A kormány a Covid idején és most is beavatkozott az üzemanyagárak alakulásába. Első ránézésre a két intézkedés hasonlónak tűnhet: mindkét esetben hatósági korlát jelenik meg a benzinkutaknál. Közelebbről megvizsgálva azonban világosan látszik, hogy a két lépés egészen eltérő gazdasági helyzetben és más céllal született. A korábbi árstop tartós inflációs nyomás közepette született, a mostani inkább gyors piaci kilengésekre reagál. A felszíni hasonlóság tehát könnyen megtévesztő: ugyanaz az eszköz egészen más logika mentén működik.
A Covid-járvány időszakában bevezetett árstop elsődleges célja az infláció mérséklése és a lakosság védelme volt. A kormány konkrét árat rögzített: 480 forintnál drágábban nem lehetett benzint és gázolajat értékesíteni. Ez klasszikus árplafon volt, amely a piaci folyamatoktól függetlenül határozta meg a maximális árat.
A mostani intézkedés viszont más logikát követ. Nem egy hosszú időre szóló árszint rögzítése a cél, hanem a gyors áremelkedések fékezése és a piac stabilizálása. Inkább ideiglenes válságkezelő eszközként jelenik meg. A különbség tehát nem pusztán technikai: a korábbi árstop tartós inflációellenes beavatkozás volt, míg a mostani inkább rövid távú stabilizációs lépés.
A két időszak piaci környezete is jelentősen eltért. A Covid után globális ellátási zavarok alakultak ki, majd az orosz–ukrán háború energiapiaci sokkja tovább emelte az árakat. Európában gyors drágulás indult, miközben a magyar hatósági ár jelentősen elszakadt a régiós áraktól.
A jelenlegi helyzet kevésbé szélsőséges. Az energiapiachoz kapcsolódó bizonytalanság továbbra is létezik, de az ármozgásokat inkább geopolitikai feszültségek vagy az olajpiac hullámzásai befolyásolják. A régiós különbségek sem olyan drasztikusak, mint 2022-ben.
A Covid alatti árstop egyik legfontosabb következménye a piaci egyensúly megbillenése volt. A benzinkutak gyakran veszteséggel értékesítettek, a kisebb kutak közül több bezárt, az ellátás akadozni kezdett. A folyamat végül országos üzemanyaghiányhoz vezetett 2022 végén. A probléma gyökere az volt, hogy a hatósági ár sokszor a beszerzési ár alá került.
A mostani beavatkozásnál éppen ezt a tapasztalatot próbálják elkerülni. A szabályozás kialakításánál arra törekednek, hogy a kereskedők ne működjenek tartós veszteséggel, így kisebb az ellátási zavarok kockázata. A korábbi tapasztalatok tehát óvatosságra intettek, és a szabályozás is ehhez igazodik. A két intézkedés közötti különbség tehát világos: a Covid idején alkalmazott árstop erősebben avatkozott be a piac működésébe, miközben a mostani inkább jelzés a piac felé és rövid távú stabilizációs eszköz.
Éppen ezek a különbségek teszik problémássá Magyar Péter javaslatát, amely a 480 forintos benzinár visszaállítását követeli. Ez a szám egy konkrét, 2021-es piaci helyzetben született, amikor a Brent olaj ára alacsonyabb, a forint árfolyama erősebb volt, és a nagykereskedelmi árak is más szinten álltak.
Ma egészen más gazdasági környezetben működik az üzemanyagpiac, mint amikor a 480 forintos ár megszületett. Ez az összeg ezért nem aktuális gazdasági számítás eredménye, hanem egy korábbi intézkedés mechanikus felidézése. A 2022-es tapasztalatok ráadásul világosan megmutatták a kockázatokat: a mesterségesen alacsony ár növelte a keresletet, miközben csökkentette a kínálatot, ami végül országos üzemanyaghiányhoz és a benzinkutaknál kialakuló sorokhoz vezetett. A 480 forintos árstop követelése így inkább politikai jelszó, mint gazdaságilag átgondolt javaslat, hiszen a szám önkényes és a közelmúlt tapasztalatai szerint könnyen ellátási zavarokat idézhet elő.
A Covid idején és most alkalmazott árkorlátozás tehát első pillantásra hasonlónak tűnik, valójában azonban eltérő gazdasági helyzetekre adott válasz. A különbségek megértése nélkül könnyű leegyszerűsített következtetésekre jutni. És éppen ez mutatja meg, mennyire félrevezető lehet egy régi szám visszahozása: ami egy adott válsághelyzetben működött – vagy éppen problémákat okozott –, az nem válik automatikusan értelmes megoldássá egy teljesen más piaci környezetben.
