Lassan két éve, hogy a Hamász példa nélküli támadást indított Izrael ellen. A megtorló hadművelet során a zsidó állam számos sikert ért el, de a terrorszervezet megtörése és a túszok kiszabadítása még mindig nagyon távolinak tűnik, miközben a civil áldozatok és a gázai övezetben kialakult humanitárius katasztrófa felerősítette az Izrael elleni támadásokat. Benjemin Netanjahu miniszterelnök vakmerő huszárvágással oldaná fel a patthelyzetet: elrendelte, hogy az izraeli hadsereg készüljön fel a gázai övezet megszállására, az ott még megbújó ellenséges erők felszámolásával. A döntés széleskörű tiltakozást váltott ki, nemcsak jogvédők, de korábbi magas beosztású izraeli tábornokok is bírálták Netanjahut, azt állítván, hogy a teljes okkupáció csak katasztrófába torkollhat, ez lesz majd a zsidó állam Vietnámja. Elemzésünkben megvizsgáljuk, hogyan került zsákutcába Izrael Hamász iránt viselt háborúja, és az említett drasztikus megoldásnak milyen esélyei vannak a sikerre az egyre ellenségesebb nemzetközi közvélemény nyomása mellett.
A 2023 október 7-én a Hamász többfrontos támadást indított Izrael ellen. Válaszul az izraeli hadsereg még aznap megkezdte a Kardok Vasa hadműveletet, amelynek célja a terrorszervezet katonai és kormányzati struktúráinak megsemmisítése, valamint annak biztosítása volt, hogy Gáza ne jelenthessen többé fenyegetést az ország számára. A művelet eleinte heves légicsapásokkal és Gáza ostromával indult, majd október 27-étől Észak-Gázában kiterjedt szárazföldi hadműveletek is megkezdődtek. Még 2023 év végén rövid tűzszünet és túsz-fogolycsere zajlott, majd decembertől a harcok a déli szakaszra tolódtak Hán-Júnisz térségébe. 2024 tavaszán Izrael megkezdte az úgynevezett rafahi műveleteket, amelynek keretében elfoglalta a Gáza–Egyiptom határnál lévő Rafah-átkelő palesztin oldalát. A határzár és az ütközőzóna miatt az utánpótlás és a segélyezés tovább romlott, miközben az északi körzetekbe is rendszeresen visszatért a hadsereg. A határzár és az ütközőzóna a Gázába tartó segélykonvojok és kereskedelmi szállítmányok bejutási útvonalait szűkítette, ezért a térségbe tartó utánpótlás és a segélyezés tovább akadozott. 2025 első felében az Izraeli Védelmi Erők (IDF) ismétlődő rajtaütésekkel és utótisztító (már elfoglalt területek átkutatását célzó) műveletekkel próbálta felszámolni a megmaradt Hamász-sejteket, miközben júliusban újraindultak a közvetített tűzszüneti és túszalkuk. A mérleg 2025. július végéig legalább 60 ezer palesztin halott a gázai egészségügyi hatóság szerint. A legvéresebb izraeli veszteségnap 2024. január 22-e volt, amikor is egy nap leforgása alatt 24 izraeli katona esett el. Az izraeli oldalon a harcokban elesett katonák száma 2025-re meghaladta a 400-at. A Reuters márciusban 454 főről írt az IDF hivatalos adatai alapján, és ez a szám a nyári harcok során várhatóan tovább fog nőni. Becslések szerint körülbelül 50 izraeli túsz van még Gázában, közülük mintegy 20 lehet életben. 2025 nyarára az IDF a Gázai övezet nagy részén tartós katonai jelenlétet épített ki, miközben folytatja a rajtaütéseket a megmaradt Hamász-zászlóaljak, sejt-hálózatok és alagutak ellen. Július–augusztus fordulóján Izrael jelezte, hogy Gáza városának nyílt elfoglalására készül. Ez a lépés az övezet északi–középső térségének teljes katonai kézben tartását célozza, és új, tömeges kitelepítéssel is járna. A terv jelentős hazai és nemzetközi tiltakozást váltott ki, Tel-Avivban százezres tömeg tüntetett ellene. A gázai konfliktus kezelése mellett a Hamász fogságában lévő túszok sorsa is a belpolitikai viták középpontjában áll. Eközben az országra állandó nemzetközi bírálat nehezedik amiatt is, hogy az ENSZ élelmezésbiztonsági rendszere szerint a Gázába érkező segélyek mennyisége tartósan elmarad a szükségletektől, és az ellátópontok környékén gyakoriak a halálos erőszakkal és pánikkal járó incidensek. Helyi és nemzetközi források egyszerre számoltak be a segélyhez jutni próbálók elleni halálos incidensekről és a légibejuttatás kockázatairól.
