A HVG Valentin Behr Le Monde-ban megjelent interjúját szemlézte, amelyben a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ Franciaországgal és Lengyelországgal foglalkozó politológusa könnyű kézzel ragasztott szélsőjobboldali címkét minden európai patrióta pártra. Jól bevett gyakorlata ez a globalista/liberális elemzőknek, politikusoknak, amikor az átcímkézést követően tűzfallal kirekesztik a megbélyegzett politikai közösségeket. Mindeközben efféle szigor nem tapasztalható, valóban szélsőséges, azonban baloldali alakulatokkal, személyekkel szemben. Elég csupán Illaria Salisra gondolnunk.
A MAGA-mozgalom, mint szélsőjobb
„Ma már Budapestre járnak az amerikai szélsőjobb képviselői, hogy ihletet merítsenek Orbán illiberalizmusából – nyilatkozta a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ egyik politológusa a Le Monde-nak” ‒ olvasható a HVG cikkében, ami így folytatódik: „Valentin Behr megállapította, hogy ily módon fordult a kocka, mert a 90-es években a magyarok és a lengyelek utaztak az Egyesült Államokba, mivel meg akarták érteni a demokrácia és a kapitalizmus lényegét. Közép-Európa bizonyos értelemben egyébként is átvette a kontinens nyugati részének szerepét a tengerentúli elképzelésekben. A MAGA-mozgalomból, de egyes európai jobboldali körökből is a napnyugat utolsó bástyájának tekinti a térséget. A szemükben ez a kontinens igazi magja, amely kevésbé dekadens, nem torzította el annyira a nem fehér és nem keresztény bevándorlás.”
A MAGA-mozgalom (Make America Great Again) Donald Trump 2016-os elnökválasztási kampányából nőtt ki, a Tegyük újra naggyá Amerikát szlogent eredetileg Ronald Reagan használta 1980-ban, de Trump 2012-ben levédette, majd és 2015-ben tette kampányszlogenjévé.
A kutató képtelen elszakadni a nyugati értelmiséget leuraló „történelem vége” gondolkodástól, így képtelen meglátni, hogy világrendváltás korszakába léptünk. A globalista, liberális világfalu, a nyílt társadalom kudarcot vallott, helyét fokozatosan átveszi a patriotizmus. A nemzeti kormányok vezette államok valóban kevésbé dekadensek, amennyiben nem lettek elfogadottak az LMBTQ jogok, s valóban nem torzította el a hagyományos társadalmakat a nem fehér és nem keresztény bevándorlás. Mindezt Közép-Európa jellemzőjeként írja le a politológus, amiben igaza van, tudniillik a majd’ fél évszázadnyi kommunista diktatúra megfékezte a ’68-as mozgalmak ideológiájának beáramlását.
A szabadelvűség vége
„A PiS és a Fidesz megmutatta, hogy lehetséges olyan politika, amely hidegre teszi a szabadelvűséget és a demokráciát” – áll a cikkben. A fenti narratíva érvényesül e gondolatban is: Behr képtelen elszakadni attól, hogy nem kizárólag liberális demokrácia létezik.
A szabadelvűség Magyarországon megérdemelte, hogy hidegre tegyék. Idézzük csak fel az SZDSZ 1994-es árulását, amikor koalíciós kormányzásra lépett az addig kordonok közé kényszerített kommunista utódpárttal. A lengyel demokráciának egyébként Donald Tusk vetett véget. Tusk szerint a demokrácia helyreállítása érdekében néha olyan döntéseket kell hozni, amelyek „nem felelnek meg maradéktalanul a jogi puristák elvárásainak” vagy a meglévő törvényeknek.
A lengyel kormány nem törvényalkotással (amit az államfő megvétózhatott volna), hanem miniszteri határozatokkal menesztette a közmédia (TVP, Lengyel Rádió) vezetését; ezzel a lépésével megkerülte a médiatanácsot (RMN). A lengyel Alkotmánybíróság és később több bírósági döntés is kimondta, hogy az eljárás nem volt teljesen szabályszerű. A Tusk-kormány megpróbálta érvényteleníteni a 2018 után kinevezett bírák státuszát is. Mivel 2025-ben ismét konzervatív elnököt (Karol Nawrocki) választottak Lengyelországban, a Tusk-kormány megpróbálja teljesen elszigetelni az elnököt, megvonja tőle a költségvetési forrásokat, vagy figyelmen kívül hagyja az elnöki vétókat és kinevezési jogköröket.
Szélsőjobb vád
„A tapasztalatok átvétele, valamint a nemzetközi támogatás segít lebontani a tűzfalat a szélsőjobb felé. Ezt a normalizálódási folyamatot részben elősegíti, hogy a közvélemény jelentős hányada nincs tisztában azzal, mit hozott az autokrácia kormányzása a magyaroknál, lengyeleknél és olaszoknál” – idézi a cikk Valentin Behr-t.
Mivel Behr világában kizárólag liberális demokrácia létezik, ezért amennyiben kereszténydemokrata erők győznek, az maga az autokrácia, ami pedig csak rosszat hozhat.
Lássuk!
2026 elejére a Meloni-kabinet az egyik leghosszabb ideje hivatalban lévő kormány lett a második világháború utáni Olaszország történetében. Az ország az uniós újjáépítési források legnagyobb kedvezményezettje, a kabinet pedig sikeresen tárgyalta újra a terveket. Megkötötték az albán–olasz megállapodást, amelynek keretében Albánia területén létesítettek befogadó központokat a tengeren kimentett migránsok számára. Ugyanakkor Giorgia Meloni nem távolodott el az uniós fősodortól: Olaszország kilépett az Egy övezet, egy út kezdeményezésből, jelezve a nyugati orientáció elsődlegességét. Meloni a kezdetektől fogva Ukrajna egyik leghatározottabb támogatója, ami megerősítette az ország súlyát a transzatlanti szövetségben.
