A HVG-n közelmúltban megjelent cikkében Riba István arról ír (nem a publicisztikai, hanem a belpolitikai rovatban): „Lassan már a Rákosi-korszakból merít a kormányzati propaganda”. Ezt a publicisztikusan szubjektívnek tűnő állítást a kormány Ukrajna kérdésében tett megnyilvánulásaival próbálja meg alátámasztani. Tételesen megnézzük, mi is a háttere ezeknek az állításoknak.
Riba azzal indít, hogy: „Az imperialisták bérence fordulat szinte napi szitokszó volt a Rákosi-korszakban, amelyet a mai propagandisták láthatóan jól ismernek. Legalábbis úgy tűnik, szívesen merítenek az akkori szövegekből.” Ezt követően bemutatja az említett korszak jelszóhasználatát, ami konkrét, revelatívnak tekinthető összefüggéseket nem mutat ki, ezért inkább tekinthető olyan olcsó politikai kommunikációs analógiának, ami bármikor, bármilyen összefüggésben elsüthető.
Mindazonáltal érdemes foglalkozni felvetéseivel. Talán kezdjük azzal, amivel Riba is kezdi: miért tartja ukrán érdekeket képviselő újságírónak a jobboldali média a Válasz Online újságíróját, Vörös Szabolcsot. Ennek kapcsán így ír Riba: „De bárki, aki az orosz agresszor által támadott Ukrajna mellett áll, az már lassan hazaárulónak számít a kormány szemében, holott egyszerűen arról van szó, hogy jóérzésű ember az áldozatokkal érez együtt.” Ukrajnában az ukrán nacionalizmus áldozatai (mások mellett) a kárpátaljai magyarok. Aki a velük való együttérzés helyett az ukrán sovinizmus- kérdésfeltevés nélküli – barátjának mutatkozik, az nem csodálkozhat, hogy ellenérzéseket vált ki a magyar közvéleményben.
A szerző így folytatja: „Érthetetlen, miért is kell Ukrajnára ellenségként tekinteni, szinte háborús frazeológiát használni egy olyan országgal szemben, amely részéről semmilyen közvetlen veszély nem fenyegeti Magyarországot.” Ami jogos kérdés volna, ha Ukrajna részéről nem fenyegetné semmilyen veszély a magyarságot sem. A kárpátaljai magyarok elleni elnyomó adminisztratív hadjárat éppen elég ok arra, hogy az ukrán kormányzatot megpróbálja arra szorítani Magyarország, hogy állítsa vissza és tartsa tiszteletben a kisebbségi jogokat.
Egyéb motívumok mellett e nyomásgyakorlásnak része az a politikai kampány, amelyet Ukrajna EU-csatlakozásának megakadályozása érdekében kezdeményezett a kormányzat. Kétségtelen, hogy a politikai propaganda sok esetben él túlzó és leegyszerűsítő elemekkel (mindegyik oldalon), de lényegét tekintve nem fogalmaz meg hamis állításokat akkor, amikor az ukrán EU-csatlakozás veszélyeire hívja föl a hazai és nemzetközi közvélemény figyelmét. Az Ukrajnában dúló háború, a felfegyverzett ukrán alvilág, a korrupt ukrán közigazgatás, a csődbement ukrán államháztartás, az oligarchák által uralt ukrán gazdaság, a diktatúrába hajló ukrán kormányzat, s nem utolsó sorban az ukrán nacionalizmus elnyomó agresszivitása mind-mind olyan problémák, amelyek Ukrajna belépésével azonnal és átmenet nélkül az Európai Unió problémái lesznek. Az igazság az, hogy a HVG újságírójának véleményével szemben Ukrajna nagyon súlyos társadalmi, gazdasági, politikai problémáinak feltárása és bemutatása nem ukrán-ellenes propaganda, hanem nagyon is komoly és nagyon is megfontolásra érdemes figyelmeztetés. Célja nem az, hogy Ukrajnát hátrányba hozza, kivált nem az, hogy Ukrajnával szemben ellenséges érzületet támasszon, hanem az, hogy ráébressze a hazai és európai polgárságot arra a tényre: Ukrajna csatlakozása jelenleg több kárt okozna (az EU-nak és Ukrajnának egyaránt), mint amennyi haszonnal járna.
Riba István állításaival szemben a VOKS 2025 véleménynyilvánító szavazást kísérő kormányzati kampányban bemutatott jelenségek nem gyűlöletkeltő hazugságok, hanem nagyon is komoly problémák, amelyeknek legalább részleges megoldása nélkül az Európai Unió tagállamai és Ukrajna között nem lesz lehetséges harmonikus együttműködés, közös és mindannyiunk javát szolgáló fejlődés. Az ukrán problémák szőnyeg alá söprése, a kijevi háborús célokkal való kétely nélküli azonosulás, az ukrán háborús propaganda kritikátlan elfogadása, vagy az Ukrajnában dúló háború meghosszabbításában és kiterjesztésében érdekelt európai politikai és gazdasági ágensek szempontjainak meggondolás nélküli ismételgetése sem az az ukrán nemzet érdekeit nem szolgálja, sem az Európai Unió javára nem válik, sem a magyar állami és nemzeti célokkal nem egyeztethető össze.
A népszavazással kapcsolatos kormányzati kommunikáció – bár kétségkívül néha hatásvadász eszközökkel – ezeket a tényeket kívánja tudatosítani, és semmiféle gyűlöletet nem kíván kelteni Ukrajnával, kivált nem az ukrán emberekkel szemben. A hatásvadász eszközök alkalmazása pedig a demokrácia kétes értékű hozadéka, és semmiképpen sem a totalitárius propaganda bizonyítéka.