A harcok jelenleg városi, alagúthálózatokkal tagolt terepen zajlanak. A Hamász éveken át építette föld alatti fegyver- és utánpótlási rendszerét, amelyet túszok fogva tartására és katonai műveletekre is használt. Az IDF ezek felszámolására külön műszaki egységeket, érzékelőket és speciális eljárásokat vet be. Komoly vitát váltott ki a „Gospel” és „Lavender” néven ismert adat- és gépi tanulási rendszerek használata. Oknyomozó beszámolók szerint ezeket tömeges célpont-azonosításra vetették be, míg Izrael azt állítja, hogy pusztán döntéstámogató eszközökről van szó, amelyek folyamatos emberi felügyelet mellett működnek. A vita középpontjában az áll, hogy ezek a rendszerek milyen mértékben járulhattak hozzá a civil célpontok nagy számú találatához. 2024 március 25-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa azonnali tűzszünetet és a túszok feltétlen szabadon bocsátását követelte. Ezt követően, 2025. június 12-én az ENSZ Közgyűlése elsöprő többséggel szavazta meg az azonnali és tartós tűzszünetet, a humanitárius segélyek akadálytalan bejutásának biztosításával együtt. Már 2024 májusában az ENSZ Nemzetközi Bírósága külön figyelmeztette Izraelt a rafahi offenzíva kockázataira, míg a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze 2024 novemberében háborús bűnök gyanújával elfogatóparancsot kért több izraeli és hamászos vezető ellen. Ezeknek a támadásoknak és az azokat követő „médiaoffenzívának” köszönhetően, 2025 közepére Nyugat-Európában rekord alacsony Izrael-szimpátia mutatható ki. A YouGov felmérései szerint Izrael megítélése több európai országban is rendkívül kedvezőtlen: Németországban a kedveltségi egyenleg −44, Franciaországban −48, Olaszországban −52, míg Spanyolországban −55 ponton áll. Az Egyesült Államokban a Gallup júliusban készült kutatása történelmi mélypontot mutatott. A lakosság mindössze 32 százaléka támogatja Izrael gázai hadműveleteit. A tűzszünetet követelő mozgalom, amely az egyetemekről indult és 2024-ben erősödött fel, továbbra is aktív Európában és az USA-ban. A viták gyakran élesek, főként a „river to the sea” vagyis „a folyótól a tengerig Palesztina szabad lesz” jelszó és a Hamászhoz köthető narratívák értelmezése körül. Az Egyesült Államok 2024 májusában felfüggesztett egy nagy erejű bombaszállítmányt, majd júliusban engedélyezte az 500 fontos bombák exportját, miközben a 2000 fontos eszközökre vonatkozó tiltás érvényben maradt. 2025 januárjában Washington ezek egy részének szállítását is újra engedélyezte. Az Egyesült Királyság 2024 őszén mintegy 30 exportengedélyt függesztett fel a 350-ből, de 2025 júniusában a bíróság jogszerűnek találta az F–35-ös vadászgépek alkatrészeinek kivitelét. Németország 2025 augusztusában bejelentette, hogy minden olyan katonai termék exportját leállítja, amelyet Gázában fel lehet használni. A nemzetközi folyamatok tehát egyértelmű Izraellel szembeni ellenérzéseket tükröznek.
