Ahogy azt korábbi írásunkban bemutattuk, Karol Nawrocki szoros győzelme a lengyel elnökválasztásokon több téren is hozhat politikailag érdekes fejleményeket. Ezek közül most arra fókuszálunk, hogy miként befolyásolja Magyarország egyik legfontosabb külpolitikai prioritását, a visegrádi négyek együttműködését, amely az utóbbi években sokat veszített jelentőségéből. Az optimista hangok máris “Visegrád feltámadásáról” beszélnek, ennél persze összetettebb a kép.
Karol Nawrocki, a lengyel konzervatív ellenzék jelöltje megnyerte a július 1-jei lengyel elnökválasztást. Ez a győzelem óriási csapást jelenthet baloldallal szövetkező, centrista Donald Tusk számára, mivel a voksolás lényegében „népszavazás is volt” a 18 hónapja hivatalban lévő kormányáról. A választás tétjét az is fémjelzi, hogy az eredmény által Lengyelország kormányozhatósága is megkérdőjelezhetővé vált. A lengyel elnöki hivatal ugyanis a magyarországinál jóval több hatalommal bír. A közvetlenül választott államfő vétójoggal rendelkezik, így bármely parlament által elfogadott törvényt megakadályozhat. Ezt a vétót a Szejm csak a képviselők háromötödének támogatásával írhatja felül, ami a Tusk vezette, csekély többséggel kormányzó koalíció számára lényegében elérhetetlen. Nawrocki hivatalba lépése után várhatóan elnöki vétóival minden lehetséges ponton akadályozni fogja Tusk liberális reformjait. Mindennek a hátterében a Tusk-féle program gyengítése mellett a 2027-es rendes parlamenti választások előtti kormányváltás kierőszakolása is állhat.
Karol Nawrocki győzelme nemcsak belpolitikai, hanem külpolitikai téren is jelentős fordulatot hozhat Lengyelország számára. A jobboldali politikus ugyanis kampányában világossá tette, hogy meg kívánja védeni Lengyelország szuverenitását az Brüsszel túlzott beavatkozásától, és hogy az EU föderalista törekvéseit élesen ellenzi. Nawrocki Megválasztása tehát újraélesztheti a feszültségeket Brüsszellel a jogállamiság kérdésében, hiszen az új elnök ugyanúgy ellenzi majd az EU által kifogásolt liberális reformokat, mint elődje. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke udvariasan gratulált Nawrockinak, és reményét fejezte ki a „nagyon jó együttműködés” folytatására. Bizonyos diplomáciai források szerint azonban Berlin és Brüsszel egyaránt csalódott, hogy Varsóban nem a hozzájuk hasonlóan gondolkodó elnök került hatalomra. Ukrajna kapcsán Nawrocki a kampányban jelezte, hogy bár stratégiai okokból támogatja Ukrajnát Oroszországgal szemben, oroszellenes, antikommunista meggyőződése miatt ugyanis Oroszországot tartja a térség legnagyobb fenyegetésének, bizonyos kérdésekben azonban keményebb és kritikusabb álláspontot képvisel majd, mint Tusk. Ellenzi például Ukrajna EU-csatlakozását a közeljövőben, ugyanis szerinte ez nem áll Lengyelország érdekében jelenleg. Emellett bírálta Kijev NATO-csatlakozási reményeit is. Az új lengyel elnök szerint ugyanis Ukrajnának is meg kell értenie, hogy a több európai országnak, köztük Lengyelországnak és Magyarországnak is meg vannak a saját érdekei. Ebből fakadóan a jövőben nem biztos, hogy elegendő lesz, ha az ukrán elnök kizárólag az EU csúcsszerveinél kopogtat. Ez a retorika is arra utal, hogy Nawrocki sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a lengyel nemzeti érdekekre az ukrán–orosz konfliktus kapcsán, mint ahogy azt eddig Tusk tette.
Karol Nawrocki konkrétan szóba hozta az Ukrajnában tartózkodó lengyel és más európai kisebbségek jogainak védelmét és az ukrán gabonaimport okozta lengyel gazdák gondjait, olyan ügyeket, amelyek a Tusk-kormány alatt is feszültséget keltettek Kijev és Varsó között. Az ukrán menekültek ügye is érzékeny pont Lengyelország számára. A PiS-hez tartozó politikusok továbbá kifogásolták, hogy Lengyelország jelentős juttatásokat nyújt a több millió ukrán menekültnek, és jelezték, hogy csökkentenék az ő támogatásukat a lengyel lakosság terheinek enyhítése érdekében. Lengyelország eddigi kiemelkedő szerepe Ukrajna katonai és humanitárius támogatásában részben a kormány kezdeményezése volt. Most azonban az új elnök akár lassíthatja is az Ukrajnának nyújtott segítséget, például megtagadhatja bizonyos támogatási törvények vagy fegyverszállítások aláírását, ha úgy ítéli meg, hogy ezekben Lengyelország már aránytalanul nagy terhet visel. Tehát várhatóan a jövőben hangsúlyeltolódás várható a lengyel politikában mind a szinte „kritikátlan EU-pártiság” politikája, mind pedig az orosz-ukrán háborúhoz való viszonyulás terén.
