Angela Merkel elhíresült mondata (“Sikerülni fog”) tízéves évfordulóján úgy nyilatkozott, hogy ma is hasonlóan cselekedne a migránsok befogadása kapcsán, a hivatalban levő politikusok, például Merz kancellár, valószínűleg másként tenne, ha visszaforgathatná az idő kerekét. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök Albániába szervezné ki a migráns-áradatot, de bírósági ítéletek ássák alá a törekvését Nigel Farage az angol Reform Párt vezetője pedig olyan deportálási hullámot helyezett kilátásba hatlomra jutása esetén, ami felülmúlja Donald Trump ilyen jellegű intézkedéseit. Elemzésünkben megnézzük, milyen kihívásokkal kell szembenéznie a nyugat-európai országoknak a 2015-ben választott bevándorláspolitika miatt.
Az elmúlt években Európa több országában is látványosan megnőtt a bevándorlók száma és aránya. A járvány időszakában ugyan volt egy rövid megtorpanás, azonban 2022-től ismét rekordokat dönt a kontinenst érintő migrációs nyomás. Ebben fontos szerepet játszottak a fegyveres konfliktusok, különösen az ukrajnai háború, valamint a hosszú ideje tartó és egyre nagyobb kihívást okozó munkaerőhiány. Mindezek következtében a kontinens vezető államai soha nem látott mértékű bevándorlási hullámmal kénytelenek szembesülni. A feszült geopolitikai helyzet, az elhibázott uniós migrációs politika és a kedvezőtlen demográfiai trendek következtében az utóbbi években Európa-szerte folyamatosan nő a külföldön született vagy bevándorlói háttérrel rendelkező lakosság aránya, ami számos helyen társadalmi feszültségekhez vezet. Egyre több országban alakulnak ki párhuzamos társadalmak, és kerülnek felszínre olyan konfliktusok, amelyek szorosan összefüggenek a bevándorlással.
Egyesült Királyság
Az Egyesült Királyságban a Brexit után sem mérséklődött a bevándorlás mértéke, sőt, történelmi rekordokat döntött. 2022-ben a migráció következtében nettó 606 ezer fővel emelkedett a brit népesség, ilyen magas növekedést korábban még soha nem jegyeztek fel. Ez a korábbi évhez képest is jelentős emelkedést jelent, hiszen 2021 közepén még 504 ezer fő volt a nettó migráció, amelyet azóta felfelé korrigáltak. A növekedés elsősorban az EU-n kívülről érkező munkavállalóknak és diákoknak, valamint az ukrajnai háború elől menekülőknek tudható be. A brit statisztikai hivatal adatai szerint miközben körülbelül 557 ezren hagyták el Nagy-Britanniát. A migrációs nyomás tehát komoly kihívást jelent a szigetországnak, amely még 2016-ban részben éppen a bevándorlás visszaszorításának ígéretével döntött az EU-ból való kilépés mellett. A La Manche csatornán kis hajókon átkelő menedékkérők ügye az elmúlt években a brit közélet egyik legforróbb témájává vált. 2022-ben több mint 45 ezer ember érkezett Franciaországból Angliába, ami ötszöröse a két évvel korábbinak, és új éves rekordot jelentett. 2023-ban a szigorúbb ellenintézkedések következtében ugyan némileg mérséklődött az áradat, de így is tízezrek vállalták a veszélyes átkelést.
Az együttélési konfliktusok a mindennapokban is egyre gyakrabban jelentkeznek. A migrációval összefüggő bűncselekmények között késes támadások és más utcai erőszakos cselekmények is szerepelnek, amelyeknek az elkövetői és az áldozatai is lehetnek bevándorlók. 2023 júniusában például Nottingham városában egy menedékkérő három embert késelt halálra, ami ismét előtérbe helyezte az idegenrendészeti ellenőrzések fontosságát. Ugyanakkor a migrációval kapcsolatos bűnesetek másik oldala is megmutatkozott, ugyanis 2024-ben egy neonáci nézeteket valló brit férfit életfogytiglanra ítéltek, mert halálra késelt egy menedékkérőt, saját vallomása szerint azért, mert „a bevándorlók kiirtása” vezérelte. 2023. február 10-én Merseyside megyében, Liverpool közelében mintegy kétszáz fős tömeg vonult egy menedékkérőket befogadó hotel elé, ahol a kezdetben békés demonstráció erőszakba torkollott. A tiltakozók petárdákat és különféle tárgyakat dobáltak, felgyújtottak egy rendőrségi furgont, a hatóságok pedig tizenöt embert tartóztattak le, köztük egy mindössze tizenhárom éves gyermeket. 2024 nyarán újabb, még súlyosabb hulláma indult az ilyen indíttatású erőszakos zavargásoknak. Július végén a North Yorkshire megyei Southport városában egy cardiffi születésű késes támadó három kislány életét oltotta ki egy tánctáborban.