Izrael hivatalos álláspontja szerint a gázai hadművelet három fő célt szolgál: a túszok visszahozását, a Hamász katonai és kormányzati kapacitásainak megsemmisítését, valamint Gáza fenyegető szerepének megszüntetését. A 2023. október 7-i támadás, amelyben 1200 izraeli halt meg és 251 embert hurcoltak el, mély traumát okozott az országban. Az ország vezetése szerint a Hamász újra tud szerveződni, ha erre terepet és lehetőséget kap, ezért tartós katonai kontroll nélkül a fenyegetés várhatóan újra visszatérne és tartóssá válna. Ennek része a Philadelphi-folyosó lezárása, a csempészútvonalak felszámolása, a határ menti biztonsági övezetek kiépítése, valamint a szárazföldi jelenlét fenntartása. Az északi fronton a Hezbollah és az iráni hálózat jelentette fenyegetés, valamint a rakétakapacitások miatt a vezetés úgy véli, hogy a gázai művelet félbehagyása gyengítené az elrettentést. A Hamász vezetésének felszámolása így biztonsági és regionális üzenet is. Belföldön a kormány jobbszárnya teljes ellenőrzést és keményebb fellépést követel, miközben a közvélemény az ellenzéknek és a nemzetközi médiavisszhangnak köszönhetően megosztott. A túszok ügye és a győzelem pontos meghatározásának kérdése egyre komolyabb társadalmi feszültséget okoz. A hétvégi tömegtüntetések és az ellenzék nyomása ellenére a kormány továbbra is katonai sikereket kíván felmutatni. Emellett fontos hangsúlyozni, hogy Izrael hivatalosan nem tervezi Gáza tartós kormányzását, de egyelőre a vezetés nem lát más életképes alternatívát. A Palesztin Hatóság önmagában gyenge legitimációval bír, az arab békefenntartók bevetése politikailag érzékeny kérdés, a teljes kivonulás pedig a Hamász visszatérésének veszélyét hordozná. Ezért a kormány inkább a katonai ellenőrzés alatt álló átmeneti modellt részesít előnyben, amely hosszabb távon is Izrael kezében tartaná az újjáépítés, a demilitarizáció és a határellenőrzés folyamatát. A vezetés szerint csak akkor garantálható a biztonság, ha a Hamász nem képes sem kormányozni, sem fegyverkezni, amit a parancsnoki és logisztikai hálózat, valamint az alagutak teljes felszámolásával kívánnak elérni. Egy ettől eltérő félmegoldás szerintük gyengeséget üzenne Iránnak és szövetségeseinek. A túszok ügyében a katonai nyomás fenntartását kulcsfontosságúnak tartják, a belpolitikában pedig a visszalépést a kormány jobbszárnya súlyos vereségnek tekintené.
Gáza teljes elfoglalásának kérdése egyre hevesebb vitákat gerjeszt a nemzetközi politikai térben. Sokan úgy vélik, ez szinte elkerülhetetlen lépés, és akár az egyetlen módja lehet a Hamász hosszú távú vagy akár végleges megállításának. Mások viszont arra figyelmeztetnek, hogy a teljes megszállás súlyos következményekkel járhat, amelyek nemcsak Izraelre, hanem az egész térség stabilitására is komoly veszélyt jelentene. Izrael számára az egyik lehetséges előny, hogy Gáza teljes megszállásával folyamatos jelenlétet tarthatna fenn a legfontosabb térségekben. Ez nemcsak a fizikai ellenőrzést tenné lehetővé, hanem az információs felügyeletet is, ami hosszú távon erősíthetné az ország biztonsági pozícióit. Ez lehetőséget adna továbbá arra, hogy a föld alatti létesítményeket és a parancsnoki-logisztikai hálózatot ne csak időszakos rajtaütésekkel, hanem állandó felügyelettel számolják fel. A művelet célja kettős. Egyrészt a terület teljes elfoglalása végleg megszakítaná a Hamász rakéta- és aknarendszer utánpótlását, valamint megakadályozná a parancsnoki lánc újjászervezését. A Rafah-átkelő és a teljes Philadelphi-folyosó ellenőrzése pedig jelentősen visszavágná a csempészútvonalak