A közelmúltban megjelent kormányrendelet lehetővé teszi, hogy a rendőrség szigorúbban lépjen fel azokkal szemben, akik korábban már szándékosan zavarták nemzetközileg védett személyek magyarországi látogatásait. A Hírklikk egyik véleménycikke élesen bírálta a szabályozást, felvetve, hogy az túlzott hatalmi eszköz lehet a kormány kezében. Jelen írás ezzel a kritikával szemben azt vizsgálja, hogy a rendelet milyen jogi és gyakorlati keretek között működik, valóban sérti-e a jogállami elveket, vagy egy pontosan körülhatárolt biztonsági intézkedésről van szó.
A kormány egy új rendelet révén lehetőséget adott a rendőrségnek arra, hogy szigorúbb intézkedéseket alkalmazzon azokkal szemben, akik korábban már szándékosan zavarták kiemelt biztonságot igénylő, nemzetközileg védett személyek magyarországi tartózkodását. A szabályozás kizárólag visszaeső rendzavarókra vonatkozik, és célja a jövőbeni konfliktusok megelőzése. Ennek ellenére a rendelet heves kritikákat váltott ki a kormányellenes sajtóban, amely a lépést a jogállam leépítéseként, sőt, diktatórikus fordulatként értelmezi. A valóság ezzel szemben jóval visszafogottabb, egy pontosan körülhatárolt, jogállami eszközről van szó, amely a közrend, valamint a nemzetközi diplomáciai kapcsolatok zavartalanságát hivatott biztosítani.
A bírálatok egyik gyakran visszatérő eleme, hogy a rendelet valamiféle általános megfigyelési eszközt vezet be, és ezzel mindenkit potenciális célponttá tesz. Valójában épp az ellenkezője igaz, az elektronikus ellenőrzés lehetősége kizárólag egyedi, konkrét jogsértéshez kötött, és csak abban az esetben alkalmazható, ha valaki ismételten megszegi a rendőrségi korlátozásokat. Nem a szándék nélküli hibázás, nem az egyszeri véleménynyilvánítás kerül szankcionálásra, hanem az ismétlődő, előzetesen már veszélyesnek minősített magatartás.
Fontos kiemelni, hogy az elektronikus eszköz alkalmazása nem jelent folyamatos megfigyelést vagy általános adatgyűjtést. A rendelet értelmében az eszköz kizárólag annak ellenőrzésére szolgál, hogy az érintett személy betartja-e a számára kijelölt tartózkodási terület határait. Nem rögzíti folyamatosan a tartózkodási helyet, és nem biztosít hozzáférést személyes adatokhoz. A szabályozás célja nem az érintett jogainak korlátozása, hanem egy korábban már igazoltan rendzavaró magatartás megelőzése jogállami keretek között. Hasonló technikai megoldások több európai országban is elterjedtek, például házi őrizet vagy mozgási tilalom betartatására – szigorúan meghatározott feltételek mellett.
A félrevezető értelmezések tehát nem a jogszabály szövegéből következnek, hanem inkább politikai szándék vezeti őket. A rendelet célja nem a társadalmi kontroll kiterjesztése, hanem a kiszámítható közrend fenntartása speciális, előre körülhatárolt helyzetekben.
A Hírklikk szerint a rendelet „nem túl barátságos eljárás” azokkal szemben, akik nem tudják „hogyan kell viselkedni, ha diktátor érkezik Magyarországra” – és a szerző példaként a 2023-as török államfői látogatás során történt incidensre hivatkozik, ahol a (török) testőrök bántalmaztak egy magyar állampolgárt. A cikk azt sugallja, hogy a mostani szabályozás ebbe az irányba vezet, vagyis hasonló visszaélésekre adhat alapot.
Ez az értelmezés azonban figyelmen kívül hagyja a tényeket. Az akkori erőszak nem a magyar hatóságoktól eredt, hanem külföldi testőröktől – a magyar TEK viszont közbeavatkozott, és megvédte a bántalmazott férfit. A történet tehát nem azt bizonyítja, hogy a magyar állam elnyomná a polgárait, hanem épp ellenkezőleg: képes és hajlandó fellépni még egy meghívott külföldi vendég túlkapásaival szemben is, ha magyar állampolgár sérelméről van szó.
A rendelet célja éppen az ilyen helyzetek megelőzése, nem elnyomásról, hanem biztonsági kockázatok kezeléséről van szó. Hasonló eszközöket – például elektronikus nyomon követést – több európai országban is használnak visszaeső rendzavarók esetén. Ez nem politikai megfélemlítés, hanem a diplomáciai rend, a közbiztonság és az ország nemzetközi megbízhatóságának védelme.
A rendelet nem nyit utat önkényes intézkedéseknek, hanem kizárólag világosan meghatározott, különösen indokolt esetekre vonatkozik. Az állam felelőssége, hogy a lehetséges konfliktusokat még kialakulásuk előtt kezelje, különösen olyan helyzetekben, ahol a nemzetközi kapcsolatok és az ország biztonsági megítélése is érintett lehet. Ebben az összefüggésben a biztonság nem politikai fegyver, hanem alapvető feltétel a kiszámítható, békés közélethez. Aki ezt kétségbe vonja, az nem a szabadságjogokat védi, hanem a zavarkeltés jogát próbálja elfogadtatni.
Forrás:
