Miközben Brüsszel erkölcsi köntösbe öltözteti az Oroszországgal szembeni szankciókat, a háttérben kőkemény gazdasági érdekek és politikai alkuk formálják a kontinens jövőjét. Hortay Olivér, a Századvég üzletágigazgatója rávilágít: az Európai Bizottság a tagállami vétókat megkerülve, kereskedelempolitikai eszközökkel próbálja végleg kiszorítani az orosz energiahordozókat – függetlenül attól, mikor ér véget a háború. Az interjúból kiderül, miért érdekelt Donald Trump az orosz–európai energiakapcsolatok szétverésében, és hogyan kötött Ursula von der Leyen olyan alkut, amely az amerikai gázbeszerzések többszörözésére kényszerítheti az Uniót. A szakértő sokkoló számokkal szemlélteti a magyarországi következményeket: az orosz olaj és gáz teljes tiltása esetén a benzin ára 1000 forint fölé ugorhatna, a rezsiköltségek pedig három és félszeresére nőhetnének, ami egy átlagos háztartásnak évi 510 000 forint extra kiadást jelentene. Miközben a Draghi-jelentés is a magas energiaárakat nevezi meg a versenyképesség legfőbb gátjának, Brüsszel és egyes hazai politikai erők mégis a gazdaságilag ésszerűtlen, ellátásbiztonsági kockázatokat hordozó teljes leválást szorgalmazzák. Ez nem csupán szakmai hiba, hanem tudatos politikai beavatkozás, amely a magyar családok életszínvonalát és a hazai ipar stabilitását fenyegeti. Aktualitást nyer a beszélgetés, amit októberben folytattunk Hortay Olivérrel, a Századvég Energia-és Klímapolitika Üzletágának vezetőjével.
‒ Szép dolog a jóemberkedés, azonban ha véget ér az Orosz-Ukrán háború, mégis jól jönne az uniós tagországoknak az olcsó orosz olaj és földgáz.
‒ Az Európai Bizottság örökre be akarja tiltani az orosz energiahordozókat az európai piacon. Ursula von der Leyen és az energiaügyi biztos, Dan Jørgensen úgy fogalmaztak, hogy örökös szankciót szeretnének kivetni az orosz energiahordozókra, függetlenül attól, hogyan alakul a háború és a felek mikor kötnek békét egymással. Ezt két módon próbálják megvalósítani. Egyrészt a szankciós csomagokkal. Az Európai Bizottságnak sikerült az 5. szankciós csomag keretében közös embargót elfogadtatni a szénre. A 6. szankciós csomagban pedig a tengeren keresztül érkező nyersolaj és olajtermék szállítmányokra. A vezetékes olajbeszerzések alól Magyarországnak és néhány másik Közép-európai országnak sikerült kivételt kiharcolniuk. Miután azonban elfogadták a 6. szankciós csomagot, Brüsszel bejelentette, hogy már a következő csomag keretében a gázra is teljes energiaembargós javaslatot fognak az asztalra tenni. Ekkor több tagállam jelezte, nem fogják támogatni. A szankciók elfogadásához egyhangú döntés szükséges. Mivel a Bizottság látta, hogy teljes energiaembargót nem tudnak elfogadtatni, a továbbiakban részterületekkel próbálkoztak.
‒ Mint például az LNG?
‒ Hosszú ideig folyt a vita az orosz cseppfolyósított földgázról, ugyanis 2022 után több tagállam kereskedelmi konfliktusba keveredett az oroszokkal, például Lengyelország, Németország, aminek következtében lecsökkent a vezetékes orosz gázbeszerzések volumene. Tavaly óta már csak déli irányból, a Török Áramlaton keresztül érkezik vezetékes úton nagyobb mennyiségű gáz az Európai Unióba Magyarországon keresztül. Az Európai Bizottság a vezetékes gáz csökkenésével párhuzamosan bejelentette: embargót vetne ki az orosz LNG-re. A szakma jelezte, hogy ennek nagyon súlyos következményei lennének az EU ellátására, versenyképességére nézve. Végül a szankciós csomagba csak a reexportra szánt szállítmányok kerültek be. Ennek viszont az lett a következménye, hogy a helyüket más forrásból érkező cseppfolyósított földgázszállítmányok vették át a reexportban.
‒ Netán az Egyesült Államokból érkezők?
