A Bloomberg értesülése szerint a magyar kormány a 2026-os választásra készülve másfél évig tartó intenzív költekezésbe kezdhet, hogy biztosítsa hatalmának megtartását – hasonlóan a 2022-es választások során alkalmazott stratégiával, amely később a kétharmados győzelemhez segítette. A cikk állítása szerint az előző országgyűlési választást megelőző kampányidőszak túlzott, rekord mértékű kiadásai komoly gazdasági következményekkel jártak: az extrém költekezés magas inflációhoz és recesszióhoz vezetett és végül mai napig tartó megélhetési válságba torkollott. Az írásra a Pénzügyminisztérium is reagált, álhírnek minősítve a 2026-os választási kampányra vonatkozó költekezési tervekről szóló értesülést. A cikk más pontokon is tartalmaz statisztikai csúsztatásokat és szubjektív jövendöléseket, ezeket vesszük számba.
A Simon Zoltán által jegyzett írás a Bloomberg forrásaira hivatkozva azt írja, hogy a fiskális fordulat az amerikai elnökválasztás és a hitelminősítők vizsgálata után következne be, eddig a fejlemények nem igazolták ezeknek az értesüléseknek a valóságalapját. Mindazonáltal, érdemes felidézni a 2022-es választások költségvetési „forgatókönyvét” és az azt követő időszak megélhetési körülményeit.
A választási kampány kétségkívül nehéz időszakban zajlott, hiszen éppen a Covid-válságot követően, az orosz-ukrán háború és az energiaválság kitörésével egy időben került rá sor. Ezek a krízisek együttesen a GDP csökkenését, valamint az adósság- és hiány mutatók emelkedését eredményezték. A költségvetésre a Covid-válság gyakorolta a súlyosabb hatást: 2020-ban a hiány elérte a GDP 7,5 százalékát, majd 2022 végéig enyhén csökkent, de 2023-ban is 6 százalék feletti szinten maradt. Ezek az adatok már önmagukban is árnyalják a „túlzott” és „extrém” jelzők használatát a választási költekezés kapcsán, mivel a költségvetési hiány inkább enyhe csökkenést mutatott.
Fontos figyelembe venni a kormány fiskális politikájának vizsgálata során, hogy a költségvetési hiány tartalmazza az államadósság kamatkiadásait is, amelyek mértéke a meglévő adósságállomány nagyságától és a kamatlábak szintjétől függ, nem pedig kiadásoktól. E két tényező – különösen az államadósságra ható implicit kamatláb – jelentős emelkedésen ment keresztül a Covid után, így a hiány magas szinten maradásáért elsősorban ez a tétel felel.
Pontosabb képet kaphatunk a kormány tényleges költekezéséről, ha a kamatkiadásoktól megtisztított elsődleges egyenleget vizsgáljuk, amelyet az Eurostat GDP-arányos költségvetési hiány- és kamatkiadási adataiból számíthatunk. E mutató jelentősen árnyalja a helyzetet: a Covid hatására 2020-ban az elsődleges hiány a GDP 5,2 százalékára emelkedett, majd 2021-re 4,9, 2022-re pedig 3,4 százalékra csökkent, míg 2023-ra már mindössze 2 százalékot tett ki. Ez világosan mutatja, hogy a bruttó nemzeti össztermékhez viszonyított kormányzati kiadások jelentősen mérséklődtek az „extrém költekezéssel” jellemzett időszakban és az azt követő években is.
A cikk egy másik állítása szerint a választási osztogatás következményeként máig tartó megélhetési válság alakult ki Magyarországon. Amint az ismert, a választás évében egész Európát inflációs hullám sújtotta, amely hazánk esetében az energiafüggőség és a forint leértékelődése miatt még élesebb hatást váltott ki, így mivel a nominális bérek csak késve követték az árak emelkedését, egy éven keresztül csökkentek a reálbérek. E rövidtávú visszaesés ellenére azonban több szempontból sem beszélhetünk megélhetési válságról, különösen nem a mai napig tartó időhorizonton.
Ennek egyik oka, hogy a foglalkoztatás továbbra is folyamatosan nő, amely a magas infláció ellenére is fenntartotta a viszonylagos létbiztonságot. Az Eurostat adatai szerint a foglalkoztatási ráta soha nem volt ilyen magas szinten Magyarországon: a 2020-as 77,5 százalékos szintről 2022-re 80,2 százalékra, majd 2023-ra 80,7 százalékra nőtt. Ezzel Magyarország a mai napig az Európai Unió élmezőnyéhez tartozik, ami a gazdasági nehézségek ellenére is stabil munkaerőpiaci helyzetet tükröz.
