A Telex február 11-én megjelent cikke azt a benyomást kelti, mintha a lapot sajtófeladatai elvégzésében korlátozták volna egy szentendrei aktivista találkozón. A beszámoló középpontjában az áll, hogy a riporter nem tudott beszélgetni a miniszterelnökkel, illetve elsőre nem jutott be a rendezvényre. A videós bejelentkezés már a nyitómondatban hangsúlyozza: „a kormánytól független sajtót ezúttal sem hívták meg”. A narratíva így gyorsan a sajtószabadság kérdésévé emeli az ügyet. A döntő szempont azonban nem az, hogy egy szerkesztőség mit tekint jogos elvárásnak, hanem az, hogy milyen jellegű eseményen történt mindez.
A Telex beszámolója azt sugallja, hogy a „független sajtó” kimaradása az eseményről önmagában sérelem. Ez az értelmezés azonban figyelmen kívül hagyja a rendezvény természetét. Az esemény aktivista találkozó volt, kampánycélú gyűlés, amelyet egy politikai párt szervezett saját közönségének. Ez lényeges különbség. Egy állami sajtótájékoztatón – például egy kormányinfón – a közérdekű tájékoztatás elsődleges szempont, és a média kizárása valóban felvethet kérdéseket, bár nyilván nem csak a Fidesz, hanem más párok vonatkozásában is. Egy kampánygyűlés azonban más kategória. Egy pártrendezvény nem minősül automatikusan nyilvános sajtóeseménynek, és nem jár együtt általános meghívási kötelezettséggel. A szervezők dönthetnek arról, milyen formában és kik számára teszik hozzáférhetővé az eseményt. A sajtószabadság azt biztosítja, hogy az újságíró kérdezhet és tudósíthat. Nem biztosít azonban korlátlan belépési jogot minden politikai rendezvényre.
Press scrum: a válaszadás nem kötelező
Az érkezéskor kialakult helyzet tipikus „press scrum” eset volt: a sajtó képviselői spontán módon próbáltak kérdéseket feltenni, miközben nem volt meghirdetett sajtótájékoztató. Ilyen szituációban nincs előre rögzített kérdés-válasz forma, és a megszólított döntheti el, kíván-e reagálni. Orbán Viktor köszöntötte az újságírókat, jelezte, hogy aktivista találkozóra érkezett, és nem adott interjút. A videón látható, hogy nemcsak a Telexnek nem válaszolt, hanem más médiumoknak sem. Fontos hangsúlyozni: a sajtó kérdezési joga nem egyenlő a válasz kikényszerítésének jogával. Egy kampányrendezvényen a politikusnak nincs általános válaszadási kötelezettsége. Az európai gyakorlat is ezt követi: informális szituációban a válaszadás politikai döntés, nem jogi kötelezettség.
A Telex a történteket tévesen ábrázolja és a helyzetből politikai performanszt formál. Hasonlóan ahhoz az esethez, amikor a szintén telexes Fábián Tamás egy templomból kijövő Orbán Viktorral próbált interjút készíteni. Az eset a zaklatást súrolta: a miniszterelnök magánemberként volt jelen, nem hivatalos eseményen. A helyzetben inkább a konfrontáció szándéka volt érzékelhető, mint a tájékoztatás igénye. Viszont amikor a lapnak lehetősége van kérdezni, – például a kormányinfón – gyakran nem a válasz tartalmára koncentrál, hanem vitát generál, és saját értelmezését próbálja érvényesíteni, mely esetenként „trolkodásba” hajló érzetet kelt. A sjtó fellépése ilyenkor egyfajta performansszá válik. A sajtószerep és az aktivista attitűd közötti határ elmosódása tetten érhető: úgy tűnik, mintha a szerkesztőség saját szerepét nem egyszerűen kérdező félként, hanem politikai szereplőként határozná meg.
A lap sérelmezte, hogy a biztonsági személyzet elsőre nem engedte be őket a helyszínre. Ez a körülmény akkor lenne aggályos, ha állami vagy kormányzati eseményről beszélnénk. Jelen esetben azonban kampányrendezvényről volt szó. A politikai pártok működésének egyik alapelve a szervezeti autonómia. Ha az esemény tisztán pártesemény, a politikai önrendelkezés szabadsága az erősebb alkotmányos elv. Ez azt jelenti, hogy a párt dönthet arról, zárt vagy nyílt formában tartja meg rendezvényét, és kik kapnak meghívást. Éppen ez a minősítés magyarázza azt is, hogy az esemény végén sem a Telex, sem más jelenlévő sajtómunkatárs – beleértve a kormányközelinek tartott médiumokat – nem kapott választ kérdéseire. Nem egyes médiumokkal szembeni diszkriminatív eljárás történt, hanem egységes gyakorlat.
A Telex egyik érve az volt, hogy sok ember olvassa őket, ezért a miniszterelnöknek válaszolnia kellene. Ez politikai szempontból lehet érvelés, jogilag azonban irreleváns. A válaszadási kötelezettséget nem az olvasottsági adatok, hanem az esemény jogi jellege határozza meg. Érdekes ellentmondás, hogy a helyszínen a lap maga is kampányrendezvényként hivatkozott az eseményre. Pontosan ez az a tény, amely nem alapoz meg automatikus belépési jogot, ugyanakkor felhatalmazza a szervezőket a részvétel szabályozására.
A történtekből nem következik sajtókorlátozás. A kérdezés lehetősége adott volt, a válaszadás nem volt kötelező, a beléptetés pedig meghíváshoz kötött eseményen történt. Minden a hatályos jogi keretek között zajlott. Az, hogy egy szerkesztőség sérelmi történetet épít egy kampányesemény köré, nem változtat az ügy jogi természetén. Egy párt a saját rendezvényén maga dönt a részvétel feltételeiről, és a válaszadás ilyen helyzetben nem kötelezettség. Nem a sajtót korlátozták, hanem egy kampánygyűlés szabályai érvényesültek – amelyek nem azonosak egy hivatalos állami tájékoztató rendjével.