kapacitását, csökkentve ezzel a fegyverek és alkatrészek bejutásának kockázatát. Ennek az elgondolásnak a hatékonyságát Izrael már 2024-ben megmutatta, amikor elfoglalta Rafah palesztin oldalát, majd operatív ellenőrzést vezetett be a folyosón. Azonban Gáza elfoglalása csupán hadászati és stratégiai előnyöket jelentene. A teljes megszállás a túszok ügyében is erősebb alkupozíciót teremthetne, hiszen Izrael nagyobb kényszerítő erőt gyakorolhatna a megmaradt fegyveres csoportokra és a határ menti átjárókra. Egy sikeresebb alkupozíció elnyerése várhatóan enyhítené az országra nehezedő nemzetközi nyomást, és belpolitikai feszültségeket is csökkentené. Ehhez kötődően az izraeli kormány hangsúlyozza, hogy a Philadelphi-folyosó megtartása nemcsak a fegyvercsempészet megfékezését szolgálja, de egyúttal növeli a tárgyalási lehetőségeket is. Nemzetközi elemzők szerint Gáza teljes elfoglalás a libanoni fronton is érezhető hatást gyakorolhatna, miközben erősítené Izrael regionális elrettentő képességét. Gáza teljes elfoglalásával a tartós katonai jelenlét biztosítaná, hogy a demilitarizáció és a határellenőrzés feltételei Izrael kezében maradjanak mindaddig, amíg nem alakul ki egy Hamásztól független kormányzati modell. Izraeli és amerikai biztonságpolitikai szakértők olyan átmeneti rendszert tartanának ideálisnak, amelyben az újjáépítés és a biztonsági felügyelet külső garanciákkal, de izraeli vétójog mellett zajlana. Egyes elemzések szerint a teljes területi ellenőrzés nemcsak stratégiai, hanem demográfiai előnyökkel is járna. Csökkentené a helyi fegyveres ellenállás erejét, meggyengítené a Hamász társadalmi bázisát, és biztosítaná a határvonalak, valamint a biztonsági zónák hosszú távú fenntartását.
Gáza teljes elfoglalásának terve kapcsán azonban egyre több aggály is felmerül, a lehetséges következményeket illetően. Az egyik ilyen előrejelzés szerint, a totális offenzívát követően a városi, alagutakkal átszőtt terep tipikus gerillaháborús környezetet teremtene, ahol az ellenfél könnyen szétszóródhat és sejtalapú működésre válthat. Izrael saját katonai tapasztalatai is figyelmeztetnek arra, hogy a tartós katonai jelenlét könnyen elhúzódó, felőrlő háborúvá alakulhat át, magas veszteségkockázattal és egyre csökkenő hatékonysággal. Friss jelentések szerint izraeli katonai vezetők maguk is „halálcsapdaként” jellemzik a Gáza városa elleni teljes offenzívát. A korábbi gázai hadműveletek tapasztalatait feldolgozó kutatások ugyancsak rámutatnak a hosszú ideig tartó, erőforrás-igényes városi harcok veszélyeire. Emellett egy ilyen lépést követően a nemzetközi elszigetelődés kockázata is jelentős mértékben megnőne. Ezt támasztja alá, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2728-as határozata tartós tűzszünetet és akadálytalan humanitárius hozzáférést követel, amellyel a teljes megszállás nyíltan szembemenne. Az IPC és az OCHA humanitárius szervezetek már így is rendszeresen figyelmeztetnek a helyzet folyamatos romlására, miközben a segélykonvojokat érő támadások és incidensek egyre inkább beszűkítik Izrael mozgásterét. A megszállást követően várhatóan az államközi szankciók és exportkorlátozások kockázata is tovább nőne. Szimbolikus jelentőségű, hogy Németország, Izrael második legnagyobb fegyverszállítója, már most is felfüggesztette a felhasználható exportok jelentős részét. A gazdasági teher tehát jelenleg is számottevő, így a konfliktus elhúzódó eszkalációja még komolyabb gazdasági terhet jelentene az ország számára. A hitelminősítők a háború elhúzódására hivatkozva rontották Izrael besorolását vagy