A Politico cikke (amit a 444 is szemlézett) egyértelművé teszi, hogy Brüsszel, az EU-tag Magyarország helyett Ukrajna pártját fogja, mert fontosabb az unió számára, hogy kölcsönt vegyen fel, és azzal tartsa fenn a háborút vívó ország működését, mint tagországai nyersanyagellátásának biztosítása. Orbán Viktort minden módon félre akarják állítani, hazánk pedig kizárólag úgy kerülheti el a hetes cikkely szerinti eljárást, azzal pedig szavazati joga felfüggesztését, ha Magyar Péter lesz a miniszterelnök, mert ő kész az együttműködésre Brüsszellel.
Brüsszel Zelenszkij kegyeit keresi
A Politico cikke hangulatkeltés a magyar választásokat megelőző utolsó EU-csúcs előtt. Nem nevesített uniós diplomákat és egy tagállam miniszterét szólaltatja meg a portál. A megfogalmazás rendkívül árulkodó, mint írják Orbán „közzétett egy videót, amelyen azt állítja, hogy Ukrajna megfenyegette a családját.” Tehát nem fogadják el igazságként az Európai Tanács egyik tagjának állítását, miszerint megfenyegették családját, helyette leszögezik: „azt állítja”. Ezzel szemben az ukrán elnöktől mintha tartanának, amikor azt mondja az egyik névtelen diplomata: „De ha kudarcot vallunk a kölcsönügyletben, Zelenszkij jogosan lesz dühös.” Költői kérdés: azt az uniót, amelyik lélegeztetőgépen tartja Ukrajnát, miért érdekli elnökének dühe?
A szokásos uniós fenyegetés
„Azzal, hogy Orbán fenyegetőzött, hogy blokkolja az EU-vezetők brüsszeli találkozóján a decemberben jóváhagyott 90 milliárd eurós ukrajnai hitelt, átlépte a vörös vonalat Brüsszellel szembeni ellenállás tekintetében. Ezzel az EU komoly válaszlépésére számíthat, amelyre a magyar választások után hamarosan sor kerülhet” – mondta név nélkül a másik diplomata, majd harmadikuk azt is kifejtette: „A választásokig viszont nem, ugyanis attól tartanak, hogy egy kemény fellépés Orbán kampányát erősítené, később viszont fontosabbá válhat más vezetők elrettentése attól, hogy kövessék a magyar miniszterelnök példáját.”
A szerző hozzáteszi: „Eddig lehetetlennek bizonyult megszerezni a 27 uniós országból 26 támogatását a Budapest elleni 7. cikkely szerinti eljáráshoz.”
Kezdjük a végén, Brüsszelt régóta zavarja a vétójognak nevezett egyhangú döntéshozatal, amelynek szellemében az Európai Tanács kizárólag 27 igennel hozhat érvényes döntést. Ennek értelmében, ha hazánk szavazati jogát el akarnák venni, azt csak egyhangúsággal tehetnék meg, akkor ha Orbán Viktor is megszavazná.
Aggasztó azonban a bürokraták jogi kreativitása, ami például a migrációs paktum esetében megmutatkozott. A migrációs kvóták és az elosztási mechanizmus kérdése évekig állt, mert Lengyelország és Magyarország vétózott, ezért az unió vezetése úgy döntött, a kérdést nem állam- és kormányfői szinten, tehát az Európai Tanácsban, hanem belügyminiszteri szinten – Bel- és Igazságügyi Tanács) tárgyalják, azért a miniszterek tanácsában ugyanis a migrációs ügyek eldöntéséhez elég a minősített többség (55%). Ahogy – mint Marta Kos mondta – ezer ember dolgozik azon, hogyan lehet felgyorsítani Ukrajna csatlakozását, vélhetően, ezer dolgozik azon, miként lehet egy tagállam szavazati jogát korlátozni, blokkolni. Ezzel adódna a lehetőség az EU demokratikus működésének teljes felszámolására és a föderális Európa, az Európai Egyesült államok megvalósítására.