‒ Részben amerikai, részben más. 2023-ban azt azt megelőző évihez képest az orosz LNG szállítmányok aránya növekedett az Unióban, ezzel párhuzamosan az amerikai cseppfolyósított földgázbeszerzések enyhén csökkentek. De még mindig jóval nagyobb mennyiségben vásárol az EU az USA-ból, mint a háborút előtti időszakban ‒ igaz, 2024-ben valamivel kevesebbet vett, mint 2023-ban. Az Unió vezetékes orosz beszerzése a háborút megelőző volumenhez képest az ötödére esett vissza. Az orosz cseppfolyósított földgázbeszerzések pedig jelentősen megemelkedtek. Az amerikai beszerzések több mint 50 százalékkal növekedtek.
‒ Feltételezem, hogy az orosz olaj, gáz és LNG lényegesen olcsóbb, mint az amerikai, már csak a szállítási távolság miatt is.
‒ Így van. Részben ez az oka, hogy miután az EU-ba irányuló orosz cseppfolyósított földgázt nem szankcionálták, annak a volumene elkezdett organikusan nőni, és elkezdte a 2023-as évhez képest, enyhe mértékben, kiszorítani az amerikai szállítmányokat. Így jutottunk el 2024 őszéhez, amikor is a Draghi-jelentés az asztalra került, aminek az volt az egyik fő tanulsága, hogy az Európai Unió versenyképességi problémáinak a gyökere a magas energiaár, amiért egy európai iparvállalatnak többszörös árat kell fizetni a gázért és az áramért, mint az amerikai versenytársának. Úgyhogy a Budapesti Deklarációban a tagállamok meg is bízták az Európai Bizottságot azzal, hogy ezt a helyzetet kezelje és tegyen le egy olyan tervet az asztalra, amely az energiaárak csökkenéséhez vezet. Az Európai Bizottság ezt a Repower EU csomag keretében lett volna hivatott megtenni, de ezzel szemben a tagállami elvárásokkal, idén tavasszal az Európai Bizottság a Repower EU csomagban olyan intézkedés-csomagot tett le, aminek a fókuszában nem a versenyképesség helyreállítása áll, legfeljebb csak kommunikációs szempontból, hanem valójában az orosz beszerzések teljes körű betiltása. És akkor tavasszal el is mondta a Bizottság vezetése, hogy mivel látják, hogy szankcióként nem tudják a teljes körű embargót átvinni a tagállamokon, mert több tagállam nem támogatja ezt a kezdeményezést, ezért azt kereskedelempolitikai intézkedésként szeretnék átvinni. Tavasszal több határidőt is meghatároztak.
‒ Azért, hogy ne lehessen vétózni? Tehát, hogy ne kelljen egyhangúság, ne kelljen a szlovák és magyar vétót figyelembe venni.
‒ Így van. A kereskedelempolitikai intézkedések esetében minősített többség elég az elfogadáshoz. Még a szankciók esetében egyhangú döntésre van szükség. Tehát praktikusan az egy olyan jogi eszköz, amivel kikerülhetővé válik a magyar, a szlovák vétó. De egyébként a Repower EU-t nem csak Magyarország és Szlovákia, de Franciaország, Belgium és több másik tagállam is kritizálta, amelyekben nagy mennyiségű orosz cseppfolyósított földgáz érkezik. A Bizottság több határidőt is megfogalmazott: az idei év elejétől betiltanák az azonnali ügyletek keretében vásárolt orosz beszerzéseket, 2027 elejétől pedig a hosszútávú orosz gázbeszerzéseket. Tehát a hosszútávú szerződéseket is fel kellett volna mondani 2027 január elején.
‒ Amik ugye nekünk vannak az oroszokkal, tehát amiket az MVM kötött.
‒ Magyarországnak évente 4,5 milliárd köbméterre vonatkozóan hosszú távú gázbeszerzési megállapodása van Oroszországgal, amit 2021-ben kötött, 10-25 évre. A hosszú távú szerződések felmondása kapcsán több ország felvetette azt a problémát is, hogy ezeknek a felmondása esetén az oroszok kártérítésre lennének jogosultak. Egyelőre ebben a vitában sem sikerült az Európai Bizottságnak megnyugtató iránymutatást adnia. Az elmúlt hónapok vitái során az Európai Bizottság engedékenynek mutatkozott abban a tekintetben, hogy a hosszútávú szerződések esetében a 2027-es határidőt ’28-ra hosszabbítsa. És aztán jött Donald Trump, aki felszólította a NATO-országokat, hogy az orosz beszerzéseiket szüntessék meg. Erre az Európai Bizottság megpróbálta ráhúzni Magyarországra és Szlovákiára a vizes lepedőt, mondván, közvetlenül már csak Magyarország és Szlovákia vásárol orosz olajat közvetlenül. Csakhogy az amerikai adminisztrációtól olyan nyilatkozat is hallottunk már az elmúlt hetekben, ami világossá tette, az amerikaiaknak elsősorban nem ezekkel a beszerzésekkel van problémájuk, hiszen a magyar, szlovák vásárlások viszonylag kis volument jelentenek, hanem Trumpnak inkább az a problémája, hogy a 6. szankciós csomagban elfogadott embargó ellenére a nyugat-európai országok nagyon nagy mennyiségű olajat vásárolnak közvetett módon Indián keresztül. India veszi meg nyersolajként, Indiából aztán a nyugat-európaiak üzemanyagként, olajtermékként.
