A Hírklikken megjelent rövid írás emelte ki az MSZP frakcióvezetőjének Facebook-posztját emelt ki, amely az utóbbi években nagy érzékennyé vált inflációs problémát próbálta némi átkeretezés és szelekció után felmelegíteni. Megnéztük mennyiben felel ez meg a valóságnak, és hogy illeszkedik a gazdasági és inflációs folyamatok kontextusába.
Tóth Bertalan bejegyzésében a tojás, a kávé, a krumpli, a zöldség-gyümölcs és a gáz drágulását sorolta fel, majd ezekből messzemenő következtetéseket vont le. Szerinte „brutális a drágulás”, az ország gazdasága bedőlőben van, és Orbán Viktort végül „a valóság fogja megbuktatni”. Az általa idézett számok önmagukban igazak, de kiragadottak, árnyalás nélkül torz képet festenek a mindennapi valóságról. A teljes gazdasági helyzet jóval összetettebb, miközben bizonyos termékek ára valóban nőtt, több alapvető élelmiszer ára csökkent, az infláció tartósan alacsony szinten stabilizálódott, és a rezsicsökkentés továbbra is érezhető védelmet ad a háztartásoknak.
Ha valóban a teljes képet nézzük, az inflációs trend egészen mást mutat, mint amit Tóth Bertalan sugall. 2023 elején Magyarországon 25 százalék feletti inflációs csúcsot mértek, amely akkor egész Európában kiugró volt. Azóta azonban fordulat történt, 2024 augusztusára az infláció 3,4 százalékra esett vissza, 2025 augusztusában pedig 4,7 százalékon állt a KSH adatai szerint. Ez nagyságrendekkel alacsonyabb a válság idején tapasztalt 25 százalék feletti szinteknél, és az uniós összevetésben is az egyik legnagyobb dezinflációnak számít. Magyarország tehát a válság után nem összeomlásban, hanem tartósan alacsony inflációs környezetben van, ami a gyors felzárkózás egyértelmű bizonyítéka.
Az élelmiszerárak alakulása árnyaltabb annál, mint amit az ellenzéki narratíva sugall. A KSH augusztusi jelentése világosan mutatja, hogy miközben bizonyos termékek drágultak, több alapvető élelmiszer ára látványosan mérséklődött. A margarin közel harminc százalékkal olcsóbb lett, a tejtermékek átlagosan hét és fél százalékkal estek vissza, a párizsi és a kolbász ára pedig több mint hat százalékkal csökkent. A valóság tehát nem az, hogy „minden brutálisan drágul”, hanem az, hogy a fogyasztói kosárban egymás mellett vannak emelkedő és érezhetően csökkenő árak is.
Ha nemzetközi kitekintést is teszünk, még inkább látszik, mennyire torzító, ha kizárólag a hazai drágulásokra koncentrálunk. Nemzetközi összehasonlításban a magyar árszint egyáltalán nem kirívó, sőt, inkább kedvező pozíciót mutat. Az Eurostat legfrissebb, 2024-re vonatkozó adatai szerint Magyarország „élelmiszer és alkoholmentes italok” árszintje az uniós átlag 95 százalékán áll. Az összehasonlítás alapja, hogy az EU átlagát 100-nak tekintik, vagyis ha egy ország indexe 100 felett van, ott drágább az adott termékkör, ha pedig 100 alatt, akkor olcsóbb. A szomszédaink közül van, aki ennél alacsonyabb árszinten van (Románia 76, Szlovákia 83), ugyanakkor nyugati tagállamoknál jóval magasabb árakkal találkozunk, Ausztriában 111, Németországban pedig 103 az index. Ez világosan mutatja, hogy Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el, a hazai árszint több közép- és kelet-európai országgal összehasonlítható, ugyanakkor számottevően kedvezőbb, mint a nyugat-európai országokban.
Tóth Bertalan posztjában a vezetékes gáz 23,2 százalékos áremelkedésére hívta fel a figyelmet, ám ez a szám önmagában félrevezető. A KSH adatai valóban rögzítik ezt a változást, de azt is látni kell, hogy rezsicsökkentés nélkül a nemzetközi piaci árak alapján 150–200 százalékos emelkedés sújtotta volna a háztartásokat. A kormányzati beavatkozás így lényegében tompította a válság hatását, és biztosította, hogy a magyar családok kezelhetőbb energiaszámlákkal szembesüljenek. Mindezt kiegészítették olyan intézkedések, mint az árstopok, a nyugdíjas utalványok és a családtámogatások, amelyek együttesen hozzájárultak ahhoz, hogy a lakosság terhei elviselhető szinten maradjanak.
A hazai gázárak alakulásáról szóló vita csak akkor érthető meg, ha figyelembe vesszük a nemzetközi kontextust. Bár a KSH 2025. augusztusban valóban 23,2 százalékos drágulást rögzített a vezetékes gáz esetében, a piaci árak ennél jóval nagyobb emelkedést indokoltak volna. A KSH és az Eurostat adatai egyaránt azt mutatják, hogy a rezsicsökkentés nélkül a magyar háztartások akár 150–200 százalékos, sőt egyes időszakokban még ennél is nagyobb többletterhet viseltek volna. A kormányzati beavatkozás tehát érdemben fékezte az energiaárak elszabadulását. A rezsivédelem mellett az árstopok, a nyugdíjasoknak juttatott utalványok és a családtámogatások együtt teremtettek biztonságosabb környezetet a családok számára a nemzetközi energiaválság idején.
A jelenlegi gazdasági helyzet értékelésekor érdemes felidézni, mi történt a legutóbbi szocialista kormányzás idején. 2006 és 2009 között az infláció tartósan magas maradt, 2007-ben például elérte a 8 százalékot a KSH adatai szerint. A háztartások terhei akkor jelentősen nőttek, 2006 augusztusától a gáz ára közel 30 százalékkal, a villamos energiáé 10–14 százalékkal emelkedett, miközben a középső áfakulcsot 15-ről 20 százalékra emelték. Mindez együtt komoly reáljövedelem-veszteséget okozott a lakosságnak. Ezzel szemben ma a helyzet más. Az infláció letört, 2024–2025-ben tartósan alacsony szinten stabilizálódott, a rezsiátlagár továbbra is védett, és a bérek reálértéke növekszik. A kontraszt egyértelmű, akik most a drágulással riogatnak, kormányon éppen ők voltak azok, akik elszabadították az árakat.
A történet tanulsága világos, egyes politikai szereplők abban látnak fantáziát, hogy a közvéleményt kiragadott számokkal és hangzatos kijelentésekkel hergeljék. Az egyes termékek árváltozásai, a pillanatnyi statisztikai adatok önmagukban nem mondanak el mindent – csak a trendek és az összefüggések mutatják meg, hogy merre tart valójában a gazdaság.