Aztán ott a cikkben egy nagyon árulkodó mondat, hogy elrettentsenek más vezetőket az orbáni példa követésétől. Hátborzongató, amint Brüsszel büntetéssel akarja kordában tartani szuverén országok vezetőit. Persze, hogy kedvelik Magyar Pétert, aki egy Magyarinfón azt mondta: „egy nagyon pici szuverenitásról le kellene mondani”. Kérdés csak az, mennyi az a nagyon pici, és hány alkalommal kell lemondani róla?
A brüsszeli atombomba
A Politico által harmadik diplomatának nevezett kifejtette: „Keménykedniük kellett volna, legalább megpróbálni, addig is ideiglenes intézkedéseket hozni ellene. Legalább lett volna valami, mint ez a billegés. De semmi sem történt.”
Szavai bizonyítják, hogy a háttérben igencsak kreatívkodnak a bürokraták, politikusok, jogászok, tudniillik komoly igény mutatkozik a keménykedésre.
Miként másutt olvasható: „Jessica Rosencrantz svéd EU-ügyi miniszter. Arra a kérdésre, hogy Stockholm fontolóra venné-e jogi eszközök bevetését, köztük a 7. cikkely alkalmazását Magyarország szavazati jogának megvonására, így válaszolt: »Abszolút, nyitottak vagyunk rá.«
A svéd miniszter nem rejti véka alá, nagyon is akarják a hetes cikkely szerinti eljárást hazánkkal szemben. Ez az EU-s atombomba, amely megvonja egy ország bizonyos jogait ‒ köztük a szavazatit ‒, illetve a jogosan járó pénzt. A bomba ledobása akkor szükséges, amennyiben egy tagállam súlyosan és rendszerszerűen megsérti az unió alapvető értékeit, például a jogállamiságot, a demokráciát, az emberi jogokat vagy a kisebbségek védelmét.
Ennek értelmében, ha kerülő úton vonnák meg Magyarország szavazati jogát, azzal megsértenék az unió alapvető értékeit, mint jogállamiság, demokrácia.
Az egyik névtelen diplomata szerint „Ha Orbánt újraválasztják, »komoly beszélgetés kezdődik majd egy országcsoporton belül arról, hogyan kezeljük ezt a jövőben« Ez a párbeszéd valószínűleg másképp alakulna, ha Magyar győzedelmeskedik, mivel ő » azt jelzi, hogy konstruktívabb játékot kíván játszani.«”
Világos: egy országcsoport (az angol szövegben szó szerint: a group of countries). Tehát nem a 27 tagország, hanem egy szűk csoport kezd majd komoly beszélgetésbe. Nem is gondolkodnak egyhangú döntésben. Ami éppen azt lenne hivatott biztosítani, hogy a tagországok méretüktől függetlenül azonos jogokat élvezhessenek. Nos, az unióban, bizony vannak egyenlőbbek az egyenlők között. Érdekes helyzet lenne, ha valamelyik egyenlőbb országban kerülne kormányra patrióta erő. Akkor lenne csak fejvakarás. Nem véletlenül akadályozzák a kormányváltásokat az unió több tagországában, szembe menve a választói akarattal.
A diplomata gondolatának lezárása világos beszéd: amennyiben Magyar Péter győzedelmeskedik április 12-én, az más hozzáállást eredményez, mert ő konstruktívabb játékot akar játszani (szó szerint: he wants to play a more constructive game). A konstruktív játék jelentése a politikában: kompromisszumokra hajlandóság, nyitottság az együttműködésre, amelyben a szereplők fontosabbnak tartják a közös célokat a látványos különvéleménynél. Hiába tagadja tehát Magyar, igenis a mainstream embere. De megmondta ezt Zelenszkij is: „Bízom benne, hogy a közelgő választásokon a magyarok a változást választják, és Orbán Viktor vereséget szenved. Egy új, európai elkötelezettségű kormánnyal a kapcsolataink napok alatt normalizálódnának.”
