Az egri miniszterelnöki országjárásról szóló beszámolók élesen mutatják meg, mennyire eltérően jelenik meg ugyanaz az esemény a magyar médiában. A Mandiner és a 444 teljesen különböző tájékoztatást nyújt arról, mégis hányan hallgatták meg Orbán Viktort. Az egyik fél elképesztő tömegről, míg a másik pedig egy „gyenge” kampány eseményről számol be. A különbség nem árnyalatnyi, hanem kifejezetten hangsúlyos.
A Mandiner egyértelműen sikeres képet tár elénk a címzésben: „Elképesztő tömeg fogadta Orbán Viktort Egerben”,majd a folytatás: „teljesen megtelt tér”. A leírás és a képek együtt azt sugallják, hogy nagy, sikeres rendezvény zajlott le. Több nagylátószögű fotót is közölnek, amelyek a tömeg nagyságát emelik ki. Viszont pontos becslést nem kapunk az emberek számára vonatkozólag. A hangsúly a látványon és az összhatáson van.

Ezzel szemben a 444 már a címében csalódást keltőnek mutatja be a helyzetet: „Orbán már nem tudja megtölteni az egri Dobó teret, érzi is, hogy változtatni kell”. A cikk egy körülbelül két ezer fős pillanatny becslésre épít a rendezvény végéről („Orbán … Beszéde végét körülbelül 2000 ember várta végig.”), amit rögtön minősít is, amikor a 2006-os öt ezer fős adattal veti össze – amit szintén Orbán Viktor ért el -, és gyengének értékeli. A szám itt nemcsak egy információ, hanem a negatív értékítélet alapja.
A lap megközelítése abból a szempontból is érdekes, hogy a becslés forrása nem ismert, egy szűk időpillanatra vonatkozik, és egy más korszakból hozott összehasonlításra épül. A látszólag pontos szám így valójában erősen válogatott elemekből áll össze.
A különbség a leközölt képekben is hangsúlyos. A 444-nél esetenként lézengő embereket látunk:

Normál esetben egy ilyen tudósításnál hasonló becsült számok körül folyna a vita arról, hogy megfelelően sikerült a mozgósítás vagy nem. Itt viszont már a kiindulópontok sem azonosak: az egyik oldal szerint megtelt a tér, a másik szerint félig sem. Ugyanaz az esemény, két eltérő valóság.
Sajnos ez a jelenség túlmutat Egeren. A magyar médiában a közös valóság értelemzés alapjai kezdenek eltűnni. Ennek bizonyításra számos esetet láttunk az elmúlt időszakban és a trendet figyelembe vévve fogunk is. De azt kevesen gondolták volna, a rendszerváltás hajnalán, hogy majdnem negyven év demokratikus működés, majd oda vezet a hírszolgáltatási gyakorlatban, hogy ha meg szeretnénk tudni, nagyságrendileg hányan voltak egy rendezvényen, akkor magunknak kell kimenni és megszámolni az embereket.





