Kapitány István salgótarjáni beszédében markáns állítást tett a magyar gazdaság elmúlt négy évéről: szerinte az összteljesítmény 0,5 százalékos csökkenést mutat. A kijelentést régiós példákkal ütköztette, majd elmarasztaló következtetést vont le. A magyar gazdasági adatok azonban más képet mutatnak. A hivatalos számítások alapján nem visszaesés, hanem mérsékelt növekedés történt. Az eltérés nem pusztán értelmezési kérdés: a bemutatott összevetések és a kihagyott tényezők jelentősen torzítják a képet.
A magyar gazdaság 2022 és 2025 között összességében négy százalék felett bővült. A kiugró 2022-es év után 2023-ban visszaesés következett, amelyet az energiaválság, az infláció és a romló európai konjunktúra egyaránt magyaráz. Ezt követően 2024-ben ismét növekedés indult, 2025-ben pedig – bár szerény mértékben – folytatódott a bővülés. Ezek a folyamatok együtt nem zsugorodást, hanem nettó növekedést jelentenek. Az a kijelentés, hogy a gazdaság négy év alatt csökkent, nem támasztható alá a rendelkezésre álló adatokkal.
Kapitány István állítja azt is, hogy a német gazdaság gyengélkedése nem hat érdemben Magyarországra. Ez nehezen védhető megközelítés. A magyar ipar és export szerkezete szorosan kapcsolódik a Németország gazdaságához, így annak lassulása közvetlenül érezteti hatását. Különösen beszédes, hogy Ausztria gazdasági teljesítménye – amely hasonlóan erősen kötődik a német piachoz – szintén visszafogott volt. Az osztrák példa következetes kihagyása nem véletlen, hiszen jelenléte árnyalná azt az állítást, hogy a magyar teljesítmény egyedi a régióban.
Az összehasonlítások során kiemelt szerepet kap Horvátország, amely valóban dinamikus növekedést mutatott az elmúlt években. Ez a teljesítmény azonban több speciális tényező eredménye: a turizmus erőteljes visszapattanása a járvány után, az, hogy a gazdaság korábban nagyobb visszaesést szenvedett el, valamint a szolgáltatások meghatározó súlya. Ezzel szemben a magyar gazdaság szerkezete eltérő, ipari és exportorientált, és szorosabban kapcsolódik a Németország gazdasági ciklusaihoz. Egy ilyen eltérő működésű gazdaság összevetése egy turizmus által hajtott modellel nem ad valós képet a teljesítményekről, inkább félrevezető következtetésekhez vezet.
A beszédben megjelenő logika így több ponton is szelektív: bizonyos országok kiemelése, mások mellőzése, valamint a gazdasági szerkezet különbségeinek figyelmen kívül hagyása torzítja az összképet. Az adatok önmagukban nem indokolják a visszaesésről szóló állítást; itt nem értelmezési kérdésről van szó, hanem egyszerűen nem felelnek meg az elmondottak a rendelkezésre álló gazdasági információknak.
A magyar gazdaság teljesítményéről lehet és érdemes vitát folytatni. A növekedés üteme valóban elmaradhat az elvárásoktól, és számos területen van tér a javulásra. A valós folyamatok bemutatása azonban elengedhetetlen. A szelektív összehasonlítások és a pontatlan állítások nem közelebb visznek a megértéshez, hanem inkább elhomályosítják a tényleges gazdasági helyzetet. Ebben a megközelítésben a politikai üzenet hangsúlyozása fontosabbá válik, mint a tények pontos bemutatása, így az állítások inkább szolgálják a mondanivaló erősítését, mint a valós folyamatok leírását.