A bérek alakulását tekintve megfigyelhető, hogy a 2022-es kiugró infláció enyhülésével a nominális bérek fokozatosan elkezdték utolérni a drágulás mértékét, köszönhetően az áremelkedés lassulásának és a fizetések további emelkedésének. Ennek eredményeként 2023 augusztusa óta éves összehasonlításban a reálbérek is növekedésnek indultak, ami azt jelenti, hogy a KSH adatai szerint a magyarok átlagosan többet vásárolhatnak a jövedelmükből. Elmondható tehát, hogy az átlag és a medián reálbérek mára már meghaladják a 2022 januári, azaz az inflációs sokk előtti szintet.
Érdemes kitérni arra is, hogy a sajtóban gyakran a szegénységgel összemosott alacsony fogyasztási adatok félrevezetőek lehetnek, mivel nem veszik figyelembe a magyar háztartásokra jellemző költekezési szokásokat.Valójában a hazai háztartások megtakarítási rátája az Európai Unió élmezőnyébe tartozik, ami azt jelzi, hogy a magyarok a jövedelmük jelentős részét inkább megtakarításra fordítják, mintsem fogyasztásra. Emiatt a fogyasztási adatok nem feltétlenül tükrözik a jólét valós szintjét, és nem alkalmasak a tényleges megélhetési viszonyok mérésére.
Átfogóbb képet nyújtanak az Eurostat megélhetési problémák számszerűsítésére kiválóan alkalmas mutatói, amelyek azok arányát mérik, akik képtelenek lennének fedezni egy váratlan kiadást, illetve azokét, akiknek nehezükre esik kijönni a rendelkezésükre álló jövedelemből. Ez a statisztika rávilágít arra, hogy míg 2009-ben Magyarországon a népesség 75,2 százaléka nem lett volna képes kifizetni egy nagyobb, váratlan kiadást – amely aránnyal akkor az EU legrosszabb adatát produkáltuk –, addig 2020-ban e mutató már csupán 35,7 százalék volt, így megelőztük többek között Görögországot, Romániát, Bulgáriát és Németországot is. Ami a választási költekezés szempontjából különösen figyelemre méltó, hogy 2020 óta ezen statisztika szerint nemcsak, hogy nincs jele megélhetési válságnak, hanem folyamatos javulás tapasztalható. Ennek eredményeként 2023-ra e mutató 31,5 százalékra csökkent, így Magyarország már Spanyolországot és Írországot is megelőzte ebben a tekintetben. Ez a javuló tendencia azt mutatja, hogy a lakosság körében egyre többen rendelkeznek stabilabb anyagi háttérrel, amely hozzájárul a váratlan kiadások fedezéséhez, tükrözve a megélhetési helyzet fokozatos javulását.
A megélhetési nehézségeket mérő másik fontos indikátor – amely azt méri, hogy a népesség mekkora részének okoz gondot a rendelkezésére álló jövedelemből megélni – szintén jelentős javulást jelez. A megélhetési nehézségekkel küszködők aránya 2015 óta 30, 2021-hez képest pedig 10 százalékponttal csökkent 2023-ra, valamint abszolút értelemben is megelőzzük Romániát, Bulgáriát és Szlovákiát is, azaz kevesebben szenvednek megélhetési problémáktól.
Összefoglalva tehát az extrém választási túlköltekezés léte is erősen kérdéses, mivel a Covid utáni, válságokkal átitatott időszak nem ad jól összehasonlítható adatsort a 2022-es választási kampány fiskális hatásainak elemzésére. Éppen emiatt a polikrízis (Covid, orosz-ukrán háború, energiaválság) miatt teljesen megalapozatlan és minden objektivitást mellőző a cikk szerzőjének azon álláspontja, hogy az elmúlt években jelentkező költségvetési hiány, infláció és gazdasági visszaesés a 2022-es választást megelőző kampányidőszak alatti kormányzati költekezés következménye. Ráadásul a recesszióval és inflációval ellentétben az állítólagos túlköltekezés következményeként feltüntetett, mai napig tartó megélhetési válság léte objektíven cáfolható a fenti adatok tükrében.