A tragédiát követően komoly lázongások törtek ki, először csak Southportban, ahol a tüntetők megrongálták a helyi mecsetet. A zavargások később más városokra is átterjedtek. Augusztus elején például Sunderlandben a tüntetők kövekkel dobálták a rohamrendőröket, felborítottak és felgyújtottak egy autót, sőt egy rendőrőrs mellett is tüzet okoztak. Mindezen esetek rávilágítanak arra, hogy a migráció az Egyesült Királyságban nem pusztán demográfiai vagy gazdasági kérdés, hanem jelentős társadalmi feszültségek forrása is.
Olaszország
Az ország földrajzi helyzete miatt a Földközi-tengeri migrációs útvonal egyik fő állomása, és az utóbbi években ismét jelentősen megnőtt az érkező migránsok száma. 2020-ban mintegy 34 ezer menedékkérő vagy illegális bevándorló ért partot az országban, 2021-ben már 67.500, 2022-ben pedig 105.100 fő, ami három év alatt a számok megháromszorozódását jelentette. A 2023-as év még ezekhez képest is rekordot döntött, ugyanis január 1. és július 12. között mintegy 73.400 migráns érkezett hajókon, miközben az előző év azonos időszakában mindössze 31.300 főt regisztráltak. Ez a szám már ekkor meghaladta a teljes 2021-es évi beérkezéseket. Szeptemberre az éves összesítés 126 ezer fölé emelkedett, ami közel kétszerese volt a 2022-es adatnak. A legtöbb menedékkérő Észak-Afrikából indult útnak. 2025-ben a menekültek több mint fele Tunéziából érkezik, míg 2017-ben ez az arány mindössze öt százalék volt. A többiek főként Líbiából, kisebb részben pedig Törökországból vágnak neki az útnak a jobb élet reményében.
Az olasz belügyminisztérium adatai szerint 2022-ben a fő származási országok között Egyiptom, Tunézia, Banglades, Szíria és Afganisztán szerepelt. A kialakult helyzet kezelése céljából Giorgia Meloni olasz miniszterelnök 2023 novemberében migrációs megállapodást kötött Edi Rama albán kormányfővel, amelynek értelmében évente akár harmincezer menedékkérőt Albániában felállított táborokban helyeztek volna el, és ott bírálták volna el kérelmeiket. Olaszország két befogadóközpontot is épített Albániában, a program azonban már a kezdetektől komoly jogi akadályokba ütközött. 2024 őszén az olasz bíróságok sorra érvénytelenítették az Albániába átszállított menedékkérők fogva tartását, és elrendelték visszaszállításukat Olaszországba, arra hivatkozva, hogy a terv több ponton is ellentétes lehet az uniós joggal. Egy római bíró például kimondta, hogy a menedékkérők Albániában, az olasz határzónával egyenértékűnek tekintett táborokban való elhelyezése nem jogszerű, mivel a származási országukat nem lehet automatikusan biztonságosnak nyilvánítani. Az ügyet előzetes döntéshozatalra az Európai Unió Bírósága elé vitték, amely 2024. október 4-én az olasz bírók álláspontjával összhangban hozott határozatot. Az ítélet kimondta, hogy egy uniós tagállam csak akkor tekinthet egy unión kívüli országot biztonságos harmadik országnak, ha annak teljes területén garantált a menedékkérők biztonsága, és a nemzeti bíróságok is felülvizsgálhatják a biztonságos státusz megállapításának bizonyítékait.
A döntés következtében az Albániába kiszervezett menekültügyi táborok terve gyakorlatilag megrekedt. 2024 végére az elsőként Albániába vitt tizenhat menedékkérő közül tizenkettőt már vissza is szállítottak Olaszországba a bírósági döntések alapján, a frissen felépített táborok pedig hónapokig üresen álltak. 2025 augusztusában az Európai Unió Bírósága jogerősen kimondta, hogy bár a tagállamok felállíthatnak saját listát biztonságos származási országokról, ezeknek a listáknak szigorúan meg kell felelniük a jogi kritériumoknak, és nem nyilvánítható egy ország biztonságosnak, ha annak egyes régióiban nem biztosított az emberek védelme. Ez az ítélet megerősítette az olasz bírók korábbi aggályait, és súlyos csapást jelentett Meloni tervére. A kormány által felkért ügyvéd szerint a döntés technikailag teljesen szétzúzta a kormány megközelítését, így azt az eredeti formájában nem lehet folytatni. Meloni hivatala ugyanakkor élesen bírálta a határozatot, mondván az meglepő és aláássa az illegális migráció elleni küzdelmet, mivel túl nagy mozgásteret ad a bíróknak a migrációs politika alakításában. A kormány jelezte, hogy minden lehetséges jogi megoldást meg fog keresni a program fenntartására.