Részben pont ezekben a témakörökben lévő politikai szembenállásnak köszönhetően 2025-re jelentős mértékben meggyengült a Visegrádi Négyek korábban erős és sikeres együttműködése. 2025 közepére a V4-ek korábbi egysége teljesen megbomlott. A háborúval kapcsolatos nézeteltérések, különösen a magyar–lengyel ellentét Oroszország megítélésében, a belpolitikai irányváltások, Csehország és Lengyelország közeledése az EU-hoz, míg Magyarország és újabban Szlovákia távolodása attól, valamint a tagok közötti egyéb diplomáciai konfliktusok oda vezettek, hogy 2024-ben és 2025 elején a visegrádi csoport „V2+2” formációként működött csupán. Egyes elemzések már egyenesen „a V4 haláláról” értekeztek, vagy legalábbis arról, hogy a Visegrádi Négyek manapság már csak súlyukat vesztve vánszorognak az EU-n belül. Ebben a stagnáló, sőt széthúzó állapotban érkezett a lengyel elnökválasztás eredménye, amely könnyen hozhat fordulatot az események menetében. A nemzetközi sajtóban már el is kezdődtek az óvatos találkozások azzal kapcsolatban, hogy a lengyel jobboldal sikere pontosan milyen módon tudja átalakítani az európai politika dinamikáját. A Politico külpolitikai elemzője, Jurij Stasiuk szerint, „ha politikai szimpátia alakul ki Varsó és Budapest között”, az a visegrádi csoport egységének helyreállítását és megerősödését is eredményezheti.
Karol Nawrocki megválasztását a magyar kormányfő is üdvözölte. Orbán Viktor a közösségi oldalán is írt a választással kapcsolatban, „fantasztikusan jó hírnek” nevezve azt. A két ország viszonyának megromlása kulcsszerepet játszott a visegrádi szövetség meggyengülésében, hiszen annak a lengyel-magyar véd és dacszövetség mindig is egy sajátos hajtóereje volt. Ebből adódóan kulcsfontosságú lehet a szövetség jövője szempontjából, hogy a jövőben milyen lesz a két ország közti viszony. Nawrocki gyorsan viszonozta a gesztust, első külföldi interjúját magyar konzervatív lapnak adta, ahol Orbánt „eredményes politikusnak” nevezte, és nyíltan kijelentette, hogy célja a visegrádi együttműködés újjáépítése. A V4-en belüli erőviszonyok ezzel 3:1 arányban az euroszkeptikus tábor javára tolódtak el, Csehország kivételével. Orbán Viktor, Robert Fico és Karol Nawrocki egyaránt szemben állnak a brüsszeli centralizációval, és együtt blokkolhatnak olyan uniós döntéseket, mint a migrációs kvóták vagy a szerződésmódosítások. Emellett megerősödhetnek a gyakorlati együttműködések is, például az infrastruktúra-fejlesztés, mint a Via Carpatia nemzetközi közlekedési folyosó kiépítése, a közös védelmi kezdeményezések, köztük a V4 EU-harccsoport újbóli aktiválása, valamint az energetikai kapcsolatok bővítése. Karol Nawrocki NATO-pártisága továbbá elősegítheti a biztonsági együttműködés elmélyítését is, a pragmatikusabb és észszerűbb Ukrajna-politikája pedig lehetővé teheti a magyar–lengyel viszony további javulását. Ugyan Magyarország Ukrajna ügyében különutas politikát folytat, a NATO iránt továbbra is elkötelezett. Ezért további közös alapot jelenthet a szövetség védelmi kezdeményezéseinek támogatása, például a Fekete-tenger biztonsága vagy a Baltikum védelme. Tehát amellett, hogy az eddigi legfontosabb töréspont kapcsán kompromisszum körvonalazódhat a tagállamok többsége között, számos egyéb politikai és gazdasági érdek is a szövetség megerősödése irányába mutat. Mindezek a folyamatok még inkább felerősödhetnek, ha egy esetleges előrehozott választás nyomán Lengyelországban ismét a PiS kerülne hatalomra.
