Novemberben jelent meg a Lakmuszon egy elemzés, amelyben két – a magyar közbiztonság helyzetére vonatkozó – állítást vizsgált meg a szerkesztőség. A megközelítés azonban az értelmezési kereteket átrajzolva a tényellenőrzés apropóján narratíva-teremtésbe ment át. Az írás jól példázza, hogy a tények ellenőrzése hamar kicsúszhat az objektivitás világából, és csúszhat el egy sokkal szubjektívebb, politikailag tételezett szegmensbe. Hányféleképpen keretezhető egy miniszterelnöki és egy belügyminiszteri kijelentés?
Két állítást ígért cáfolni az említett cikkben a portál, ehelyett az egyiket megpróbálta átkeretezni, a másikat pedig relativizálni. Kontextus következik:
Orbán Viktor:
“Ma Magyarország Európa legbiztonságosabb országa.”
Az első állítás a magyar miniszterelnök több beszédében is elhangzott már, de sosem mint tudományosan megalapozott, különböző mutatók szerint kiszámított tényként. A biztonság egy szubjektív fogalom, amelyet nem csak a különböző mutatók szerinti számítások határoznak meg, hanem az adott országban tapasztalt természeti katasztrófák száma, vagy a részben ebből következő állampolgári szubjektív biztonságérzet. A különböző kategóriák, amelyek szerint a statisztikai adatok összevethetők, általában a nemzetközi összehasonlítások kimutatása kapcsán válnak fontossá, azonban ilyenkor is érdemes figyelembe venni, hogy az adott kutatás milyen kategóriák szerint jutott arra a következtetésre, amire.
A szubjektív biztonságérzet szerepét a Lakmusz cikk is megemlíti, ott azonban egy olyan adatsorra hivatkozik, amelynek legfrissebb mintavétele 2021-ből való, ezzel szemben a vizsgált állítás 2024-ben hangzott el Orbán Viktortól. A szubjektív biztonságérzettel összegüggésben – amelyre feltehetőleg utalt a miniszterelnök – tehát, nem állnak rendelkezésre elérhető adatok ebben az évben, amellyel cáfolni lehetne abban az állítást abban a kontextusban, ahogyan az elhangzott. Ehelyett a Lakmusz az elemzésében a Eurostat 2022-es adataiból 21 olyan statisztikai kategória alapján kreált saját kutatást, amelyből ki tudta mutatni, hogy Magyarország valójában nem áll az első helyen Európában.
Így tehát egy 2024-ben elhangzott, a szubjektív biztonságra vonatkozó állítást 2022-es adatsorral, teljesen más kategóriák szerint cáfol a tényellenőrző portál:
A második vizsgált állítás így hangzik:
“Magyarország a világ 14. legbiztonságosabb országa a nemzetközi összeállítások szerint.”
Az állítás legelőször 2024. június 30-án jelent meg a nyilvánosságban, Pintér Sándor említette, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának ünnepi beszédében. Ehhez képest a Lakmusz elsődleges forrásként egy 2024. október 2-ai Deák Dániel Facebook-posztra hivatkozott az állítás vizsgálatakor. Ebben az esetben tehát nem jártak el olyan alapos forrás-kutatási módszertan alapján, mint például Karácsony Gergely esetében, amikor az utánajárás az ő narratíváját segítette. Ennek a szelektív megközelítésnek feltehetően az az oka, hogy a cikk központi kérdését vizsgáló állítást, a magas magyar biztonságérzetet egy olyan emberrel kapcsolják össze, akivel kapcsolatban a Lakmusz olvasói feltehetőleg még kevésbé viseltetnek bizalommal, már csak azért is mert nem a biztonsággal kapcsolatos hatásköröket elsődlegesen gyakorló minisztérium vezetőjéről, hanem egy olyan elemzőről van szó, aki politikai világnézetéből nem csinál titkot. A korábban hallható állításról ugyanis olvasni lehetett a sajtóban.
Ebben az állításban már megjelenik egy új kategória, amely hiányzott Orbán Viktor kijelentéséből, ez pedig a nemzetközi összevetés. Ennek azért van jelentősége, mert ebben a kontextusban már felhozható az állítás megkérdőjelezéseként az a szempont, hogy milyen kategóriák alapján állította elsőként Pintér Sándor, majd Deák Dániel, hogy világviszonylatban a 14. helyen áll Magyarország a biztonsági kérdésekkel összefüggésben.
Az állítás alapjául szolgáló elemzés elérhető az interneten és valóban a 14. helyet kapta benne világviszonylatban Magyarország:
A Lakmusz cáfolata azonban nem az új állítás igazságát kérdőjelezi meg, hanem az új állítás nemzetközi összevetési kontextusát mossa össze az első állítással, amely feltehetőleg a szubjektív biztonságérzettel összefüggésben hangzott el Orbántól. A nemzetközi összevetés kategóriái mellett a biztonság összehasonlíthatóságában annak szubjektivitása mellett vannak olyan körülmények, amelyek miatt nem lehet minden szempontból összevetni azt más országokkal.
Az eltérő jogrendszerek, a bűncselekmények eltérő kategóriái, a nyilvántartási módszerek különbözőségétől és számos más strukturálisan eltérő kérdés miatt ezek az összehasonlítások mindig csak bizonyos szempontokból lesznek megvalósíthatóak, amely miatt minden ilyen nemzetközi összevetés a kiválasztott szempontok módszertana miatt vitatható. A Lakmusz ebben az esetben azonban nem a kutatás módszertanát értékelte, hanem az új szövegkörnyezetben elhangzott állításnak a kontextusát húzta rá az első állítás szempontjaira.
A tényellenőrzés műfaja az ilyen módszertani bűvészkedés miatt hamar elszakadhat a tények világától és világnézeti prekoncepciók által befolyásolt narratíva építésbe fordulhat át.
