Nehezen érthető, de megmagyarázható, miért nem hoznak gyors és hathatós intézkedéseket az Európai Unió vezetői, hogy mérsékeljék az egyre növekvő, egyes jóslatok szerint, az írott történelem legnagyobb energiaválságát. A következmények szolgálhatnak magyarázattal, miszerint a jóléti társadalmak meggyengülése, a Közel-keleti konfliktus miatt várható újabb migránshullám együttese segíti a nyílt társadalom terjedését. Ám az nehezen érthető, az EU öngyilkos politikája ellen miért kizárólag Orbán Viktor, legutóbb pedig Robert Fico szólal fel.
Olaj helyett spórolás
„Az EU-nak és különösen az (Európai Bizottságnak) haladéktalanul újra kell kezdenie a párbeszédet Oroszországgal, és olyan politikai és jogi környezetet kell biztosítania, amelyben az egyes tagállamok és az EU egésze pótolni tudja a hiányzó gáz- és olajkészleteket, és lehetővé teszi ezen stratégiai nyersanyagok szállítását minden lehetséges forrásból és irányból, beleértve Oroszországot is” – mondta Robert Fico egy nyilatkozatban.
A szlovák miniszterelnök annyira lát a jövőbe, mint minden józanul gondolkodó halandó, hogy tudniillik, ha Európára nyersanyag nélkül marad, hatalmas infláció vár ránk, mindenféle korlátozásokat vezetnek be (amiket már most javasolnak), akadozni fog az élelmiszer-, az egészségügyi ellátás, rohamosan nő a munkanélküliség, szünetelnek, majd megszűnnek olyan szolgáltatások, mint a mesterséges intelligencia (amelynek óriási az energia- és vízigénye), a wifi, vagyis oda lesz a minőségi élet, még jobban csökken a születésszám. Mindeközben a Közel-keleti konfliktus újabb migránshullámot gerjeszt, ami ellen már nem lesz ereje védekezni az öreg kontinensnek. Az olajválság felgyorsítja a lakosságcserét, Európa agóniáját.
A rendelkezésre álló orosz energiahordozók felhasználása helyett a puszta riogatást választotta Brüsszel. A Financial Timesadta hírül Dan Jørgensen, az EU energiaügyi biztosa szavait: „Az EU »minden lehetőséget« mérlegel, beleértve az üzemanyag-jegyrendszert és a vésztartalékokból származó olajmennyiség növelését, miközben felkészül a közel-keleti háború okozta »hosszan tartó« energiasokkra – közölte az EU energiaügyi biztosa. »Ez egy hosszú válság lesz… az energiaárak nagyon sokáig magasak lesznek« – mondta Dan Jørgensen az FT-nek, figyelmeztetve, hogy néhány »kritikusabb« termék esetében »arra számítunk, hogy a helyzet a következő hetekben még rosszabb lesz«”.
Állítsuk ezzel szembe azt a várható jövőt, amit Jørgensen úr pontosan lát, és mégis hagyja megtörténni.
A deindusztrializáció
Az Európa gazdasági ereje, különösen Németországé, évtizedekig az olcsó és bőséges energiára épült. Ha megszűnik az orosz vezetékes gáz és a keleti alternatívák (például a katari vagy ausztrál LNG-szállítmányok, amelyek jelentős része a Távol-Keleten keresztül érkezik), az energia többé nem piaci termék lesz, hanem stratégiai hiánycikk.
A vegyipar és a műtrágyagyártás azok a szektorok, ahol a földgázt nemcsak fűtésre, hanem alapanyagként használja. Megszűnése láncreakciót indít el: dráguló élelmiszerek, hiányzó műanyagok és akadozó gyógyszergyártás.
Az acél- és üvegipar esetében olyan technológiákról van szó, amelyeket nem lehet lekapcsolni, majd újraindítani, a kemencék leállása gyakran az eszközök végleges tönkremenetelét hozza magával.
Bár az Európai Unió fejleszti a megújuló energiát, a villamosenergiahálózat egyensúlyához (úgynevezett alapterhelés) továbbra is szükségeltetnek a gáztüzelésű erőművek. Ezek képesek gyorsan reagálni, ha nem fúj a szél, ha nem süt a nap. Keleti import nélkül a rendszerszintű tartalékok elfogynak. Ez nem csupán magasabb villanyszámlát jelent, hanem tervezett áramkorlátozásokat. A lakosságnak és az intézményeknek fel kell készülniük a szakaszos szolgáltatáskiesésekre, ami a digitalizált világunkban (bankolás, internet, logisztika) totális káoszt okozhat.
Logisztikai és közlekedési sokk
Az orosz és távol-keleti olaj kiesése a finomítói kapacitásokat is térdre kényszerítené. Európa dízelüzemanyag-függősége kritikus: a teherautók, mezőgazdasági gépek és szállítóhajók többsége ezzel működik. Egekbe szöknek szállítási költségek, minden egyes termék ára emelkedik, amit kamionnal szállítanak.
Az olajválság már térdre kényszerítette a légiközlekedést. A kerozinár megduplázódása és a kényszerű kerülőutak miatt drasztikus, néhol többszörös jegyáremelkedés tapasztalható. A válság a légi kargót szintén megbénítja, ami az importtermékek drágulásához és az ellátási láncok lassulásához vezet. Láthatóan nem kizárólag az energia lesz drága, az áru sem jut el a polcokig időben, azaz hiánygazdaság alakul ki.
A stagfláció, vagyis a stagnáló gazdaság melletti vágtató infláció tartós állapottá válhat. Effélével és következményeivel már szembesülhettünk a világtörténelemben.
