardinális kérdésként jellemzik azt.
A Tisza Párt néhány hónapos európai parlamenti jelenléte során hangsúlyos volt még az LMBTQ-jellegű tartalmak terjesztésének támogatása, amely már nem a homoszexuálisok jogairól, együttélési lehetőségeikről, egyéni vagy kollektív szabadságaikról vitatkozva formálja a diskurzust, hanem megfellebbezhetetlen élt kölcsönöz olyan jogkiterjesztési javaslatoknak, amelyek társadalmi, gyermekjóléti és szociálpszichológiai szempontból egyaránt káros hatást gyakorolnának. Magyar Péter pártja megszavazta azt az előterjesztést az Európai Parlamentben, amely „hangsúlyozza, hogy elegendő uniós támogatást kell biztosítani a nők jogai, a szexuális és reproduktív egészség és az LMBTIQ+ jogok védelmének előmozdításához”.
Mindezek olyan kulcstémák, amelyek a nemzeti szuverenitást alapjaiban befolyásolják; ezekhez az erőfeszítésekhez pedig a Manfred Weber által nyilvánosan felkarolt Magyar Péter, és a vele együtt 7 főt számláló európai parlamenti Tisza-delegáció is hozzájárul. Mint ismeretes, az Európai Néppárt vezetője közölte: Orbán Viktor a múlt, Magyar Péter a jövő. Ez egyértelmű jelzés arra vonatkozóan, hogy a legitim módon megválasztott, szuverén magyar kormány regnálását nem tartja tiszteletben az Európai Parlament legnagyobb frakcióját alkotó pártcsalád.
Így az uniós intézményekben evidenciaként kezelik Magyar Péter támogatását egy olyan ügyben, amelyben szuverenitás-kompetenciával nem rendelkeznek. Ugyanis a csaknem 8 millió magyar állampolgár 4 évente esedékes voksolási döntésén múlik, milyen politikai szerveződés vezetheti az országot egy parlamenti ciklus mandátumának erejéig.
A közösen gyakorolt hatáskörökön túl mind a 27 tagállamnak megvan az elvi, jogi és közpolitikai lehetősége arra, hogy autonóm módon, független testtartással végezze politikai rendszerének működtetését, védje alkotmányos önazonosságát és őrizze az ország tradicionálisan kulturális, normatív és etikai alapvetéseit. Ez nem jobb- vagy baloldali kérdés, hanem alapvető jogosultság. Magyar Péter és a Tisza Párt ugyanakkor nem az önálló nemzetállamiság, hanem az Európai Unió jelenlegi vezetésének föderalista jellegű, a sokszínűséget háttérbe szorító rendszer-felfogása mellett érvel. Ezt a pártpolitikai motivációjú tevékenységet elfogadható eszközrendszerként azonosítják annak érdekében, hogy a nemzetközi erők is támogassák a Tiszát 2026-ban a budapesti kormányzati hatalom megszerzéséért folytatott küzdelemben.