negatív kilátást adtak, míg a jegybank és piaci elemzők több tízmilliárd dolláros költséggel számolnak. Egy teljes megszállás hónapokra, akár évekre lekötné a tartalékokat és a munkaerőt, miközben az országon belüli politikai feszültségeket is fokozná. Gáza tervezett elfoglalása emellett könnyen a térség eszkalációjához is vezethetne, hiszen a Hezbollah már nyíltan figyelmeztetett, hogy amennyiben a gázai offenzívát északra is kiterjesztik, újraindítja a tömeges rakétatámadásokat. Eközben Észak-Izraelben még mindig tízezrek kénytelenek kitelepítve élni. Az ily módon kialakuló kétfrontos, felőrlő háború a katonai és költségvetési terheket is drámai mértékben megnövelné. A Kairóval való kapcsolat is válságba sodródhat, mivel a Philadelphi-folyosó izraeli ellenőrzése miatt Egyiptom már 2024-ben nyílt figyelmeztetést adott ki. A tervezett offenzíva technológiai és etikai szempontból is komoly kockázatokat hordozna a célkijelölésnél használt adatvezérelt rendszerek, például a Lavender és más döntéstámogató eszközök bevetése révén, amelyek tömeges célazonosítás esetén, a kritikusok szerint növelhetik a civil áldozatok valószínűségét. A kérdés nemzetközi jogi vetülete önmagában is komoly reputációs veszélyt jelent, tovább erősítve a politikai és gazdasági nyomást Izraellel szemben.
A nemzetközi kritikák főként a civil áldozatok magas száma és az élelmiszer-blokád miatt érik Izraelt. Nagy visszhangot kelt a gyermekhalandóság növekedése és az éhínségküszöb átlépése. Nemzetközi szervezetek és ENSZ-határozatok követelik a humanitárius hozzáférés biztosítását. Azonban érdemes megjegyezni, hogy ezek a nyilatkozatok és sajtóhírek nem minden esetben tükrözik a valós képet. A Mandinernek interjút adó Richard Kemp nyugalmazott brit ezredes, a terrorizmus elleni harc veteránja szerint a nyugati média torz képet fest Izrael gázai háborújáról, túlzó kegyetlenséggel és jogsértésekkel vádolva az országot. Úgy véli, a gázai humanitárius nehézségekért nem Izrael, hanem részben az ENSZ felelős, amely akadályozza a segélyek elosztását. Példaként említette, hogy Izrael a nyáron engedélyezte közel 200 segélykamion belépését Gázába, az ENSZ azonban ezeket parlagon hagyta, és nem osztotta szét a rászorulóknak. Kemp szerint csak azután indult újra a kiosztás, hogy Izrael nyilvánosságra hozta ezt a mulasztást. Kemp hangsúlyozta, hogy Izrael igazságos és jogszerű háborút vív több fronton is, miközben betartja a nemzetközi jogot. A palesztin állam elismerését üres gesztusnak tartja, amely a terroristákat jutalmazza, és szerinte a közeljövőben nem jön létre ilyen állam. Kemp úgy véli, a Hamász csak akkor győzhető le, ha Izrael teljesen felszámolja jelenlétét Gázában, és az IDF marad az övezetben a biztonság garantálásához. Meglátása szerint a zsidók és az arab lakosság közti mély gyűlölet miatt a béke évtizedekre van, a kétállami megoldást pedig a biztonsági kényszer akadályozza. A nyugalmazott ezredes szerint a háború után az izraeli–európai kapcsolatok romlani fognak, noha sok nyugat-európai vezető tisztában van a valósággal, de politikai megfontolásból inkább Izraelt bírálja. Úgy látja, hogy az átlagemberek többsége támogatja Izraelt, de a politikusok inkább a hangos kisebbségnek igyekeznek megfelelni. Az iráni konfliktus kapcsán az ezredes úgy véli, Teherán súlyos vereséget szenvedett, aminek következtében a nukleáris programja évekre leállhat, és a rezsim valószínűleg nem fog kockáztatni újabb provokációt. Végül kiemelte, hogy tapasztalata szerint az izraeliek nagyra értékelik Magyarország következetes nemzetközi támogatását.