Ami zavarja az uniós bürokratákat, illetve Behr urat, hogy a kormány utasítására több önkormányzatnak fel kellett hagynia az azonos nemű párok gyermekeinek automatikus anyakönyvezésével. Az EU szerint ez sérti a gyermekek jogait és az uniós alapértékeket. A béranyaság büntetése hasonló nemtetszést aratott. Az olasz–albán megállapodást – ahol Albániában bírálják el az olasz vizeken kimentettek menedékkérelmét – az Európai Bíróság és emberi jogi szervezetek is támadják, mert a rendszer megkerülheti az uniós jogi garanciákat és a biztonságos országok listájának értelmezését.
A PiS-kormány 2015 és 2023 között minden gyermek után havi 500 (később 800) zloty támogatást adott a családoknak, ami radikálisan csökkentette a gyermekszegénységet. Visszaállították a korábbi, alacsonyabb nyugdíjkorhatárt és bevezették a 13. és 14. havi nyugdíjat. A Morawiecki-kabinet alatt a minimálbér több mint a duplájára nőtt. Lengyelország az EU egyik leggyorsabban növekvő gazdasága maradt, még a pandémia alatt is ellenállónak bizonyult.
A 2022-es ukrajnai invázió után a PiS-kormány Európa egyik legjelentősebb katonai hatalmává fejlesztette Lengyelországot: a GDP 4 százalékát fordították honvédelemre. Az ország vezető szerepet vállalt az Észak-Déli tengely (Adria, Balti-tenger, Fekete-tenger) infrastrukturális és energetikai összekapcsolásában, hogy csökkentsék a függőséget Németországtól és Oroszországtól. Kiépítették a Baltic Pipe gázvezetéket, amely Norvégiából szállít gázt, bővítették a świnoujściei LNG-terminált, és szerződést kötöttek az első lengyel atomerőmű felépítésére az amerikai Westinghouse-szal. Ami ellenben szálka az uniós bürokraták szemében, az az abortuszszabályok szigorítása és az LMBTQ-közösségek elleni intézkedések. Tisztán láthatóan eszmei bajai vannak az uniónak, amely kiáll a kisebbségi szexuális szokások, illegális migránsok, abortusz védelme mellett.
A patrióták ereje
Egyértelmű szélsőjobbozást is kiemel a lap: „az európai intézményekben tárgyalni kell a szélsőjobbal egy sor kérdésről, miután ez az irányzat mind inkább megerősödik az EP-ben és a Tanácsban.”
Megkockáztatom, ezt nem leíró jelleggel mondta Behr, nagyon is véleménynek szánta, mondhatnák: tárgyalni kényszerülnek, mert megerősödtek, tehát már nincs mit tenni. Ezért nem a szalonképes patrióták kifejezést, hanem a szélsőjobb jelzőt használja.
Az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakcióban foglalt helyet a Brexit előtt a brit Konzervatív Párt, itt találjuk a PiS-t és az Olaszország Fivérei (Fratelli d’Italia) pártot, amelyet Giorgia Meloni vezet. Itt volt a spanyol VOX is, amely azóta átlépett a Patrióták Európáért frakcióba. Ez utóbbiban található a Fidesz, Andrej Babiš pártja, az ANO, a Nemzeti Koalíció, az osztrák Szabadságpárt (FPÖ), a Nemzeti Tömörülés, amelyet Marine Le Pen fémjelez, a Liga (Lega) – Matteo Salvini pártja, Geert Wilders holland Szabadságpártja, valamint a portugál Chega. A Szuverén Nemzetek Európája (ESN) tagpártjai közé tartozik az Alternatíva Németországnak (AfD) és a Mi Hazánk.
A teljesség igénye nélkül soroltam fel a szélsőjobbnak bélyegzett pártokat, amelyek szélsőségessége nem más, mint az olyan európai értékeknek tituláltak tagadása, mint az abortuszhoz való jog, az azonos nemű párok örökbefogadáshoz való joga, az LMBTQ-jogok, valamint az illegális migránsok jogai.
Ugyanakkor az uniós parlament eltűri a baloldali szélsőségeseket, például az embereket csoportban megverő, az olasz Zöldek és Baloldal Szövetségében politizáló antifa Ilaria Salist, az NDK állampártjának utódját, a Die Linkét, vagy az 1918-ban alapított osztrák Kommunista Pártot (KPÖ), amely a sztálinizmustól csak 1994-ben (!) határolódott el, és ma is osztálynélküli társadalmat hirdeti – amiről tudnának mesélni,akik a szocialista blokkban éltek. Szintén ide tartozik a Syriza, amely a bankok és a stratégiai fontosságú vállalatok államosítását, valamint az ingyenes alapjövedelmet ígéri. Ezek mellett akadnak nyíltan marxista-leninista pártok is az EP-ben: a Görög Kommunista Párt, a Portugál Kommunista Párt, a Francia Kommunista Párt, a Spanyol Kommunista Párt, az Olasz Kommunista Párt és a Ciprusi Munkáspárt.
Miért nem szélsőségesek? Mert egytől egyik védik az LMBTQ jogokat és az illegális migránsokét. Leszögezhetjük, Valentin Behr politológus nyíltan az Európai Unió kettős mércéjével mér.