Politikai káosz
A gazdasági hatásokon túl egy efféle tektonikai válság politikai földindulással ér fel. Az életszínvonal drasztikus esése, az úgynevezett energetikai szegénység feszültséget szül az államok között és azokon belül is. Felüti fejét a kísértés, hogy az egyes országok lezárják határaikat az energiaexport előtt, mentve saját állampolgáraikat. Ez az EU végét jelentené.
Globális összeomlás
Mivel a gazdasági összeomlás érinti a Közel-Keletet, Afrikát, az Európába irányuló illegális migráció kibocsátóországait, így újabb migránshullám várható. Egy kiterjedt regionális háború – Irán, Libanon Izrael közvetlen érintettségével – olyan országokat tenne instabillá, amelyek jelenleg még képesek milliókat helyben tartani. Törökország, Jordánia és Egyiptom jelenleg is több millió menekültet lát el. Amennyiben ezek az országok gazdaságilag vagy politikailag megrendülnek a szomszédos konfliktusok miatt az ott tartózkodó tömegek Európa felé indulnak.
Illegális migráció újult erővel
A modern konfliktusokban a migráció már nem csupán következmény, hanem stratégiai eszköz. Külső hatalmak a menekülthullámok tudatos irányításával, a határok megnyitásával, az NGO-k végezte legális utaztatással kényszeríthetik az Európai Uniót politikai engedményekre, pénzügyi támogatásra. A hirtelen érkező tömegek kezelése túlterheli a fogadó országok szociális és ellátórendszereit, ami belső politikai válságokhoz vezethet az EU tagállamaiban. A közel-keleti ellentétek (vallási vagy politikai frakciók harca) megjelenhetnek Európa nagyvárosainak utcáin, tüntetések, erőszakos összecsapások formájában. A kaotikus menekülthullámokat terrorista szervezetek használhatják fel arra, hogy embereiket Európába juttassák. Ez fokozott határellenőrzést és a schengeni övezet belső szabadságának korlátozását vonhatja maga után.
Politikai fordulat
A növekvő migrációs nyomás Európában nem marad válasz nélkül, mély társadalmi törésvonalakat hoz felszínre. A migráció elutasítása a patrióta pártok megerősödését hozza, ami gyengíti az uniós integrációt, az egységes külpolitikát. Miközben az egyik tábor humanitárius segítséget sürget, a másik a határok teljes lezárását követeli. Ez a megosztottság cselekvésképtelenné teheti a kormányokat a válság csúcsán. Ráadásul a társadalmi feszültség polgárháború közeli állapotot hozhat.
Demográfiai válság
Mindezekhez vegyük hozzá, hogy a migránsok átlagéletkora jóvalta fiatalabb az európai őslakosokénál, termékenységi rátájuk pedig a többszöröse a kontinens szaporulatának. A legnagyobb sokkot a Baby Boomer generáció (nálunk Ratkó-korszak, az 1950-es és 60-as években születettek) tömeges nyugdíjba vonulása okozza. 2030 és 2035 között éri el a csúcsát az a folyamat, amikor a legnagyobb létszámú korosztályok elhagyják a munkaerőpiacot. Nem lesz elég fiatal, aki átvegye a helyüket. Ez nemcsak a szakmunkásokat, hanem az orvosokat, mérnököket és tanárokat szintén érinti. A tapasztalt munkaerő távozásával hatalmas mennyiségű know-how tűnik el a rendszerből rövid idő alatt.
Fenntarthatatlan nyugdíjrendszerek
A demográfiai katasztrófa magja a függőségi ráta eltolódása. Míg a XX. század közepén 4-5 aktív dolgozó tartott el egy nyugdíjast, ez a szám a 2030-as évek elejére sok országban 2:1-re, vagy az alá csökken. Az államháztartásokra nehezedő nyomás miatt a nyugdíjkorhatár folyamatos emelése és a nyugdíjak vásárlóértékének csökkenése várható. Az idősebb korosztály arányának növekedése miatt, az egészségügyi és gondozási költségek az egekbe szöknek, miközben kevesebb lesz az ápoló és az orvos. Ellenben több az iskolázatlan, a szociális ellátórendszerből élő migráns.
A termékenységi csapda
A 2030-as évekre már szinte minden európai régióban több lesz a halálozás, mint a születés. Kelet- és Közép-Európa vidéki területein egész falvak és kisvárosok ürülhetnek ki, ahol az infrastruktúra fenntartása (iskolák, posta, kórházak) gazdaságilag lehetetlenné válik.
Az őslakos népesség átlagéletkora sok országban 45-47 év felett van, míg a bevándorló hátterűeké 30 év alatt. Ez azt jelenti, hogy az őslakosok körében a halálozások száma meghaladja a születésekét, míg a másik csoportban a természetes szaporodás pozitív. Olyan városokban, mint London, Frankfurt, Párizs vagy Brüsszel, a 2030-as évek elejére a 40 év alatti lakosság körében az európai őslakos háttérrel rendelkezők aránya 50% alá süllyedhet.
Muszáj hangsúlyoznom, a fent leírtak nem egy sci-fi regényből valók. Van, ami még elkerülhető és van, ami már nem. Az uniós bürokraták, illetve a tagországok zömét vezető politikusok jelenleg e cikkben leírt forgatókönyv megvalósítására törekszenek. Az energiaválság és a migránsváláság együttese, önérdekérvényesítő politika hiányában az EU felbomlásához, a jóléti társadalmak megszűnéséhez vezet.