‒ Közben Indiának 30-szorosára nőtt az orosz nyersolaj beszerzése…
‒ Igen. Ők váltak az Európai Unió egyik legnagyobb üzemanyag beszállítójává. Mindez annak fényében sokatmondó, mivel India korábban nem volt meghatározó szereplő a világ nyersolajkereskedelmében. Viszont mostanra felemelkedett, ami sérti Trump érdekeit. Azzal kampányolt, hogy újra naggyá teszi az amerikai szén-hidrogén ipart. „Full game, full play” – ez volt a szlogen. Az amerikai elnöknek nem áll érdekében, hogy újabb szereplők üljenek az asztalhoz. Tehát Trumpnak alapvetően ezzel van problémája, és azzal, hogy Kína továbbra is diszkonton jut orosz olajhoz, ezzel versenyelőnyre tesz szert. Kötött egy kereskedelmi megállapodást Ursula von der Leyennel, amely keretében von der Leyen vállalta, hogy az Európai Unió a következő években évi 250 milliárd dollár értékben fog amerikai energiahordozót vásárolni, amihez a jelenlegi beszerzéseket a többszörösére kéne emelni. Világosan látszik: ezt politikai beavatkozás nélkül a Bizottság részéről nem lehet megvalósítani. Összességében csak azt akarom ezzel mondani, Trump nyomásgyakorlási kísérlete vagy nyilatkozata elsősorban nem Magyarországra és Szlovákiára vonatkozott. Ez egy brüsszeli narratíva, amellyel Magyarországra és Szlovákiára próbált nyomást helyezni. Ez most már világosan láthatóvá vált, miután Trump beszélt a magyar miniszterelnökkel, majd nyilvánosan elmondta, megértette Magyarország és Szlovákia helyzetét, és tisztában van vele: számunkra nehezebb a leválás. Ezzel kapcsolatban érdemes talán felhívni a figyelmet arra, mennyire sokatmondó, hogy Donald Trump előbb megértette a helyzetünket, mint a brüsszeli vezetés vagy néhány uniós tagállami vezető.
‒ Mindez nem sokat változatot érdemben az Európai Bizottság magatartásán.
‒ Tavaly év végén elfogadott 19. szankciós tartalmazza a cseppfolyósított orosz földgázbeszerzéseket, mégpedig a Repower EU-ban szereplő hosszú távú szerződésekre vonatkozó határidőnél korábbi, 2027 eleji dátummal. Az egész adok-kapokkal az a probléma, az elsődleges gond, hogy teljesen jogszerűtlen. Ugyanis minden egyes tagállamnak szuverén joga eldönteni, kitől mennyi energiát vásárol. Az energiamix és a beszállítói mix összeállítása minden ország önálló hatásköre. Ennek megfelelően senki – sem Ursula von der Leyen, sem Dan Jorgensen, sem Donald Trump – nem határozhatja meg Magyarországnak, kitől mennyi olajat és gázt vásároljon. Ez az első fő probléma. A második fő probléma az ésszerűtlenség. A Draghi-jelentés rámutatott, és az évfordulós konferencián Draghi újra kiemelte: a magas energiaárak jelentik az EU egyik legfontosabb versenyképességi akadályát. Az, ha mesterségesen szűkítem a kínálatot azzal, hogy a világ egyik legnagyobb szénhidrogén-exportőrét kitiltom a piacról, szükségképpen felfelé hajtja az árakat a közgazdaságtan elemi logikája alapján. Tehát nem segíti az energiacsapdából való kilábalást, sőt még mélyebbre taszítja az Európai Uniót benne. A harmadik probléma egy álvita, amely arra vonatkozik, lehetséges-e teljesen kivezetni az orosz energiahordozókat, és ha igen, milyen határidővel és mekkora költséggel. Szerintem nem ez a fő kérdés, hanem az ésszerűség, és az előbbiek alapján egyértelmű a válasz: nem ésszerű kivezetni.
