A Hírklikk beszámolt Zdeborsky György – Magyar Fejlesztési Bank volt elnöke – KlikkTV-ben adott interjújáról, amelyben több erős állítás is elhangzott a magyar gazdaság irányáról. A jegybanki szakember szerint 2010 után a gazdaság „fokozatosan egyoldalú, monokulturális pályára” állt, és az ipari beruházások – különösen az akkumulátorgyárak – túlzott hangsúlyt kaptak. Véleménye szerint ezzel szemben inkább a turizmusra és a szolgáltatásokra kellett volna építeni.
A beszélgetésben Zdeborsky György lényegében azt állítja, hogy a magyar gazdaság túlzottan ipari fókuszúvá vált, külön kiemelve az autóipart és az akkumulátorgyártást, és ezt „monokulturális” szerkezetként írja le. Véleménye szerint helyette inkább a turizmusra és a szolgáltatásokra kellett volna építeni. Ez egy erős állítás, de több ponton is vitatható leegyszerűsítés.
A kijelentések első ránézésre határozott diagnózist írnak le, azonban érdemes közelebbről megvizsgálni, hogy a rendelkezésre álló adatok mennyiben támasztják alá ezt a képet. A gazdaság szerkezetének alakulása ugyanis jóval árnyaltabb annál, mint amit egyetlen iparág vagy beruházási irány alapján le lehet írni.
A „monokulturális gazdaság” állítás egyik legegyszerűbb ellenőrzési módja az, hogy megnézzük: miből áll össze ténylegesen a GDP. Az elérhető adatok alapján a magyar gazdaság szerkezete nagyjából így néz ki: szolgáltatások 60–65 százalék, ipar (feldolgozóiparral együtt) 25–30 százalék, mezőgazdaság és egyéb ágazatok 3–5 százalék körül. Ez a szerkezet három fontos dolgot mond ki.
Egyrészt a gazdaság súlypontja nem az ipar. Hiába hangsúlyos az autóipar vagy az akkumulátorgyártás a közbeszédben, a teljes gazdaságban a szolgáltatások dominálnak. Ez önmagában ellentmond annak az állításnak, hogy egyetlen iparág uralná a gazdaságot. A számok alapján a szolgáltatási szektor továbbra is meghatározó, az ipar pedig fontos, de nem kizárólagos szereplő. Másrészt ez az arány nem magyar sajátosság. Az Európai Unió egészében hasonló szerkezet figyelhető meg: a szolgáltatások adják a hozzáadott érték döntő részét, miközben az ipar aránya nagyjából egynegyed körül alakul, a mezőgazdaság pedig marginális. Magyarország ipari aránya valóban valamivel magasabb az uniós átlagnál, de ez nem kirívó eltérés. Csehországban és Szlovákiában például hasonló a helyzet. Vagyis nem egy egyedi fejlődési modellről van szó, hanem egy szélesebb közép-európai trendről.
Harmadszor, a „monokultúra” kifejezés szakmai értelemben sem állja meg a helyét. Egy gazdaság akkor lenne valóban egyoldalú, ha egyetlen ágazat dominálná – például egyes nyersanyag-exportőr országok esetében. Magyarországon azonban nincs ilyen mértékű koncentráció, ráadásul az iparon belül is több különböző alágazat működik párhuzamosan. A gazdaság tehát koncentráltabb lehet bizonyos területeken, de nem egy lábra támaszkodik.
A közép-európai ipari fókusz megértéséhez érdemes a történeti és földrajzi tényezőket is figyelembe venni. A térség már a rendszerváltás előtt is jelentős ipari kapacitásokkal rendelkezett, amelyek az EU-csatlakozás után fokozatosan integrálódtak a nyugat-európai – elsősorban német – ipari értékláncokba. Ez nem egy hirtelen döntés eredménye volt, hanem egy hosszabb folyamat, amelyben a meglévő ipari háttér és a beáramló tőke egymást erősítette. Ez a fejlődési irány tehát nem véletlenszerű, hanem több tényező együttállásából következik.
A külkereskedelmi adatok is árnyalják az egyoldalúságról szóló helyzetértékelést. A KSH adatai szerint a magyar export legnagyobb csoportját valóban a gépek és szállítóeszközök adják, de a kivitel közel háromtizedét más feldolgozott termékek, további kisebb, de stabil részét pedig az élelmiszeripari termékek teszik ki. Fontos pontosítás, hogy a „gépek és szállítóeszközök” kategória nem azonos az autóiparral, hanem ennél jóval szélesebb termékkört foglal magában. A magyar export szerkezete így még az iparon belül is több pillérre épül.
Az akkumulátor-gyárak szerepe a beszélgetésben kiemelt hangsúlyt kap, mintha ez az iparág önmagában meghatározná a teljes gazdaságot. Valójában ez egy gyorsan növekvő és stratégiailag fontos szektor, de ettől még nem azonos a gazdaság egészével. Egyetlen látványos iparág túlhangsúlyozása torzíthatja az összképet.
A turizmusra épülő alternatíva szintén megkérdőjelezhető. Bár a turizmus fontos része a gazdaságnak, hozzájárulása a GDP-hez 6–10 százalék körül alakul, és erősen szezonális. Emellett kifejezetten érzékeny a külső sokkokra. A Covid-időszak ezt világosan megmutatta: a turizmusra erősen építő országok, mint Spanyolország, Portugália, Görögország vagy Horvátország jóval nagyobb, akár 9–12 százalékos visszaesést szenvedtek el, miközben Magyarország esetében ez 5 százalék alatt maradt. Ez arra utal, hogy a turizmus önmagában nem biztosít stabil gazdasági alapot.
A turizmusra épülő modell további korlátja, hogy nehezen skálázható a feldolgozóiparhoz hasonló módon. Míg az ipari termelés viszonylag gyorsan bővíthető beruházásokkal és technológiai fejlesztésekkel, addig a turizmus kapacitásai – például a szálláshelyek, infrastruktúra vagy a desztinációk vonzereje – sokkal lassabban és korlátozottabban növelhetők. Emellett a turizmus jellemzően alacsonyabb hozzáadott értéket termel, és erősebben függ a külső kereslet ingadozásaitól. Ez azt jelenti, hogy bár fontos kiegészítő ágazat lehet, önmagában nem képes ugyanazt a stabil, exportképes és bővíthető növekedési pályát biztosítani, mint az ipar.
A magyar gazdaság szerkezetének alakulása tehát nem írható le egyetlen irányba mutató rendellenes fejlődésként. Az ipar szerepe valóban erősödött az elmúlt évtizedben, de ez nem járt együtt a szolgáltatások háttérbe szorulásával. A folyamat inkább egy kiegyensúlyozottabb, több elemből álló gazdasági szerkezet kialakulását jelzi. Összességében elmondható, hogy a kritikák valós jelenségekre építenek, de azok értelmezése több ponton túlzó. Az ipari beruházások – köztük az akkumulátorgyárak – valóban fontos szerepet játszanak, de ebből nem következik, hogy a gazdaság egyetlen ágazatra szűkült volna. A teljes kép csak akkor érthető meg, ha a gazdaság egészét vizsgáljuk, nem csupán annak leglátványosabb elemeit.
