A legutóbbi kormányinfón ugyanaz a vállalat, a Mol, több alkalommal is szóba került, teljesen eltérő beállításban ahhoz képet kapott, melyik beszámolóból tájékozódott a közönség. A különbség nem abban áll, hogy mi hangzott el, hanem abban, hogy ebből mit tartottak lényegesnek kiemelni. Az egyik megközelítés a jövőre, a másik a múltra helyezte a hangsúlyt. Az pedig külön figyelemre méltó, hogy mindkettőt sem a Magyar Nemzet, sem a Telex nem jelenítette meg. A Mol így egyszerre jelent meg politikai kockázatként és tisztázandó gazdaságtörténeti ügyként.
A Magyar Nemzet tudósítása a saját kérdésére adott válaszra épült, amely a Tisza Párt feltételezett terveit érintette a Mol átalakításával kapcsolatban. A felvetés szerint egy ilyen lépés nemcsak gazdasági, hanem ellátásbiztonsági kockázatokat is hordozhat, sőt a rezsicsökkentés végét is jelentheti. A hangsúly így a jövőbeni következményeken volt, és azon, hogy mit jelentene egy esetleges politikai fordulat a vállalat számára. Ebben az értelmezésben a Mol sorsa egy szélesebb politikai vitába illeszkedik.
Ezzel szemben a Telex újságírója a Mol múltbeli tulajdonosi viszonyait firtatta, visszautalva a válaszra, amit a Magyar Nemzet kapott Gulyás Gergelytől. A kérdés arra irányult, hogy ki adta el a részvények egy jelentős részét, és a válaszból az derült ki, hogy az osztrák OMV értékesítette a csomagot egy orosz cégnek, még az MSZP-kormány idején. Itt nem a jövő, hanem a múlt tényeinek pontosítása került előtérbe.
A két tudósítások így nemcsak eltérő hangsúlyokat választottak, hanem a másik által felvetett kérdést teljesen figyelmen kívül hagyták. A Magyar Nemzet nem tért ki a részvényeladás részleteire, ahogy a Telex sem emelte be a Tisza terveire vonatkozó felvetést. Noha mindkettő ugyanazon a kormányinfón hangzott el és szervesen kapcsolódott egymáshoz.A Mol példája jól mutatja, hogy egy esemény értelmezése már ott eldől, hogy melyik megszólalást tartják fontosnak. Mindkét lap a saját szempontjából releváns információt emelte ki, azonban egyik tudósítás sem adott teljes képet a kormányinfón elhangzott, Molt érintő kérdésekről. A különböző hangsúlyok miatt az olvasó csak az egyik oldalát ismerhette meg annak, ami valójában több szálon is szóba került. Így nem a tények hiánya, hanem azok szelektív bemutatása vezetett oda, hogy a teljes kép egyik beszámolóban sem állt össze.