‒ Évek alatt elég sok határidőt szabtak, amiket aztán módosítottak. Be lehet tartatni a tagállamokkal a szankciók megszabott időben történő bevezetését?
‒ A határidőkről szintén álvita folyik. Még soha senki nem tudott tartani egyetlen szankciós energiahordozói határidőt sem, a világ folyamatai ezt nem teszik lehetővé. Bármelyik szankció bevezetésekor az ellenoldal válaszintézkedései elindítanak egy spirált, amely miatt újabb lépéseket kell tenni, ez pedig felgyorsítja a folyamatot. Németország 2022-ben márciusban bejelentette, 2024 nyarára megszünteti az orosz gázfüggést. Végül augusztusra már egyetlen molekula orosz gáz sem érkezett, majd szeptemberben felrobbantották az Északi Áramlat vezetéket. Lengyelország szintén márciusban bejelentette az év végi leválást, majd májusban leállt a Jamal vezeték. Önmagában a célkitűzés indított el olyan kereskedelmi konfliktust, amely miatt a határidőt kényszerűen előrehozták. Emlékezzünk: a németek egész 2022-es nyara végig arról szólt, az oroszok folyamatosan csökkentették a szállításokat az Északi Áramlaton karbantartási és szankciókra hivatkozó érvekkel, miközben a németek ezeket vitatták. Ennek a szankciós spirálnak a vége az lett, hogy augusztusra már semmilyen gáz nem érkezett. Tehát maga a határidővita is álvita, mivel a célkitűzés hibás. Magyarországra és a közép-európai térségre rátérve: számunkra egy ilyen lépés katasztrofális gazdasági és társadalmi következményekkel járna. Az olajpiacon a régió igényeinek kétharmadát orosz olaj biztosítja. Ráadásul a százhalombattai és pozsonyi finomítók csak bizonyos bekeverési arány mellett működnek optimálisan, és ez sérülne. Következményként tovább csökkenne az elméleti maximális üzemanyagkínálat. A keresletnek ehhez kellene alkalmazkodnia, ami új egyensúlyi árszintet okozna: a benzin literenként 1026 Ft-ba, a gázolaj pedig 1051 Ft-ba kerülne. Ezek lennének az új árszintek.
‒ Ez többszöröse a mostaninak.
‒ Nagyjából 70–80 százalékos drágulás lenne. A gáz esetében 2024-ben az európai ellátás 19 százalékát még mindig orosz gáz biztosította, a háború előtti 40 százalék helyett. Látszik, pusztán azzal, hogy az arányt 40-ről 20 százalékra csökkentették, az európai egyensúlyi árak a duplájukra nőttek. A válság előtt 15–20 euró/MWh között mozogtak, ma már 30 euró fölött járnak. Ha ezt a maradék 20%-ot is ki akarná szorítani a Bizottság, újabb drasztikus áremelkedés következne, amely a villamosenergia-árakra is átterjedne. A piaci árak emelkedése miatt a rezsicsökkentési program fenntarthatatlanná válna, és a magyar háztartásoknak a piaci árakat kellene fizetniük. Becslésünk szerint ez három és félszeres emelkedést okozna az áram- és gázszámlákban. Egy átlagos háztartásnak ez évente 510 000 Ft többletet jelentene. A piaci energiaár-növekedés és az üzemanyagárak megugrása a vállalatok költségeibe is begyűrűzne, és végső soron az inflációt is tovább növelné. Erre is készítettünk becslést: a tiltás három év alatt 9,7 százalékos többletinflációt eredményezne, ami egy átlagfogyasztó háztartás számára havi 70 000 Ft extra kiadást jelentene.
‒ A bizottság foggal-körömmel ragaszkodik a magyar rezsicsökkentés eltörléséhez, amit a Tisza párt meg is valósítana, ha olyan helyzetbe kerülne.
‒ Abszurd, hogy Magyarországon van olyan politikai párt, amely zászlajára tűzte az orosz energiahordozók kitiltását. Magyar Péter tavaly augusztus 20-án bemutatta a programjukat, a Szent István-program egyik pontja az energiahordozók betiltása. Ez azt mutatja, hogy a Tisza Párt Magyarország érdekeivel ellentétes módon egy rendkívül költséges, ellátásbiztonsági kockázatokkal járó intézkedést valósítana meg és átvenné a brüsszeli törekvéseket.