Németország
Németország lakossága 2022-ben elérte a történelmi rekordnak számító 84,3 millió főt, elsősorban a jelentős mértékű bevándorlásnak köszönhetően. Egyetlen év alatt 1,1 millióval nőtt a népesség, ami a második világháború óta nem tapasztalt ütemű bővülést jelentett. A bevándorlás hatása négyszer akkora volt, mint az előző évben. A 2015-ös menekülthullám óta folyamatos volt a bevándorlás, aminek az eredményeként 2022-re a lakosság negyede már migrációs hátterűnek számított. Különösen magas volt a munkaképes korú bevándorlók aránya. A növekedést a járvány utáni újranyitás és az ukrajnai menekültek beáramlása Németországban tovább gyorsította. 2022 első felében mintegy 740 ezer ukrán érkezett az országba a háború elől menekülve. A folyamattal párhuzamosan az országot súlytó, migrációt érintő bűncselekmények száma is rohamléptekben nőtt. Csak 2022 óta több ezer migrációs köthető bűneset történt az országban. 2023-ban a regisztrált gyanúsítottak 41 százalékának nem volt német állampolgársága. A legutóbbi, nagy port kavart eset augusztus 24-én hajnalban történt Drezdában.
Az incidens egy fiatal amerikai turistát ért, a 20 éves John Rudatot, aki azután keveredett összetűzésbe két migráns hátterű férfival, miután azok egy nőt zaklattak a villamoson. Miután a férfi a nő segítségére sietett, az egyik támadó egy körülbelül 15 centiméteres pengéjű késsel arcon szúrta, súlyos és mély sebet ejtve az arcán. Az eset komoly nemzetközi visszhangot keltett, az Egyesült Államok nagykövetsége pedig brutális támadásként ítélte el a történteket, és felszólította a német hatóságokat, hogy mielőbb állítsák bíróság elé az elkövetőket. Az eset sajnálatos módon beleillik abba a bűnügyi sormintába, ami az utóbbi években meghatározta a németek mindennapjait. 2023-ban Brokstedtben egy palesztin férfi két utast halálra szúrt egy vonaton, míg 2024-ben Solingenben egy szíriai menedékkérő végzett három emberrel és nyolcat megsebesített egy fesztiválon. 2025 elején Aschaffenburgban egy afgán férfi egy kisfiút és nagymamáját ölte meg egy parkban, ugyanebben az évben Berlinben pedig egy 19 éves szíriai támadó antiszemita indíttatásból sebesített meg életveszélyesen egy spanyol turistát a Holokauszt-emlékműnél. A támadások politikai visszhangja sem maradt el. A solingeni vérengzés után 2024-ben a kormány átfogó biztonsági csomagot terjesztett elő, amely szigorította a kitoloncolási és fegyvertartási szabályokat. Az aschaffenburgi tragédiát követően 2025-ben a CDU még az AfD-vel is együtt szavazott a migrációs előírások szigorítása érdekében, miközben Berlinben a választási kampányt közvetlenül befolyásolta a Holokauszt-emlékműnél történt késelés.
A fentiek jól mutatják, hogy az együttélési problémákon és az erőszakos bűncselekményeken túl a migráció 2015 óta folyamatos kihívást jelent a kontinens számára. Azon túl, hogy az Európa vezető országaiban 2021 és 2025 között a migráció kvantitatív értelemben is csúcsokat döntött, sok esetben még a legitim, demokratikusan megválasztott kormányok mozgásterét is jelentős mértékben korlátozzák bürokratikus vagy más, nyomásgyakorlásra alkalmas eszközökkel a migráció támogatásában érdekelt politikai szereplők. Nyugat-Európa tehát komoly migrációs nyomás alatt áll, és az ebből fakadó közvetlen vagy közvetett problémák az érintett országok mindennapjaira is erőteljes hatást gyakorolnak.
